Tobber életblogja

Fogalmam sincsen, mitől tudom pillanatok alatt felkapni a vizet. Ma 3 jó erős kávé után jutott eszembe, hogy délben foglalkozás eü vizsgálatra kell mennem.

100/60 a vérnyomásom.

„-Mindig ilyen alacsony?
-Három kávé után még igen.”

Végre olyan munkája van Judós3-nak, hogy 7:30-kor elteker, 16:25-re hazateker, közte kicsit unalmas nyugis feladata van.

Úgyhogy mire hatra hazaestem, kicserélte a régi ágymatracot az újra, a régit (és a szemöldökcsipeszemet) elsuvasztotta, becsukta a kinyitott ebédlőasztalt, amin jééé így is elfér a tankönyve, elpakolt, rend uralkodik a nappaliban!

Lerohant elém a lépcsőházba, befogta a szememet (élmény így lépcsőzni :D), hogy meglepetés! Hát tényleg örültem.

Egy ideje rájöttünk a nagy titokra, hogy ha úgyis szeretkezünk esténként, akkor ne teli hassal, kimerültem éjjel, minden program után, hanem legelőször tegyük, így hazaérésem után zuhany, majd kipróbáltuk az új matracot. Azóta nincsen semmi vita esténként! :D

Mivel lógott az eső lába, így a teraszos elektromos grillen sütögetést elvetettük, serpenyőkben sütöttük meg a padlizsánt, cukkinit, tükörtojást, bacont, hagymát, sajtot, távutasításokkal bepácolta husokat.

Igazi alacsony ch, magas zsír vacsorát dobtunk össze, nagyon finom volt.

Aztán kiültünk az erkélyre élvezni az oszló felhős naplementét, feküdt az ölemben és tippelgettünk, melyik felhő milyen alakú, nyugi volt és kicsit megkockáztatom, unalom is. :)

Reggel végre hét óra után ébredtünk, kényelmes matracon, hát ránkfért. Készítettem neki kávét, fehércsokis zabkását, ami annyira ízlett neki, hogy a maradék tejet, zabpelyhet elvitte munkába, ő azt akar tízóraizni is.

Ültünk a nappaliban, kávéztunk, semmi rohanás, nyugi, béke. Hogy mennyire nem hiányzik az a pár hét rohanós káosz!

Ennek örömére ma munka után gyors leckecsekkolás, két óra spanyol, aztán együtt megyünk zárásig konditerembe. Szeretné, ha holnap elkísérném az edzésére, pénteken meg kimegyünk kisházat pucolni, mert két bulit is szerveztünk oda jövő hétre, ottalszunk, szombaton vagy megnézzük a közeli néptáncos eseményt (csak az én örömömre), vagy kipróbáljuk a közeli strandot (mindkettőnk örömére).

Ők majdnem tökigáztak, öt órát tartó oltári nagy eső érkezett, aztán a gyors kaja utolsó falatainál órákra elment az áram (nem röhög! :D), ezért a közeli bárból kimentettük a jégert és a jégkrémeket, nehogy megmelegedjenek.

Csatlakoztak Judós3 szülei, innentől én udvarias félmosollyal üldögéltem a telefonok fényében, hip-hop elrejtettem a cigisdobozt, majd buli helyett alvás.

Hétfő reggel segítettünk kipakolni a bicajokat, csomagokat, ők eltekertek, mi meg ittunk pár kávét a napsütötte teraszon, élveztük a semmittevést, aztán még kicsekkolásig jacuzziztunk a tetőn.

Behoztam a sztrádán a lemaradást, pedig próbáltam eddig Judós3-nak nem mutatni, hogy lehet gyorsan vezetni, ne tanulja el a rosszat tőlem, de sietni kellett.

