Szép reggelt, Blog! Nekem már most szép... :-) Vé nagykorú lett, három hétig váratott, most megkaphattam ismét. A kisujját talán...
Na jó, annál többet, egy egész éjszakát, ami alatt jelentős mennyiségű whisky fogyott (ismerjük a hatását rám nézve, öregcsávó ugye...), az ágyat kicsit megborítottuk, úgyhogy egy új elemet ma beszerzek, illetve arról nem volt szó, hogy a háló felőli szomszéd negyvenes (és álomszép fekete volvos (szerelmes vagyok a volvoba, ez még szebb, mint Pasié)) pasas beköltözött. Csak akkor derült ki, amikor reggel már egyedül zárom az ajtót és somolyogva rámköszönt (vajh mindent hallott????). Én felkiált: jé, te már bent laksz? Hát igen, itt alszom már, de egyedül. Pfffff. Aki ideköltözik, az egyedül jön????
Vével beszélgettem is. Kielemeztük, amit eddig is tudtunk. Ő anno (5-6 éve) úgy nézett rám, mint egy elérhetetlen királynőre, én meg húztam. Igaz. Hogy most mi lesz?? Neki nagyratörő tervei vannak. Nem tudom, hogy ebbe beleférek-e, vagy ha beleférek is, akarom-e... Nem, most csak a szeretetét akarom érezni, és azt érez irántam... Úgy megölelném most is... Nem tudom, hogy fogom-e még valaha...