Felléptünk. Többszáz ember előtt, vicces koreográfiával.
Tarka-barka csíkos miniszoknyában, hozzá illő fejpánttal, sztreccs fehér felsőben (hangsúlyoznám, még mindig 80F-es méret vagyok), konverzben. A cipő mármint.
A siker a vártnál is nagyobb.
Majd ott nem volt kedvünk táncolni, ezért átmentünk a közeli művházba egy másik néptáncos eseményre.
És nem öltöztünk át. Elképzelitek, ahogy magyar és vegyes néptáncos emberek egyszercsak döbbenten veszik tudomásul, hogy közéjük vegyült tíz tökéletesen összeöltözött ám tájidegen (bizarr) ruházatú ember, és még táncolni is tudnak?
Mi csak röhögtünk az elképedt fejeken, a zenekar vezetője azért elmagyarázta az idegen arcoknak, hogy a fura ruhások egyébként egy néptánccsoport, csak felléptünk másutt és ebből is látszik, hogy siettünk. És hogy lehet hozzánk csatlakozni. Képzelem, mit gondoltak, senki nem akart. :D
Aztán vissza az előző helyre, ott a többiek még táncoltak, majd Ba hazavitt párunkat. És le a kalappal előtte, ő csak a fellépés miatt jött, de azt alig látta, mert videózott, ami nem is sikerült, aztán csak álldogált és várt hajnalig. Na jó, két csipet-csapattag is szórakoztatta.
És ismét kaptam vörös rózsát. Nagyon szépeket hoz, rendszeresen. Főleg mióta megkértem, hogy a felváltva hozott raffaelo és rózsa közül most csak a másodikat, mert fogyózom. Lement 3 nap alatt 2 kg, ennyi elég, helyreállt a szokásos súlyom, ami a betegség alatt mozdul felfelé.