Bemutattam apámnak a fiút a telken. Két óra alatt összetegeződtek, pálinkáztak, székelykáposztáztak, és úgy elvarázsolta a telek, hogy menni akar napokra. (Apám anyámnak telefonon: itt volt egy fiatalember Tobberrel, ő jóval fiatalabb nála, ugye? Igen. Ennyivel elintézve.) Hát, tényleg szép telkünk van, körbenőtte az erdő, égigérő fák és bokrok, buja növényzet, madárhadak, csodás.

Aztán felszóltunk u.azon faluban nyaraló unokatesóméknak, hogy indulunk, a Keresztfiam szeret a kapuban várni. Apám marasztalt volna, hogy legalább Judós3 maradjon vele. Na kösz! :D

Leparkolok, Keresztfiam kirohan, elsuhan mellettem és letámadja sosemlátott Judós3-t, hogy XY vagyok, te tényleg judós vagy? :D :D :D

Hát, elmúlt a varázsom.

Na megvolt a téma pár órára, az oviban a judó a sláger. Én a tesójával, szüleivel limonádéztam a kertben, majd felvetettem, ha még úgysem éhesek ( a székelykáposzta miatt mi sem), menjünk le a gyrekekkel a tóra egyet pancsolni, Judós3 pedig megtanítja a kölyköt vizilabdázni (merthogy pólózott is). Oké, levittük a két gyereket, Keresztfiam szerint olyan, mintha a gyerekeink lennének, Judós3 szerint olyan, mintha ő az első, a kicsik a második házasságomból származnának. :D :D

Állítólag este azt mondta a Keresztfiam az anyjának, hogy örül, hogy megismerte Judós3-t, mert van egy új barátja. Szerintem kölcsönös.

Aztán vissza husokat, lazacot grillezni, jól bekajáltunk, aztán fél hétkor végre hazaindulunk hullafáradtan.

Amikoris telefonál anyóspajti, hogy oda tudnánk-e érni nyolcig Pestre a kutyahotelba elhozni a hatvanplusz kilós kutyát, mert ők késnek. M7-es, háromnapos ünnep utáni forgalom, plusz magyar-orosz focimeccs a kutyahotel közelében, totális dugóval. Hát, cikázni kellett, de nagyon. Kutya megvan, közben rámjövő hasmenés a kutyások deszkabudijában megoldva.

De.

A hátsó ülésen egy szétszedett bicaj van. Azzal fog dolgozni járni, 10 perc alatt beér. A csomagtartó tele csomagokkal, oda nem tudjuk a biciklit áttenni. Úgyhogy első ülés előttre kéne betuszkolni a birkányi kutyát. Aki tök extázisban ugrál, hogy végre láthat minket. Úgyhogy Judós3 vállán támaszkodva az arcomba liheg. Jó, így nem lehet vezetni. Nagy nehezen rábírtuk, hogy kifelé nézzen, imádta minden percét. Mi nem annyira, Judós3-t szétnyomta, a popsijával meg ki-be kapcsolgatta a hátsóablakfűtésemet. :D

Oké, otthoni kutya bezár, őt beenged, irány végre tankolás, mert száraz a tank, aztán a saját kecónk.

A srác összerakta a bicajt, hogy könnyebb legyen felvinni. (Don’t ask.) Úgyhogy negyedórát a kocsi mellett vártam. Aztán nyakig olajos lett, előbb felugrott megmosakodni. Én a kocsi mellett.

Aztán végre felértünk a lakásba. Amit megtámadtak a hangyák. A harmadikon, az erkély felől. Honnan jöttek? :O

Kémiai gyilkolás, más nálam nem vált be. Addig kimentünk végre az erkélyre, locsoltam, elszívtunk pár cigit, és megbeszéltük, hogy ez igen tartalmas hétvége volt, imádtuk.

---

Azt meséltem, hogy pénteken elémentem a munkahelyére, ami a gyerekkorom helyszínén van? Körbesétáltunk, megnéztem a kapucsengőt a háznál, amiben felnőttem, van még ismerős név. Van. Belógni nem tudtunk, nem jött ki senki.

