Tobber életblogja

Egy óra izgalom reggel, hogy most akkor esik az eső, vagy nem esik. Lesz-e pálya, vagy sem. Lett. Bár Ms Borsóagy egyszerűen lefalcolt, nekünk kinyitották. CSAK nekünk. :)) Hat fő meg egy edző már egész tartalmas edzést biztosított, bár nagyon hiányzott egy pár kávé!! :) Aztán a fél csapatot hazavittük, csatlakozott hozzánk még ember, összefutottunk még a reggeliekből eggyel, és egy mostre kajálás után még 3 órát mozogtunk. Azért a végén megkaptam a kérdést, hogy izé, te miért nem vagy sokkal vékonyabb? :DDD
Mostantól irány a heti minimum 10-12 óra mozgás.

Végtelenül jót tett a lelkemnek. Nomeg az is, hogy ilyen társaság szórakoztatott egész nap! :)) Aki lemarad Béká és Atibá fergeteges diskurzusairól, örökké bánhatja!! :DD

Hazafelé már úgy vezettem, hogy direkt azon az úton jöttem, ahol az utolsó sávocskát is ismerem, olyan fáradt voltam, olyan fáradt vagyok. Még egy kis karácsonyi kézműveskedés (még mindig ugyanaz :D), aztán habfürdő, alvás.
Béká, lógok neked pénzzel!!! 

Hamisítatlan ősz. Gyönyörű! Hulló falevelek, hűvös szél, tiszta levegő a város felett...

Hajnali ötkor keltem, kimentem a város külső végibe 'Meg'-gel találkozni. (Épp feleannyi idő alatt értem oda, mint a tippelte. Még nem jártam arra, de azt nem tudhatta, hogy gyorsan megyek.) Remekvolt-nemkéneújrakezdeni. Még mindig aszondom.

Aztán karácsonyra kézimunka, receptkeresgélések, vagy 20 sms megválaszolása, séta a városban. Majd 'Ja'-ra várva mellémült egy tini, aki kéttucat haverjával érkezett, és elkezdtek a falakon rohangálni, szaltózni, ugrálni, kézenállni. Tátott szájjal bámultuk.
Tinisrác készségesen mesélt hosszasan arról, hogy milyen street-sport a parkour. (Eztet nézzétek meg, lélegzetelállító --> https://www.youtube.com/watch?v=WEeqHj3Nj2c) Már hallottunk róla, nomeg valahol mi is streetsportot művelünk, de élőben látni, ahogy tizenéves kölykök kismajmokként ugrálnak!!!
Mesélik, hogy mindenhonnan kitiltják őket. Pedig csak kőfalakon ugrálgatnak át, senkit nem bántanak!!! :(

Anélkül is elegem van a fővárosunk kbaszott vezetéséből!!!! Ezeket a kölyköket nem engedik ugrálni (senkire nem veszélyesek, esetleg magukra), az Erzsébet térről kitiltották a gördeszkásokat. MIÉRT??? Kit zavartak??? Ott gyakoroltak, minket kikerültek, elfértünk egymás mellett!!

Ha legalább 3-4, 50x30 méteres sima aszfaltfelület lenne a városban pár betonkockával ehelyett, ahová kimehetnek, és ingyen gyakorolhatnak!!! :(((((( Mennyibe kerülne?? Max. párszázezer...

De gondolom begyöpösödött agyú városatyáinknak a parkour-ösök, a gördeszkások egyet jelentenek a graffitisekkel, a fülkerongálókkal, meg az antikrisztussal is talán! :(

Aszfalt kéne. Csak egy pár! Annyi aluljárót elfoglalnak a tetves, pisaszagú hajléktalanok, őket tűntessék el, mosdassák meg és tegyék szállóra, küldjék kényszermunkára vagy vissza a balkánra, és adjanak helyet a sportolni, mozogni vágyó fiataloknak!!! :(

