Mivel nem engedtem, hogy Ess idejöjjön istentudja mit mondani, és a kulcsát sem akartam személyesen visszaadni neki, hanem jótét lényként futárral küldtem el egy csoki kiséretében (amit a fuvarokhoz hasonlóan nem köszönt meg), ma törölt az iwiw ismerősei közül (Anyu azonnal észrevette).
Hát nagyot szúrt a szívembe, nem hat meg. Csak azt nem értem, ha semmire nem reagálok, nem provokálom sem pasikkal, sem beszólásokkal, ezoterikus műmosoly a fejemen, csakhogy ne legyen támadási felület, akkor milyen gondolatok munkálkodhatnak benne, hogy mindenre úgy reagál, hogy bammeg medve a fűnyíródat?
Sőt, igazából az sem érdekel. Az zavar, hogy nincs kedvem táncra menni, mert tuti beszól, vagy bántani fog.
Miért állok én össze mindig komplett hülyékkel? Azt meséltem már, amikor M elbújt az ikeában, 20 percig kerestem? Úgy látszik, keveset foglalkoztam vele aznap és figyelmet akart...
Barom mindkettő és sikeresen elrontják a mostanában kialakult egyensúlyomat, a fenébe.
Kéne egy új hobbi, de nem akarok én lenni az, aki menekül.