Bevásároltunk, hazacipekedtünk, autót mostunk, tankoltunk, majd nyolcra jöttek dárcot nézni a haverjai, hajnali egykor már haza is mentek, mert nekünk kelni kellett hatkor, irány a Balcsi.

Egy romhalmaz a kecó, ma rendbe kell tenni.

Fáradt vagyok.

Szóval 3 napos bicajtúra, apa a túravezető, családi barátok, stb.

Én meg a bázis hotelban pihenek végre.

Tegnap levittem Judós3-t a találkozási pontra, megkávéztunk, majd átjöttem a nyugati medencébe.

Kifeküdtem a Balcsipartra napozni, tanultam sokat.

Hazajöttek, felmentünk jacuzzizni, ott találtuk a huszonéveseket, romantika off.

Majd magunkrahagytak, annyira bejött a pink alapon kék mintás fürdőruhám neki, hogy visszavonultunk, a szobában ragadtunk.

Majd kicsíptük magunkat, a többiek focit néztek, mi elmentünk a koncertre, nyári este, Balaton, romantika.

Vacsiztunk a sétány teraszán, amikor a többiek megtaláltak minket. Sétáltunk, fagyiztunk, aztán ez a ruhám is bejött Judós3-nak.

Reggel konszolidált reggeli, majd az épületben lévő szuper kávézóban folytattuk: megint ránktaláltak.

Ők el, én azóta tökegyedül élvezem a tűző napot a tetőteraszon a bikinimben. Néha bevonulok az árnyékban lévő jacuzziba relaxálni. Van még sóbarlang, szaunák, gőz, és végtelen nyugalom.

Ötre jönnek, addig egy hajmosás, hideg ásványvíz szerzése és a visszaható igék felszólító módú ragozásának tagadásbéli gyakorlása, mert tagadásban másképp ragozzák, áá!

Annyira übercuki, hogy nem is értem.

A család elfogadó, a fiatalok velünk lógnak.

Reggel Judós3 nővére már megjegyezte nevetve, hogy nem hagynak minket romantikázni, a jacuzziban nem hagytak kettesben, este a sétányon ültek be a vacsinkra és maradtak, ma a reggeli kávézásunkat gardírozták.

Egyébként jó itt.

Nem volt rántotta a reggelinél.

Kedden Judós3 gyakorolta a vezetést anyukájával, aztán hazahozta magát. Telefonál a kapuból(!), hogy anyu feljöhet?

Hát mit lehet erre mondani?

A szexhintát szennyest eltüntettem, már fent voltak.

Másnap beszólt a fiának, hogy a táblán, amire a köv.két hét programjait vezetjük, Judós3 nagy betűkkel felírta azt is, hogy szex. És hogy nem is tudta zavarában, hová nézzen.

Izé.

Váratlanul ugrott fel.

De tényleg, mit gondolt? Bébiszittelem a fiát? :)

Nem is azon izgulok, hogy ismeretlen emberek lesznek, vagy hogy Judós3-at cukkolni fogják, hanem hogy ez a család a sport-egészség megszállottja, munkájuk is ez, és akkor kvázi lázadásként bemutat a fiuk egy duci negyvenes barátnőt, aki még csak nem is fog velük sportolni?

Tuti reggelire rántottát, vacsorára salátát fogok enni és kilóg majd két kézisúlyzó a retikülömből.

Hát, nyárutálóként nehéz ilyenkor pozitív élményeket vadászni.

Este mindketten lemondtunk minden programunkat, hattól együtt voltunk kettesben.

Elémrohant a lépcsőházban, aztán beráncigált a hálóba.

Takarítottam, főzött.

A nappalit elfoglaló plusz matracon elfetrengtünk dárcot nézni, megdöbbentünk, majd éjfél előtt aludtunk, jé.

Reggel összepakoltam a szükségeseket a mensis balcsizáshoz (hat fürdőruha kell, jó?), rendbedobtam magamat, a növényeket, előkaptam 3 maxiruhámat a kb. 20-ból, majd este vasalok.

