Pénteken szülőknél vacsora és gondos előkészítés után Ess bemutatása Apámnak (méla utálattal nézte, azóta szólította már M keresztnevén, ez a kedvenc szadistaheppje az aktuálisom felé).
Újabb vörösrózsacsokor és torta Ess-től (és lányától édes marcipánfigura), anyutól a kedvenc kajáim, amit még hétvégén is ettünk.
Szombat reggel a szivecskés győrikekszet félretéve Ess-sel anyáztunk és épp ott tartottunk, hogy nem megyünk sehová együtt soha többé, azért elmentünk a Velencei-tóhoz három napos tánctáborba, ott már jó volt. Nagyjából. Biztos élveznem kéne, hogy vele vagyok, és minden olyat teljesít, amire M mellett vágytam, mégsem jó ez nekem így.
Ott három napig orrba-szájba táncot tanultunk, ettünk, tömegesen elsétáltunk némi plusz gyrosért, újra tanultunk, elemezgettünk, énekeket memorizáltunk, táncházaztunk, hajókázás-kirándulás vizes cipőben-borkóstoltunk(tak) egy pincészetben, szamócát szedtünk az árokparton, mi ketten beugrottunk szülőkhöz, másnap ők hozzánk, és mivel ömlött az eső és a tó 16 fokos, ezért a strandra fenntartott időben is inkább csacsogtunk a többiekkel a teremben, vagy az ablakból néztük a tó fölötti naplementét. A szülinapi smseket, emaileket még mindig nem sikerült teljességgel megválaszolnom, bocsi! :)
Én vezettem a kocsit, Ess kontrázott mellettem, hogy menjek lassabban, meg nem kell sietni, meg minek előzgetek, és mi lesz velem, ha erősebb autóm lesz, de azt ő sem hitte, hogy már 150-nel megyünk!! :)
A szombat esti táncon a zenekarvezető bemondta, hogy a kedvenc számomat szeretné játszani nekem, mert szülinapom van, úgyhogy aki addig nem köszöntött fel, mind odajött, juhéj.
Tegnap este Ess-nél kutyázás, vacsifőzés, szokásos.
Összefoglalva jó, de maximalizmusomat kissé sem elégítette ki.
