A mai bíztatásaitokból a legjobban az állatkertbe menjek sétálni, meg ez tetszett:
"Tobber, az istenért, ne csináld már.Okos vagy. Kurva jól dolgozol. Gyorsan találsz munkát.
Kedves, csinos, ápolt vagy. Azt a pasit kapod meg, akit akarsz. És nem utolsósorban jó fej barátaid vannak :)"
Az utolsóval egyetértek!!! :)))
Köszi a kedves reakciókat, tudom, hogy haza kéne mennem, de nem akarok egyedül otthon lenni...
De jól esik, hogy írtok. Már aki ír.
Azért leugattam Pasit, Távoliismerőst és egy ittnememlítettet, az első sültparaszt, a másik kettő aranyos, de ne hozzám legyenek aranyosak.
Nincs lelkierőm sem itt lenni, sem egyedül lenni, sem keresgélni... Csak sírni akarok.
EDDIG tartott a lelki erőm. Most itt bőgök az irodámban és órák óta bőgök. Nem bírom.
NEM AKAROK DOLGOZNI!!!!!!!
Minek vagyok itt bent??? Mindenki engem talál meg, nekem meg fáj minden tagom és különben sem motivál itt semmi!!! :(((((
Szar a kedvem, de nagyon.
----------
Hétvégén volt korioktatás, már TUDOK KOSZORÚZNI!!!!!! Aztán maradtam közönségkorin, amire elég rosszul érintett, hogy Jat nem jött ki valami végreelutazottanőmkettyelekmással program miatt. :( Estem is sima csúszás közben, be is dagadt a térdem. Volt még 5 óra shopp Bével, Csajkovszkij b-moll és Mendelssohn szentivánéji egy kis Mácsaival és Bánságival spékelve, Ste szórakoztatása és végre megmutatta a motorját is. (1000 köbcentis túrasport, amatőr versenyeken már dobogós is!!) Kicsit zajos a mocija a csendes kis utcánkban, remélem, mindenki őt bámulta az ablakokból...
Ez itt asszem ő egy versenyén:
Aztán csacsogtam Szomival, aki megjegyezte, hogy mennyi pasi jár hozzám, pedig hetek óta alig, aztán ennyi.
Nagyon fáj a fejem, a hátam, az izmaim, valszeg valami vírus ment rájuk. :((( Azért este elbotorkálok a korioktatásra, kimondottan élményszámba megy Atibácsi 1-1 tanítása. Született pedagógus. És nagyon cuki.
:)
