Egyszerűen képtelen vagyok visszaemlékezni a szigetes koncertélményeimre. Egy greenday az őskorból, amikor a végén felgyújtották a dobszerkót hogy ne kelljen ráadást játszani látványelemként, tavaly jamiroquai és a kétnevű ám remek és ifjak által feltörekvő sztárcsapatnak titulált holland(?) banda. Mindegy, a nevére Bé biztos emlékszik, ő olyan pasijaim nevét is tudja, akit én már rég nem.
Na ennyi. Az biztos, hogy tucatnyi volt. Ja, Brand New Heavies, asszem a fekaénekesnős korszakukból.
Drissel sokat voltam, tehát rockosabb koncert is volt köztük.
Meg Chumbawamba.
Péterfybori.
Na, csak jönnek elő. De többszörennyin voltam.
Ess ma felhívott, hogy vissza tudom-e adni neki a kulcsát. Persze, dehát megbeszéltük, hogy vasárnap táncon adom, csak nem kell valakinek? Á dehogy, csak akkor ma is lehet, megiszom egy kávét és megyek is.
Most hülyének néz, vagy tényleg nehéz kimondani, hogy átjöhetek-e egy kávéra?