Tudom, hogy a street-sport nem hoz hatalmas profitot, nem lehet mutogatni az olimpián. De értékelnünk kéne, hogy szürkearcú tízéves helyett jólevegőn mozgó kipirult, társaságban élő-szocializálódó gyerekek nevelkednek itt!!! Figyeltük több csoportjukat nyáron, udvarias, jó gyerekek, szorgalmasan, fáradhatatlanul gyakorolnak, verekedni sem láttuk őket sosem.
És hogy a tisztelet? Csak hallgassák meg a bezzeg-patrik-tíz-bóját-átugrik kiskölyköt! :)))) (Ja, azt, amelyik lenénizett minket a múltkor.) :)

És hogy miket enged meg a városvezetés? Motorosfelvonulás a lánchíd teljes lezárásával! Ma azért vártunk a dugóban. Miért a belvároson keresztül?? Ha Pestről jönnek Budára, akkor szembe miért nem mehetünk át???
Kisdobos tucat ember egész napra feltarthat és félelemben tarthat egy fél várost. Felvonulnak, tüntetnek, akadályoznak az ittélésben. :(( De azt lehet. Rendőri biztosítással. Biztosan lenne jobb dolguk a rendőröknek... :(

De a gördeszkásokat kitiltják a parkokból. :((((

Voltunk még múzeumban, ettünk és beszélgettünk istenit, nagyon jól esett, feldobott! :) Pontosan erre vágytam, gyógyította a lelkemet!! :)
És van meleg felsőm mozogni, már csak csizmát nem találok...

Béká, gyógyulj meg, mert holnap veled akarok mozogni!!!!

Az álomkór a legrosszabb jel nálam. Ma délután egykor keltem. :((( Kézműveskedtem, majd elmentem kedvesemberekkel találkozni, majd mozogtunk, holnap hajnali ötkor kelek. 'Meg'-gel van egy tervünk, és azt csak hajnalban lehet. :))
Holnap lesz még őszi séta, csacsogás, festménykiállítás, vas. sport reggel, sport délután. És Kedvenc valahová még be akar férni pár órára. Esélyes vajon???

Mindig azon csodálkozom, hogy mennyi idejük van az olyan embereknek, akiknek egy receptje így kezdődik: "végy 30 dkg tőzegáfonyát, 10 dkg finomítatlan nádcukrot..." Honnan? Mennyit jár utána? Vagy a Culinaris felett lakik??
Én még mindig nem értem a végére az életem során összegyűjtött recepthalomnak, és abban spéci összetevők sincsenek... Mostanában nem is fogok, magamnak nem bonyolítok sok főzéssel. Emberekkel is ha lehet, a lakásomon kívül szeretek találkozni.

Valami nem stimmel. Lelki energiáim végét járom. Hiába támogatnak többen, hiába jó a környezetem hozzám (amiért hálás vagyok!), kicsúszott a talaj alólam. Anyuban nem bízom többé, Apuval szóba sem akarok állni. Miért nem értenek meg a szüleim? És miért bántanak? :(

Sosem gondoltam, hogy 1. ilyen megtörténhet. 2. hogy ennyire megkeserít minden percet, minden más emberrel történő érintkezést.

Köszi, aki kibír így is!!! :)

Hajnali három felé fájó szívvel, de otthagytam a többieket és hazamentem. Már így is nagyon sokat ittam, reggel pedig 6.30-kor keltem. A buli remek volt, őőőőőő állítólag a fotók felén szöszke (nő)ismerőssel ölelgetjük egymást... :))))))))

És örömmel jelentem, hogy a parkolás panelházak között isteni alkalom pasizni. Ül mellettem oktatócsajszi, de több férfi is odajött segíteni manőverezni, beszédbe elegyedtek velünk, sőt, az egyik ötvenes a fiával és unokájával (Halottak napján, reggel kilenckor!!) elhívott minket sörözni a közeli kocsmába! :D (Azért előtte kritizálta, hogy ott gyakorlunk, szerinte menjünk tecsóparkolóba. Miért, ott dodzsemek parkolnak??) Aztán mikor megkérdezte szép szőke 38 éves oktatómról, hogy ő az anyukám-e, akkor inkább elhúztunk. :DDD

Az idő ideális szabadtéri sportoláshoz, mindjárt indulunk is!!! Bár szívem szerint csak aludnék!! :)))

Munka millió, elalszom, pedig este drpr, sportolók bámulása, egy gyors felsőcsere, buli. Őőőő, ott fogok elaludni a színen.
És holnap reggel nyolckor parkolásgyakorlás. Majd sport, majd másnap két sport, ismerős, majd szombaton Meg után csajnap, majd vasárnap sport, Kedvenc is jelzett. A többi még képlékeny.

