Tobber életblogja

Még dolgozom. Kollegina szabin, rám borult a fél cég, meg a projekt, meg a bejövő 200 levél. Kétszáz. Most kezdek neki szortírozni.
Igazából úgy van, hogy megosztottuk kolleginával a feladatokat. (Már amikor itt van.) Enyém minden angol fordítás, nehezebb meghívó, levél, konferencia- és útszervezés, cserébe ő megcsinálja a táblázatösszegyűjtéseket, a levélszortírozást, a precizitást és monotonitást igénylő feladatokat. Naponta megjegyezzük, hogy dehogy csinálnánk a másikét!!! :)
//
Van egy havi jelentés, amit kollégák kitöltenek, egyikkel elmegy mellettem projektvezető, én meg odasuttogom, hogy a neved ne feledd ráírni... "Honnan láttad??" :)) (Minden hónapban elfelejti...) :))

...úgy érted, savanyú a szőlő? Nem, nem hiszem. Nem irigylem egyetlen környezetemben lévő ember kapcsolatát sem. Nem azért, mert bajom lenne vele, hanem én másra vágyom.
Olyan lehetett volna, amiben borítékolva elégedetlen vagyok benne, ahol kikacsintgatok néha. De olyanben éltem tizenévig, nem jött be.
Maximalizmus, tudom, ezért vagyok néha szomorú ettől.

Szóval: ezt az életformát TE választottad magadnak. TE vagy az, aki foggal-körömmel küzdesz az ellen, hogy közel engedj magadhoz valakit és legyen egy társad. Nem szexpartnered, hanem párod. Lehet magyarázni ezt a "nincs monogám ember" dumával, de ez önámítás. Amíg csak szeretőket tartasz, addig igenis el kell fogadni, hogy az ünnepek, a hosszúhétvégék, az esős napok miatt elmaradó programok miatt egyedül maradsz. Nem magányosan, csak egyedül. Meg kéne tanulni egyedül maradni magaddal...jó társaság vagy, nekem elhiheted.

És ha drpr ennyi idő alatt nem bírta bebizonyítani Neked, hogy képes és érdemes vagy egy párkapcsolatra, akkor ideje mást keresni. És nem baromságokkal takarózni és hülyeségeket beszélni/írni. "

Nekem úgy tűnik, nem érted...

1. Az én nézőpontom szerint a magány nem kizárólag a párkapcsolattól függ.

Illetve ha magányosnak érzem magamat, akkor nem az élettárs-férj a megoldás. Az sem, hogy csak azért vagyunk egy nem igazán jó kapcsolatban, mert különben egyedül lennénk. <-- Erre én is csak exPasi után jövök rá...

Tizenévig együtt éltem férfiakkal (mindig eggyel, hihi), és mellettük is voltam magányos.

Nekem nincsenek testvéreim. A szüleimmel a viszony ismert, Apu eddig is ezt csinálta, Anyu csak 3-4 éve kontráz rá. A barátaimat nem zaklathatom állandóan, hisz ti kapcsolatban éltek, velük is kell lenni, nekem is ez a prioritásom...

2. Ha nagyon akarok, mehetek emberek közé, és lett volna programom, de azt nem éreztem vonzónak annyira, hogy ezért akár a kocsit beindítsam...

3. Keresek társat. 2,5 éve mentünk szét exPasival, azóta volt Doki, aki el is akart venni (mind részegen, mind józanon :D). Megöltük volna egymást, mert én egyenrangú kapcsolatot képzelek, ő meg istenítést vár. Utána jött Lánylelkű, akiről ismert a szitu: egyik nap még csomagolt, hogy hozzám költözik, és boldogok leszünk, a másikban visszatért okoskához. Ott már eléggé megroppantam. Aztán tavaly ősszel a srác, akivel szinte minden éjjelt végigbeszélgettünk (ohne erotika), majd közbeszólt volt barátnő egy becsúszott bébivel... Aztán idén nyáron Taxis, aki egy tündér, és még a tesójának, anyukájának is bemutatott, nagyon megkedveltem. Aztán szép lassan belekötött abba is, ha köszöntem, nem értette, miről beszélek. Nem volt okos, na. Szét kellett mennünk. Szerintem ez átlagnőnek elég lenne 2,5 év alatt "komoly-kezdeménynek"... :)