Felkaptam egy bő, felhajtott szárú farmert, ujjatlan fehér blúzocskát (tegnap a menzás széplány lestoppolt, honnan veszem a blúzaimat, figyel engem, mindig olyan szépekben vagyok) (Orsay business look), pihepuha vajszín tamaris balerinát, retikül vállon átvet, napsütés, szellő, 25 fok, mintha nem is dolgozni mennék.

Önérdekérvényesítős lettem. Békával levelezve fogalmazódott meg bennem.

Mindig bocshogyélek módban tartottak, de ez a pár év egyedüllét megtanított, hogy nem kell félelemből meghunyászkodni.

Párkapcsolatban.

Munkában dettó.

Ennyit akartam írni.

Meg hogy a spanyolok őrültek.

Az intézetben üldögéltem a hallban, felnézek, egy fekete alapon millió apró, szivárványszínű mopeddal dekorált ingben magyaráz egy pasas.

Feljebb nézek, ki ez az őrült.

Az igazgató.

Az órán betegségek tüneteit, gyógyításait tanuljuk, erre a tanár feldobja feladatnak: ő maga a betegség, mik a panaszok, mi a terápia rá. Hát én könnyesre röhögtem magamat az órán.

Aztán bevásároltam, hazamentem, kértem tíz perc nyugit, mert annyi volt a stressz, meg a suli tegnap, hogy zsongott a fejem, úgyhogy Judós3 ezt látta a legjobb pillanatnak, hogy átrendezze a lábasos szekrényt.

Ha már nincs csend, lehetünk a konditeremben is, szóval este 11-ig ott lógtunk.

Éjjel egykor már le is dőltünk, 6:20-kor kelés. Ma mégsem jönnek Judós3 cimbijei, majd holnap, végre van időnk takarítani, hurrá.

Álmos vagyok.

...és aztán ha egyeztetnünk kell valamit, akkor nála asszertívabb, kooperatívabb embert még nem láttam. Mint én régen .

Hát, lehetett volna jobb.

Facebook számolta, 120+ felköszöntés/fotók. = Az emberek, akik kedvelnek, de nem hívhatnám őket, ha lerobbanok éjjel.

Messenger üzenet még kb. 50. Akiket valaha talán hívhattam volna, de évi 4-5-ször írunk valami semmitmondót. Jaja, most már kéne találkoznunk, jó volt látni a múltkor a metrón, van-e most pasid, nézd, tud írni az ovis keresztfiad, stbstb.

Sms, Viver, Whasapp, email, pár üzenet, hívás. Furamód köztük voltak a fontos emberek.

A vasárnapi ebédem után, ahol kettesben ültünk szegény Anyuval a(z isteni finom) torta előtt és végtelenül szánalmasnak éreztem magamat, és még a pasim is kiakasztott, hogy az anyját nem bánthatja meg, hogy csak 5 órát van vele, hát, elegem lett. Sajnáltam Anyut, sajnáltam magamat.

Jó ötletnek látszott a bosszú Rosszfiúval.

És akkor vártam valami kompenzálást Judós3-tól. Este kitalálta a mécseses, pezsgőzős fürdőt, az nagyon kedves volt.

Szinte fojtogatóan a nyakamban lóg, mennyire szeret. (Akkor übercuki.)

És tegnap volt a szülinapom. Úgyhogy az lesz, amit én szeretnék, aludni nem tudtam, így felkeltettem egy hajnali kekszre. Nem tudott rám haragudni...

A cégnél jöttek a kollégák, csokik, virágok, felköszöntések, puszik.

Aztán Judós3 hívott, hogy mikor érek oda. Mint Anyu elmesélte, pánikolva keresgélt valami ajándékot. Hát, hadd ne mondjam, nem talált.

Szóval 1. nem volt ajándékom, két szál virág és egy marcipán, amit nem szeretek. Ezt a metró özönlő tömegében átadta, ahol várt, majd hívta is a cimbit, hogy lebeszélje a mai teniszt. Ennyi volt a felköszöntés.