...ééééés Tini elkezdett borotválkozni!!! :DDD
(Kuss! Az arcát. Igen. Rákérdeztem.)
Nagyon férfi borostával!!! :))))

...az kevéssé férfias, amikor éjfélkor szólok, hogy tegyük már le a telefont, mert öreg vagyok, és fáradt, mire deeeeénneeeemakaroooom!! :)))))

Ma este volt evés, Bé leszbikusságra rábeszélése (egy csomó előnyt tudok, pl. terhességpara felejtve! :D) és színházlátogatás. :)
Múlt éjjel két barna(!) nővel szeretkeztem álmomban. Tudatalatti, mi??

"A párkapcsolatok fennmaradását az emberek nagy része idővel kezdi magától értetődőnek tekinteni. A férfiak abbahagyják az apró kedveskedéseket, nem mondanak olyan gyakran szépeket az asszonynak, a nők pedig már nem méltányolják annyira azokat az apró dolgokat, amelyeket férfiak azért tesznek meg, hogy megkönnyítsék az asszony dolgát. Gyakori eset, hogy ez szinte azonnal a mézeshetek után bekövetkezik. Ilyenkor mindkét fél hajlamos azt hinni, hogy a párját már meghódította, és ezek után már nem kell semmivel bizonyítania, hogy szereti. Nincs szükség többé kedveskedésekre, nem kell a szeretetet apróságokkal kimutatni, hiszen most már az egymás iránti szeretet örök időkre biztosított.

Az okos nők ezt a viselkedést azzal szokták megelőzni, hogy minden alkalommal hangsúlyozottan megdicsérik a férfit, valahányszor az valamivel kedveskedik nekik. Nem tesznek folyton szemrehányásokat neki, hanem igyekeznek méltányolni, azt, amit szeretetből tesz. A férfiak is akkor cselekszenek okosan, ha nem becsülik le azokat az apróságokat, amelyeknek a nők annyira tudnak örülni. Igyekeznek romantikus alkalmakat és kellemes kiruccanásokat tervezni, akár meglepetésként is, mert ezekkel örömet szerezhetnek, és a nők megérezhetik, mennyire szeretei őket a társuk. "

...ennek tagja az egyik nős pasi felesége is. A pasas a neten vadászgat szexpartnerre.
Van, amiért hiába harcolunk, mert adottság. :S

Plasztikai sebészeket találtam, hátradőlök, rájuk bízom magamat és meg sem fogtok ismerni! :D

(Bocs, aki nem érti a témát...)

'Meg' ma is hívott. Holnap is akar. Szombaton ráér.
A népszavazás a nép enyhe befolyásolása után totál döntetlen lett. (De volt 2 nép, aki belement a kifejtési demokráciám csapdájába!) :))
Ja, én még mindig nem tudom, hogy ez jó-e nekem.
Nincsenek kétségeim, ha nem lennék, lenne más hasonló.
//
Ja, rájöttem, hogy miért bír annyira az egyik új igazgató (aki még a főnökömnek is ódát zeng rólam). Aszittem azért, mert beszélek annyira angolul, hogy segítsek neki. Nem. Rájöttünk, hogy full üveg irodaházunkban az ő irodája a mögöttem lévő ablakkal szemben van eggyel feljebb. Tehát ha csizma és miniszoknyában terpeszben ülök, és az ugye előről nem látszik, hát neki pont feltűnik! :DD (Ez most ugrott be, hogy fél szemmel láttam, hogy erre bámulva telefonálgat.)

