Bocs kontortamás, csodaszép mély hangod van, de amíg walkócsaba dzsemirokuájjal képeszt el, addig a mercédeszbendz nem nyer. Kár, hogy karácsonykor nem nézek tévét. Most se akarok, utálom a szobafogságot!!! :-(
Tegnap is otthon aludtam egész délután-éjjel, mégsem bírtam ma felkelni. :-( És fááááj.
El-lel lebeszélt tegnapi és mai randinkat is lemondtam, így ne lásson. A francba!
Most már tudom, ki a körzetim, és ki akart írni táppénzre. Nem gondolja!! Most is bent vagyok, egy csomó paracetamollal a véremben.
Étel helyett citromos limonádén élek, nyami. Ha már nagyon kell a sós, akkor egy kis trappista.
És egyetemistánk tanul be, úgyhogy minden el fog húzódni, de nagyon!!! :-(
Azt sem tudom, hol és ki a közetim. A lehelről elöjttem (voltam ott vagy 3x), a régi zuglói már meghalt szegény (fiatalon és vastagbélrákban) :-(((, szal most anyu szervezi, meg időpontot kért, vagy mi.
Remélem, anyu marad nálam és főz tejbegrízt!!! :-)
Nem hittem a megérzésekben.
Aztán reggel beszélek anyuval telefonon és meséli, hogy olyan rossz érzése volt hajnali 3 előttől reggelig, hogy nem bírt aludni, de olvasni sem... Megérezte. 2.54-kor mentem ki először izé, hát rókázni, aztán hajnalig még párszor. Láz, torokfájás... Most azért bent vagyok (a régi cégnél, a héten lettem volna utoljára), mert valakinek meg kell csinálnia a munkát ugye... Majd leájulok a székről... :-(
És szökőév lehet, mert elmászom a körzetiig, ha itt végeztem...
Ha nem utáltok (azaz EDDIG nem), akkor jó... Bocsi, hogy idegbajos vagyok!!!!! :-(
No, körbeküldtem, hogy mindenki a yahoo-s címemet használja. Ha te nem kaptad meg, írjál a frímélre... :-)
Új fordfocus reklám. Sztem százból száz nő NEM venne fel harisnyát ahhoz a ruhához!!! Tuti pasi készítette a filmet.
Nini, a 7th heavenben itt van az irritáló kissrác az elimekbílből... Ömlik ez a fránya eső, korcsolya helyett szobazárkára ítéltettem! :-(((((
Ja és a harmincasoknak szóló női havilap tesztje alapján a születettfeleségekből nem a négy alapcsajra hasonlítok, hanem a bővérű szomszédos Edy-re... Kafa... :-DD
A wiwen olyan gyerekkori barátnővel találunk épp egymásra, akit tizenéve nem láttam és akivel egyébként egymástól 500 méterre élünk, és apáink heti rendszerességgel együtt lógnak a bolhán, aukciókon... :-)
Közben még végigvettem az előző felmerülteket: ÖCs hagyott élni, de nem volt elég okos. El elég okos, szép és hagy élni, de ugyanolyan lehetetlen alak, mint én. Vé megbízhatatlan, a többi csak átmeneti valaki. Azaz ma már kétszer felhívott Bomb, és megdöbbentő, hogy nem kopik le!! :-(((( Már kértem szépen, kiabálva, nem értem, mit akar még!!!! :-(
Egyszerűen nem akarok többé élettársat. Ergo férjet sem. Az első együttélésem alatt naív voltam, azt hittem, az a tökéletes, ahogy mi élünk. A második együttélésem döbbentett rá, hogy mennyire nem lehettem önmagam előtte. Aztán még rádöbbentett pár dologra... Utána jött Pasi, akivel együttélni maga az unalom és depresszió volt. És most már legalább tudom, hogy mit keresek. Hogy önmagam maradhassak, és ne akarjon tőlem senki olyat, ami nekem nem jó. De most nem akarok együttélni senkivel. Sok volt. Tegnap feküdtem az ágyban, órákat telefonálgattam, telefonálgattak, szabómagdát olvastam és néztem a plafont, halkan szól dzsordzsi a múlt század dalaival válogatáskazettáján, és bülcselkedtem. Utólag jövünk rá, hogy mit is adtunk fel magunkból valaki kedvéért. És ez NEM a kompromisszumokról szól, hanem önmagunk feladásáról. Az első természetes, a második nem normális...