4. Komoly keresése: ha lehet, nem neten. Nem hiszek benne, az utolsó randivonalas, gyermekeianyját kereső egy órán belül a mellemet akarta fogdosni épp múlt hétfőn, pedig aszekszuálisan viselkedtem, bakancs-farmer-dzseki volt rajtam... Nem az első "feleségetkeresek" hirdetés feladója tett így. (Elküldtem a pikszába.) Tegnap leiratkoztam az oldalról.
Az életből jöhet taxis, sporttárs, kolléga, régi ismerős, volt évfolyamtárs, az más... :)

5. Szeretők: két lehetőség van: vagy két komoly között nem csinálok semmit, és az a fehérmájúságomnak sem tesz jót, nomeg kiéhezve leadom a szintet, és bárki karjaiba omlok, akit komolyan gondolok (összekeverve a testi vonzalmat a lelkivel).
Vagy nem savanyodok be, és akkor szeretők vannak. Helyén kezelve. Ők a testiségre kellenek, arra, hogy szórakoztassanak, nem mellesleg sokat tanulok tőlük. Amíg nem perzselődöm meg lelkileg, addig mehetnek. De ők NE maradjanak ott éjszakára, és érezzék, hogy nem lelki segélyszolgálat vagyok. Illetve most már becsülöm magamat annyira, hogy megalázós (mindig késő, állandóan lemondós) kapcsolatokba ne menjek bele. Vékony mezsgye, próbálok lavírozni rajta.

6. Nagyon rossz érzés egy főre főzni, mint tegnap tettem. 2 évig nagyon élveztem ezt az életmódot, hiszen sosem éltem egyedül-szabadon, most valahogy úgy jöttek össze a programjaim, hogy nem jöttek össze, ezért bosszant, hogy egy csomó szabadidőm van (idén még több, mint tíz nap szabim, amit hiába veszek ki, ha úgysincs különösebb dolgom...)

7. Drpr: néha vannak kétségeim, de az elborult dolgaimat már nem csinálom, ergo segített.
Magamban is remekül ellennék, HA TUDNÁM, hogy este van, aki hazajöjjön, van akit várjak, hogy tudjam, hogy ha eltűnnék, valakinek azért feltűnne pár nap után...

8. A magány-érzést inkább egy vissza-visszatérő lelki betegség hozza elő, mintsem a konkrét gond, hisz ismered az életemet, egyébként remek, csak néha nem bírom élvezni... :S

9. Túl sok negyvenes-ötvenes férfi gondolkozását meghallgattam a monogámia-témáról, ezért nem hiszek benne. Huszon-harmincon innen még van, följebb nincsen. Illetve a legtöbb nő hiszi, hogy van, többek között a saját férjéről, aki mellesleg fent kószál a neten nagyondiszkrét kapcsolatot keresve. Nézegetek néha iwiw-feleség-oldalakat, vagy látom apámat, nagyapámat, nagybácsit, unokatesó apját, a sporttársak között párukat, két kollégáról tudom, és ezek csak azok, amikre fény derült... Sok minden vette el a bizalmamat a férfiakban, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék otthon harmóniát és gyerekeket. Juj, azt nagyon. :)
(Következő, vitatható kérdés, hogy én alkalmas vagyok-e monogámiára...) :))))

10. Az a dilemmám most, hogy gyerek, vagy nem. Ha nem, akkor mehet így tovább, ha igen, akkor SOS le kell ezekről mondjak, és hinnem kell abban az emberben, akit páromul választok. Ez világos. A döntés még nem.

Beszélhetünk a témáról, ha akarsz, bár szerintem így már világosabb... :))

...a szemerkélő esőnek köszönhetően elmarad a mára szervezett mozgás, illetve odarángattunk egy halom érdeklődőt, őket is gyorsan le kellett mondani... :SSSSSSSSS

Így most itthon magányoskodom. Igen, van mivel elfoglalni magamat, csak éppen nincsen kihez szólnom. :(((((((
Juj, ebből kezd nagyon elegem lenni! Pocsék pótprogramokat SOS be tudnék szervezni, de azoknál még az olvasás is jobban érdekel. Kezd nagyon elegem lenni a földi létből.