Még egy kis munka csak a lejegyzés kedvéért: ma öt ügyféllel bántam el. Ahhoz képest, hogy nincs is a városban ügyfélszolgálatunk, és hogy közben még van a kp recepció és az emeleti recepció szűrője, hárman eljutottak hozzám, plusz kettő telefonon. SEMMIT nem tudok tenni az ügyükben, mert nem látok bele az ilyen rendszereinkbe. Ma kb. két óra erre ment el az időmből!! :( Az utolsót, aki telefonon akadékoskodott, hogy maga minek van akkor itt, közel elküldtem a picsbe. "Ja, nem a maga dolga? Akkor minek dolgozik ott? Intézze el, felírtam a nevét, és beírok a főnökeinek, ha nem oldja meg holnap kettőig." Anyád, innen üzenem! Mintha egy rendőrhöz odamenne az utcán, hogy most azonnal adjon neki új személyit, mert lejárt. Nem értik. Áááá!

Még dolgozom. Kollegina szabin, rám borult a fél cég, meg a projekt, meg a bejövő 200 levél. Kétszáz. Most kezdek neki szortírozni.
Igazából úgy van, hogy megosztottuk kolleginával a feladatokat. (Már amikor itt van.) Enyém minden angol fordítás, nehezebb meghívó, levél, konferencia- és útszervezés, cserébe ő megcsinálja a táblázatösszegyűjtéseket, a levélszortírozást, a precizitást és monotonitást igénylő feladatokat. Naponta megjegyezzük, hogy dehogy csinálnánk a másikét!!! :)
//
Van egy havi jelentés, amit kollégák kitöltenek, egyikkel elmegy mellettem projektvezető, én meg odasuttogom, hogy a neved ne feledd ráírni... "Honnan láttad??" :)) (Minden hónapban elfelejti...) :))

...úgy érted, savanyú a szőlő? Nem, nem hiszem. Nem irigylem egyetlen környezetemben lévő ember kapcsolatát sem. Nem azért, mert bajom lenne vele, hanem én másra vágyom.
Olyan lehetett volna, amiben borítékolva elégedetlen vagyok benne, ahol kikacsintgatok néha. De olyanben éltem tizenévig, nem jött be.
Maximalizmus, tudom, ezért vagyok néha szomorú ettől.

Szóval: ezt az életformát TE választottad magadnak. TE vagy az, aki foggal-körömmel küzdesz az ellen, hogy közel engedj magadhoz valakit és legyen egy társad. Nem szexpartnered, hanem párod. Lehet magyarázni ezt a "nincs monogám ember" dumával, de ez önámítás. Amíg csak szeretőket tartasz, addig igenis el kell fogadni, hogy az ünnepek, a hosszúhétvégék, az esős napok miatt elmaradó programok miatt egyedül maradsz. Nem magányosan, csak egyedül. Meg kéne tanulni egyedül maradni magaddal...jó társaság vagy, nekem elhiheted.

És ha drpr ennyi idő alatt nem bírta bebizonyítani Neked, hogy képes és érdemes vagy egy párkapcsolatra, akkor ideje mást keresni. És nem baromságokkal takarózni és hülyeségeket beszélni/írni. "

Nekem úgy tűnik, nem érted...

1. Az én nézőpontom szerint a magány nem kizárólag a párkapcsolattól függ.

Illetve ha magányosnak érzem magamat, akkor nem az élettárs-férj a megoldás. Az sem, hogy csak azért vagyunk egy nem igazán jó kapcsolatban, mert különben egyedül lennénk. <-- Erre én is csak exPasi után jövök rá...

Tizenévig együtt éltem férfiakkal (mindig eggyel, hihi), és mellettük is voltam magányos.

Nekem nincsenek testvéreim. A szüleimmel a viszony ismert, Apu eddig is ezt csinálta, Anyu csak 3-4 éve kontráz rá. A barátaimat nem zaklathatom állandóan, hisz ti kapcsolatban éltek, velük is kell lenni, nekem is ez a prioritásom...

2. Ha nagyon akarok, mehetek emberek közé, és lett volna programom, de azt nem éreztem vonzónak annyira, hogy ezért akár a kocsit beindítsam...

