Mennyire hozzánőtt az emberek életéhez a televízió! Pedig hány értékes beszélgetést szalasztanak el, hány programról maradnak le. Még aki otthonülő fajta is, annyi mással elfoglalhatná magát, főleg ha van kivel megosztani a gondolatokat.
Az emberek megdöbbennek, amikor azt mondom, nincsen tévém. Van műsor, amit szerettem, de sokkal többet bosszantott, hogy Ba azt nézi ahelyett hogy elmesélnénk aznapi élményeinket, vagy együtt főznénk, társasoznánk, vendégeket hívnánk, kekszelnénk.
A Ba miatt felszereltetett digitális szetboksz már nem jó a 15 éves mákos képű minitévémhez, a pincében szomorkodik, de a filmek nem érdekelnek, a természetfilmeket unom, hiradó, bulvár jön neten is, kreatívkodós úgyszintén.
A kérdezők reakciója lep meg igazán. Hogy úgy meghökkennek, mintha anélkül nem lehetne élni. És ez furcsa. Miért szokatlan nekik az, hogy más mással tölti az estéit?
