Nahát, telefonál társcég azonos beosztású kolleginája, hogy már nyár óta mennyit hallja a főnökétől (kedvenc németemtől), hogy én micsoda csodás anyagot állítottam össze a saját főnököm egyik külföldi útjára és hogy most ő is hasonlót akar.
Hát jó, átsétálok hozzá (a Csőrikés pólómban), fél órám akad...
Pécsi kollegina meg azért hálálkodik, mert a mi meglévő és tök fölösleges készletünket kölcsönadtam neki, amíg nekik nem lesz.
Hihetetlen pici dolgokkal lehet embereknek örömet okozni. :D