2. Este mutogatta a híváslistáját, hogy megnyugtasson. Nem volt benne semmi gyanús. Meg Anyu száma sem! Ergo törölgeti a híváslistát. Na ez hidegzuhany volt, akkor még ki mást?

A nevemen van a feltöltős kártya, kérhetnék hívásrészletezőt. De annak meg már semmi értelme, ugye.

Vajon hol ver még át, megint?

Vártam, hogy legalább főz valamit (van otthon alapanyag és tud főzni), nyolckor azért rákérdeztem, hogy lesz-e bármi, de nem. Rendelhettem pizzát magunknak, jippi.

Ő nyomkodta a telefonját, én válaszolgattam a hívásokat, üzeneteket, aztán csak ültem az erkélyen.

Hát ennyi a szülinapom, amikor állítólag úgy imád?

És akkor beugrott, hogy egyik nap utolért az utcán hazafelé jövet és rákérdeztem, honnan jön ilyen későn, titokzatoskodott, utalt rá, hogy ajándékot nézett nekem. Hát, ajándék nem volt, hisz Anyut tegnap hívta, minek örülnék. De azokat sem vette meg...

Tegnap elkezdett követni egy bikinis lányt az instán. Nekem is feldobta ajánlatnak, azért néztem meg. És gyanútlanul rákérdeztem, jött a hatalmas tagadás, hogy nem is tudja, hogy ki ő, biztosan véletlenül kattintott rá. Hogy mi? Hát nem volt meggyőző, nem is törölte a követést.

Jaj, mennyire unom én már ezeket.

De legalább a tegnapi az én napom lehetett volna.

A három napos hétvégén elmegy a családjával, sportos családi barátokkal a Balatonnál csillagtúrázni bicajjal.

Nyilván nem örültem, a következő hetekben egyetlen nyugodt nap sem ígérkezik! Azt a megoldást találtuk, hogy szombat este leugrom Keszthelyre, a vasárnapot eltöltöm valahogyan egyedül (nem bicajozom), de van a környéken egy favorit wellness, vagy csavargok, kocsival leszek, legalább éjjel együtt lehetünk. Hétfőn meg átugrom a Velencei-tóhoz unokatesózni. Ő meg megy a családdal, de együtt bulizunk, alszunk.

Hát az egy nap Balcsit még kibírom (nem szeretem a Balatont, bocs, drága olvasóim, ne utáljatok meg!), de kiderült, hogy nem is fér be a srác a családi kisbuszba, úgyhogy nekem kéne hozni-vinni: magyarul szombaton hajnalban, dugós M7-esen vezethetnék le, szombaton, vasárnap napközben is egyedül lennék a tónál, amikor Pesten ezer dolgom lenne, hétfőről meg töröljem a családi bulit? Na nem.

És a tegnap után nem is akarok a sráccal lenni, menjen a családdal, aztán csajozzon, ahogy ezeken a túrákon állítólag szokott, legyen boldog.

Valszeg lemegyek, mert nagyon nyúz, de semmi kedvem. Ja és mensizek majd, strand is kafa lenne.

Röviden? Elég. Imádtam Rosszfiút látni, Műegyetemista is visszatérne, nekem az az élet sokkal jobban megfelelt, és biztosan én is gyanakvó vagyok, de ezek a híváslistatörlések, rejtélyes kamuk nekem nem hiányoznak, épp ezek nélkül voltam boldogabb egyedül.

Könyörögtem, hogy a hétvége legyen a nyugalomé, pihenésé, kettőnké, fáradtak is vagyunk, a következő négy(!) hétvégén pedig nem leszünk kettesben egyáltalán. Legyen ez a szülinapi ajándékom.

Szombaton takarítottunk, meg kerülgettük a fél lakást elfoglaló matracot és félretolt fotelt, növényeket, aztán kondizni mentünk, bevásárolni, OBI-zni, tipmixért, aztán kezdődött a meccs, amire én hívtam fel a figyelmét, ha már győzelemre áll a csapata... Addig pakoltam, rendberaktam magamat.

