Tobber életblogja

Fájó szívvel leszedtem a szivecskéket, hogy karácsonyozzak a szüleimmel. Elmaradhatatlan és imádott rácponty, ima és zsoltárok, gyerek kattan furulyára és ami énekeskönyvet/kottát otthon talál, azt lejátsza (javítok, az egyik bét nem találtam, úgyhogy egy Bach-motívum kimaradt).
Ma reggel szülőkért fuvar (akik nem a meleg lakásban várnak rám, hanem öt perccel előbb elindulnak a havas utcán, hogy ne kelljen bemennem a házig (!! autóval, aszfaltúton, mínuszban)), irány a templom (Apu: beleszólhatok a vezetésedbe? Tőlem, csak nem mindig fogadom meg. Na jó, akkor menjél lassabban. Nem fogadom meg.) Közben megtudtam az aktuális egyházkerületi pletykákat a sikkasztó papbácsiról, majd istentisztelet, szokásos.
Azaz nem szokásos. Már hallottam jónéhányat (hála vallásos neveltetésemnek, lelkész nagypapának és rokonságnak), de ezt a témát még senki nem merte boncolgatni: hogyan viselkedett József, mikor Mária házasság előtt áldott állapotba került. (Máté 1, 18)
Őőőő, lehetett volna emelkedettebb témát is kapargatni. :DDDDDD
Aztán kicsit kihúzattuk a kocsit, kell az akksinak, ebéd, szülők esküvői fotóinak nézegetése kommentárokkal, majd hazajöttem. Az ajtómba betűzve egy papírzsepi. Szomi sajátos humorára tippeltem, de nem értettem. Hát Új volt, napközben errejárt.
Aztán errejárt délután is pár órára, meglepett, épp mentem volna mozogni.
Szeretek beszélgetni vele.
Ééééés hogy titokban akarjuk tartani a dolgot közöttünk, ki az, aki becsenget hozzám?? A négy közös ismerősünk egyike, Legpletykásabb Férfi a Városban. Leráztam és nem hívtam fel a lakásba (erre lakik, máskor szívesen is látom egy teára). Nem tudom, Új autóját észrevette-e. Akkor értékelem az iróniáját, hogy becsönget. :D