Mindig azon csodálkozom, hogy mennyi idejük van az olyan embereknek, akiknek egy receptje így kezdődik: "végy
30 dkg tőzegáfonyát, 10 dkg finomítatlan nádcukrot..." Honnan? Mennyit jár utána? Vagy a Culinaris felett lakik??
Én még mindig nem értem a végére az életem során összegyűjtött recepthalomnak, és abban spéci összetevők sincsenek... Mostanában nem is fogok, magamnak nem bonyolítok sok főzéssel. Emberekkel is ha lehet, a lakásomon kívül szeretek találkozni.
Valami nem stimmel. Lelki energiáim végét járom. Hiába támogatnak többen, hiába jó a környezetem hozzám (amiért hálás vagyok!), kicsúszott a talaj alólam. Anyuban nem bízom többé, Apuval szóba sem akarok állni. Miért nem értenek meg a szüleim? És miért bántanak? :(
Sosem gondoltam, hogy 1. ilyen megtörténhet. 2. hogy ennyire megkeserít minden percet, minden más emberrel történő érintkezést.
Köszi, aki kibír így is!!! :)