3. Keresek társat. 2,5 éve mentünk szét exPasival, azóta volt Doki, aki el is akart venni (mind részegen, mind józanon :D). Megöltük volna egymást, mert én egyenrangú kapcsolatot képzelek, ő meg istenítést vár. Utána jött Lánylelkű, akiről ismert a szitu: egyik nap még csomagolt, hogy hozzám költözik, és boldogok leszünk, a másikban visszatért okoskához. Ott már eléggé megroppantam. Aztán tavaly ősszel a srác, akivel szinte minden éjjelt végigbeszélgettünk (ohne erotika), majd közbeszólt volt barátnő egy becsúszott bébivel... Aztán idén nyáron Taxis, aki egy tündér, és még a tesójának, anyukájának is bemutatott, nagyon megkedveltem. Aztán szép lassan belekötött abba is, ha köszöntem, nem értette, miről beszélek. Nem volt okos, na. Szét kellett mennünk. Szerintem ez átlagnőnek elég lenne 2,5 év alatt "komoly-kezdeménynek"... :)

4. Komoly keresése: ha lehet, nem neten. Nem hiszek benne, az utolsó randivonalas, gyermekeianyját kereső egy órán belül a mellemet akarta fogdosni épp múlt hétfőn, pedig aszekszuálisan viselkedtem, bakancs-farmer-dzseki volt rajtam... Nem az első "feleségetkeresek" hirdetés feladója tett így. (Elküldtem a pikszába.) Tegnap leiratkoztam az oldalról.
Az életből jöhet taxis, sporttárs, kolléga, régi ismerős, volt évfolyamtárs, az más... :)

5. Szeretők: két lehetőség van: vagy két komoly között nem csinálok semmit, és az a fehérmájúságomnak sem tesz jót, nomeg kiéhezve leadom a szintet, és bárki karjaiba omlok, akit komolyan gondolok (összekeverve a testi vonzalmat a lelkivel).
Vagy nem savanyodok be, és akkor szeretők vannak. Helyén kezelve. Ők a testiségre kellenek, arra, hogy szórakoztassanak, nem mellesleg sokat tanulok tőlük. Amíg nem perzselődöm meg lelkileg, addig mehetnek. De ők NE maradjanak ott éjszakára, és érezzék, hogy nem lelki segélyszolgálat vagyok. Illetve most már becsülöm magamat annyira, hogy megalázós (mindig késő, állandóan lemondós) kapcsolatokba ne menjek bele. Vékony mezsgye, próbálok lavírozni rajta.

6. Nagyon rossz érzés egy főre főzni, mint tegnap tettem. 2 évig nagyon élveztem ezt az életmódot, hiszen sosem éltem egyedül-szabadon, most valahogy úgy jöttek össze a programjaim, hogy nem jöttek össze, ezért bosszant, hogy egy csomó szabadidőm van (idén még több, mint tíz nap szabim, amit hiába veszek ki, ha úgysincs különösebb dolgom...)

7. Drpr: néha vannak kétségeim, de az elborult dolgaimat már nem csinálom, ergo segített.
Magamban is remekül ellennék, HA TUDNÁM, hogy este van, aki hazajöjjön, van akit várjak, hogy tudjam, hogy ha eltűnnék, valakinek azért feltűnne pár nap után...

8. A magány-érzést inkább egy vissza-visszatérő lelki betegség hozza elő, mintsem a konkrét gond, hisz ismered az életemet, egyébként remek, csak néha nem bírom élvezni... :S

9. Túl sok negyvenes-ötvenes férfi gondolkozását meghallgattam a monogámia-témáról, ezért nem hiszek benne. Huszon-harmincon innen még van, följebb nincsen. Illetve a legtöbb nő hiszi, hogy van, többek között a saját férjéről, aki mellesleg fent kószál a neten nagyondiszkrét kapcsolatot keresve. Nézegetek néha iwiw-feleség-oldalakat, vagy látom apámat, nagyapámat, nagybácsit, unokatesó apját, a sporttársak között párukat, két kollégáról tudom, és ezek csak azok, amikre fény derült... Sok minden vette el a bizalmamat a férfiakban, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék otthon harmóniát és gyerekeket. Juj, azt nagyon. :)
(Következő, vitatható kérdés, hogy én alkalmas vagyok-e monogámiára...) :))))

10. Az a dilemmám most, hogy gyerek, vagy nem. Ha nem, akkor mehet így tovább, ha igen, akkor SOS le kell ezekről mondjak, és hinnem kell abban az emberben, akit páromul választok. Ez világos. A döntés még nem.

Beszélhetünk a témáról, ha akarsz, bár szerintem így már világosabb... :))