Másnap összebalhéztunk, hogy bezzeg nekem milyen könnyű a munkám, mert bemegyek kilenckor és eljövök ötkor, mások meg pincérek, meg eladók, nekik nehéz. Hát igen, ezért kétszerannyi az órabérem, mert nem pörgetem a kimerülésig a melót, ugye? A pincér is elmehet munka mellett tanulni, én is jobb szerettem volna fiatalkoromban minden este lazulni.

Nem is érti, mi a nehéz a munkámban.

Lelépett a családi vasárnapi ebédre, én meg hazamentem a szüleimhez a szülinapi ebédemre.

Anyu egy hónapja szervezte a családot, kedden derült ki, hogy keresztanyám egyik gyereknek, unokának SEM szólt a dátumról, úgyhogy nem is ér rá senki! Anyu elsírta magát. Én is.

Az unokatesóimtól kicsikart másik dátumot, külön-külön, keresztanyámnak meg az sms-ére sem vagyok hajlandó válaszolni.

A barátaimmal csak két hét múlva ünnepelünk.

A fiút nem akarom apámnak bemutatni.

Úgyhogy hármasban ettük a kívánság lángosomat, aztán apu el is ment aludni.

Közben hív Judós3, hogy az ebéd elhúzódik náluk, mert NÉGYRE lesz kész a kaja (hogy a f.szomba lesz kész a rántotthús négyre dél helyett, hacsask nem fél négykor kezdik készíteni???), és ő nem akarja megbántani az anyukáját, majd este jön, nem tudja, mikor. Jaaaa, hogy nekem ígérte a délutánt? Dehát értsem meg, anyukája megsértődne.

Hát erre én sértődtem meg, az egyetlen szülinapi kérésem volt, hogy legyünk együtt, egymásra figyelve.

Flegma volt és bunkó, úgyhogy egy hosszas balhé után rányomtam a telefont. A három napos hétvégén is velük lesz, állandóan ott lóg, tényleg nem lett volna elég most három órát átruccannia?

Rosszfiúval csetelek egy ideje, épp rámírt, hogy összefuthatnánk már. Ugye ő az, aki veszettül hiányzik, imádtuk egymást.

Hát... jól időzített.

Balhéztunk még Judós3-mal egy pár hívás erejéig, aztán már fel sem vettem.

Sajnáltam Anyut, mert annyira jót akart és enyhén szólva nem jól jött ki az egész. :'(

Már otthon volt Judós3, mire hazaértem, faggatózott, hogy miért nem vettem fel, hol, kivel voltam ennyi ideig és hogy miért van ennyire jókedvem.

Látta, hogy elengedtem a témát, akkor csináljon, amit akar, és én is. Most nem fogok a kapcsolatunkért vért izzadni, ha ő sem teszi.

Este engesztelésül mécseseket gyújtott a fürdőben, készített egy forró fürdőt (köszi, Bé az unikornis fürdőkonfettiket! :D ), lágy zenét tett fel, és beültünk kettesben pezsgőzni.

Irtó romantikus volt, de bennem megszakadt valami. Nem akartam bújni, szeretgetni.

Ma már száz üzenet érkezett mindenkitől, nem győzöm megválaszolgatni, jólesik. Előkerülnek ősrégi fotók, pl. Béről és rólam, csak egyet engedtem ki az üzenőfalamra. Végtelenül igaza van Bének. Milliószor jobban nézünk ki, mint tizenéve! :D :D :D

Szerintetek mennyi idő kell egy fiatal judósnak, mire felfedezi a szaltózás/dobások lehetőségét a nappaliban kiterített 3 nm-s matracban?

Ja, a szüleim elhalasztották a mátrai kirándulást, gyorsan visszapasszoltuk a Zeneakadémia bérletüket.

Nekem leszakad a hátam a sok üléstől, meg Mendelssohn ugye nem az én műfajom. Szépen fogalmazva. :)