Otthon remek ételek várnak, mennék már. Tegnap hajnalban már tescoztam, mert Ess munkába ment, nem akartam nála maradni, szüleim meg még nem adtak jelet, hogy indulhatok feléjük. Isteni úgy bevásárolni, hogy a polcok már fel vannak töltve, de alig huszan lehettünk ott. És szendvicsekhez hoztam alapokat és finom régkészített ételekhez, nem mellesleg Anyuéknál szereztem az ő nagyjából cukor nélkül elrakott őszibaracklekvárjából és két üveg lecsót is elcsórtam.
Azért az iltreno dijoni bucija is ehető most itt, de nem az igazi.
Táncos még nem adja fel, randit szeretne. Én nem tudom, hogy szeretnék-e. Főleg utána táncolni menni vele és felvállalni a többiek előtt.
Ja igen, Apu lepett meg (és igaza van Drpr-nek, mióta a tanácsai nyomán másképp viselkedem vele, elkezdett tisztelni), megvártam, míg elmegy bolhapiacra, és Anyuval csacsogtam, de többször hazatelefonált, hogy várjam meg, meg látni akar, és egy órát vele cseverésztem utána.
Azt nem állítom, hogy mindig figyelt, de megpróbált. :)
