A hétfői veszekedés elég vízválasztónak tűnik, mindkettőnkben maradt sértettség.
Este tánc volt, Ess egész nap nem is hívott, ott futottunk össze. Másokkal táncolt, néha jött csak oda, és mivel én voltam igazán ingerült előző este, így én is kicsit futottam utána.
De ő most távolságot tart. Hát tegye.
Régebben megígérte, hát hazavitt, közben megbeszéltük, hogy ő medencézni fog, azt én is akarok!!
Oké, menjek át hozzá. Biztosan? Persze, ha nem akarnám, nem hívnálak.
Kocsit felkap, nála még dinnye fölött beszélgettünk, stb., alvás. Nem bújt éjjel (mondjuk hőség volt és ő le is égett a napon), reggel sem igazán, bár kávét hozott és megnyugtatott a céges izgalmak miatt.
Ma, holnap úgysem érek rá, pénteken találkozunk.
Úgy tűnik, ha én érzem, hogy elveszítem, én futok utána, ha ő, akkor teper.
Hülyeség ez így, kéne már egy normális korombéli.
