Hát, ez a pityergés csak szerintem zavaró? Drprnek elmeséltem, nem nagyon izgatja.
Viszont ma remek bobanmarkovic-koncert, Ess kedvessége ellenére hazaérve elbőgtem magamat.
(És ha valaki nálunk többet hallgat szerb zenét, az hazudik...)
És ha jól veszem ki, a meglepetése holnapra pont egy olyan esemény, amin hónapok óta nem jelent meg, amin viszont mindenki ott lesz, aki felköszönti vasárnap, akkor viszont miért nem lehetne ott ünnepelni??
...és nem mentem el kollégás bulira sem.
Ezt írta egy régi kedves liezonom:
> Ó, emlékszem pl. egy nagyon kedves, figyelmes és nem
> kevésbé tehetséges ifjú hölgyre, aki többek között éppen új
> területek felfedezésére indult:-), és korához képest komoly
> élettapasztalatról tett tanúbizonyságot:-))))
Te jó ég, micsoda emléke lehet rólam.
És Vaspasi is írt ma, hogy mizu...
Úgy döntöttem, hogy a fővárosban maradt 8 db Ess-haver kevés meglepetésnek (vagy csak berezeltem???), úgyhogy lemondtam a vasárnapi Nagy Meglepetést.
Most rossz kedvem van.
És néha rájövök, hogy ha bármiért is lelkes vagyok, nemcsak apám tud letörni, hanem anyám is, ő még jobban!
És kevés programom hétvégére. (Holnap fél nap Szöszkehuszonévessel mozgás és felhőnézés, este várva-várt koncert, szombaton család, bevásárlás, Ess tervez egy meglepetést nekem, nem mondja meg hová megyünk, mit vegyek fel egyáltalán, vasárnap sütök-főzök, Ess-t azért meglepem, ha már beharangoztam, csak épp még nem tom, mivel, estére átviszem a lányáékhoz, esetleg elcsalom táncolni, akkor mégis felköszönthetik páran onnan.)
És magányosnak érzem magamat.
És most hív egyik haverja, hogy tartsuk meg kevesen is. Még egyszer nem telefonálok végig mindenkit. Utálom a szervezési bizonytalanságokat. Oké, újraszerveztük. Áááá!
De legalább eszem piskótás-krémes-epres sütit, sok tejszínhabbal, ezt tervezem sütni, miután megjelent a piacon az eper!!!
Éljenek a szezonális gyümölcsök! Ribizlit akarok, ribizlit akarok! Vagy bármi friss gyümölcsöt, több hónapja facsartnarancs-kivi-banán-vilmoskörte-alma kombón élek.
(Kérek sok epreskaja-receptet emailben!)
Most mondhatnám, hogy régen kezdtek ki velem az utcán, de az épp tegnap történt utoljára, troliról leszállva, szal nem mondom.
Apu kölcsönadta a Zeneakadémia-bérletét, így Sosztakovicsért cserébe (jöhetnek a kövek, imádom őt!) el kellett vinnem Anyut és havernőjét is ugyanoda.
Várok a ház előtt, csicsergő madarak, halk petőfirádió, amikor hallom, hogy füttyögnek nekem. Nem nézek oda.
Anyuék nem érkeznek, további füttyök igen. Felnézek: Dris, drága exem füttyög nekem az erkélyről, bajsza alatt somolyogva! :))
Udvaron és emeleten átkiabálva megbeszéltük, ki hogy van, azt nem árultam el neki, hogy sztem meghízott és sokat kopaszodott, mert ő sem mondta nekem, hogy sokat híztam.
Koncert után rábukkantunk Apu belvárosban parkoló autójára, amire rátűztem egy fenyegető levelet, de meg sem nézte! :(
Még átrohantam táncra, ott szervezgettem Ess meglepipartiját (jaj, ez gyorsan olvasva melegpartinak tűnik), összeismerkedtem kettővel ezelőtti exével, aki jófej, és tanácsokat oszt nekem, hogy hogyan kezeljem a pasast.
Ma van. Mivel az utóbbi egy évben heti átlag 3-4-5 estémet a tánc foglalja le, ezért most ünnepelek.
(És Zeneakadémia után rohanok át táncolni egy fél maradék órát...)
meg a fejsze. Kicsit aggódom is: Ess születésnapja vasárnap lesz, egy haverjával meglepetésbulit szervezünk.
Vagy 20 főnek, nálam. 40 nm-en csak elférünk!
Nem a szervezéstől félek, hanem attól, hogy a táncosok kb. fele nem tud rólunk. Vajon Ess bátran felvállal? Nem az önbizalmammal van bajom, hanem a kapcsolatunk erőssége kérdéses szerintem nem csak nekem.
Na mindegy, izgulok.
Amikor harmincmúlt emberlányai unatkoznak a húszperces táncszünetben, és épp a kellékes szobában álldogálnak az ideiglenesen felcsavart szőnyegek között, egy pillantás elég, hogy harc vegye kezdetét:
Ki tudja a tekercsen szembenállva hamarabb legördíteni a másikat. Kézzel nem lehet segíteni.
Húsz perc, mondom.
...lemosattam végre az autót, tele volt virágporral, szirommal, este vendégülláttam a most 21 éves Szöszkehuszonévest, kapott gyertyás tortát, meg alkoholt, és nálam aludt, és ha Ess nem olyan tündér, akkor nemcsak azt. De így ennyi.
Vasárnap kiszortíroztam a ruhatáram közel 3/4-ét, nagyjából kb. 100 ruhadarabot! Minden nadrágot, ami 40-es méret fölött volt és minden felsőt, ami 42 fölött! Fájt a szívem, de nem akarok én már visszahízni akkorára! (Igen, 1-2-t eltettem terhesség idejére, bár Béká szerint annyit már akkor sem fogok hízni. :)) ) Ezenkívül vagy 30 cipőt is átvittem anyunak. Válogasson magának, nagyinak, nagynéninek, hisz nagyrészt 1-2 éves csini ruhák, csak a méretük miatt kuka...
Anyu azonnal fel is próbálta a felét sikongatva, majd kirohangált apuhoz a teraszra, hogy nézdpisti, nézdpisti, amit apám közepes rezignáltsággal konstatált. :)
Belerejtettem egy olyan blúzt is, amit rólam mindig lenéz, annyira tetszik neki és már nem kapni a boltban, hát megkapta az enyémet.
Utána átmentem Ess-hez, nála töltöttem az estét, éjszakát. Kikérdeztem, hogy mi is van közöttünk, ő sem igazán tudja, kutyát sétáltattunk, főzött nekem vacsorát, reggel a már szokásos kávé az ágyba, azóta hívott...
Aztán ma M írt, hogy felvett nekem egy műsort, odaadhatja-e holnap táncon, igen-köszönöm válaszomra visszaírt, hogy azt remélte, inkább felmegyek hozzá megnézni.
1. táncról nem mondok le ilyenért, 2. nem is hívott oda, minket írtam volna magamtól??
A közhelyünket idézve: M hülye.
Kiderült közben, hogy Ess nagylánya csíphet engem, az apja hűtőjében úgy hagyott ott egy sütit, hogy egy cetlit tett mellé, add oda reggelire Tobbernek, örülni fog. Örültem.
