Elódalogtam tegnap nőgyógyászhoz, aki örömünkre visszatért gyesről.
Nem tudom, mit gondolhattak a folyosón várakozók, de harsány röhögés hallatszott ki végig, nála már csak ilyen egy vizsgálat...
10 perc alatt megígérte, hogy meggyógyít, megdöbbent, mennyit fogytam, megkért, hogy felejtsük el az óvszert, megmutatta a gyereke fotóit és kisfilmjét, elmesélte, hogy mennyi hülye program van kismamáknak népbutítással és áltudományossággal, ezért megválogatja, hová megy, majd kijelentette, hogy nekem elvállalja a szülésemet, pedig most megválogatja, hogy kinek ajánlja fel (nem vagyok terhes), csodálkozva kérdezte, hogy most csak egy pasim van-e egyszerre, és ezt hogyan bírom, hogy a koripályáról ismerem-e, aztán rábeszélt, hogy ha kicsit is alkalmasnak találom arra, hogy megfelel nekem gyerekemapjának, akkor egy percig se hezitáljak, kezdjünk bele holnap (ebbe azért Ba-nak lenne beleszólása), aztán hatalmasat röhögött azon, hogy legpozitívabb apai tulajdonságának azt állítottam be, hogy egyáltalán nem hízékony fajta, cserében elálló fülű gyerekeink lesznek. :D