Tegnap anyu rámszólt, hogy kérjek bocsánatot aputól. Ééééééééén??? Megsértett, tahó volt, otthagyott a francban, és én kérjek bocsánatot?? A gyerekkorom arról szólt, hogy nekem nem lehet igazam, hogy csak másodlagos vagyok, és ha gondom van, akkor a szent családi békét veszélyeztetem, ezért a finom kis elfojtásaimmal 16 évesen már nem jöttem ki a szobámból, amíg Apu reggel el nem ment...
De 31 évesen talán már kezelhetnének egyenrangúnak. Nem várom el, csak addig nem megyek hozzájuk. Most épp nem is hiányzik a szokásos heti énvagyokahülye duma, meg az utána otthon több óra bőgés...

Béká, Kő-Papír-Olló verseny a Sugárban!!!!!

http://ko-papir-ollo.hu/

Már értem, hogy miért gyakoroljuk mi ezt ennyit!!!! :))

Tegnap beüzemeltük a szerszámainkat, bő két órát mozogtunk, kitaláltunk szabályokat páratlan játékos esetére (a szabály az, hogy nincs szabály :))) ), további precíziós állításokat kértünk Békábéjétől... Bár egyelőre itt esik, nem tom, hogy ma is megyünk-e, pedig jópár ember szólt, hogy jön...

Alapos felmérésem bizonyítja, hogy a nappaliban sokkal jobb ezt gyakorolni, mint a síelést... Kipróbáltam a cuccost, na! :) (Igaz, már Békáék 1 nm-es előszobájában is belelendültünk, de aztán Békábéje elvette tőlünk a labdát. :(((( )
:)

Ma reggelre 13 órát aludtam, ezért mikor bekapcsoltam a mobilt egy halom sms érkezett. Pl. 'Meg'.
Ha fogadtam volna, sem adtam volna nagyobb tétet. No, abban biztos voltam, hogy jelentkezni fog.  De én min. 1-2 hónapot tippeltem volna. Egy hetet sem bírt ki (merthogyugye ezt nem szabad folytatnunk. Ugye).  Hogy rám gondol,  és a szokásos, mintha  nem is szakadt volna meg... Népszavazást kezdeményezek. Jó nekem, ha újrakezdjük??

Teljesült az álmunk!!!! :)
Vicces és döbbent arckifejezéseket gyűjtöttünk be a bkv-n. Hihi. Hihihihihi.
És beözönlöttünk egy szakboltba, ahol betöltöttük a boltot magunkkal és a vihogásunkkal, megrökönyítettük az eladókat, de mivel ugye egy csomó pénzt náluk hagytunk, hát tűrték... :D

Aztán Békábéje megbütykölte a szerszámainkat a pinyóban (köszönet érte!), addig engem beállítottak a konyhájukba krumplit pucolni. Neeem, vacsorára nem marasztaltak... ;)))

Lassan kinevezem az egyik szobát sportszertárnak, vagy esetleg elkezdhetném használni a tárolómat???

-----------------------------

Budapesti reggel 2007 őszén: órákig tartó szirénázások, rohangáló rendőrök, tűzoltók és mentők, sőt én még egy ciprusi delegációba is belefutottam, ha jól láttam a zászlót a fekete mercin. Erzsébet-híd, fél belváros lezárva, Lánchíd felmászottak miatt lezárva, barmok sétálnak munka helyett és provokálják a rendőröket és a lakosokat, biztonságiainkhoz is bejött pár rohamrendőr (akik jópár csoportban az irodaházunk előtt posztoltak), hogy az őreink nehogy beengedjék a tüntetőknek nevezett "!+*@@**!!!-at.

Jöttek telefonok, hogy merre menjek, hogy mi nem jár, hogy épségben átértek. Kurvára elegünk van ezekből az alakokból!!! Kevesebb jogot nekik, több eszközt a rendőrök kezébe!! :(((
(Erős meggyőződésem, hogy a jobb oldali pártok hibásak azért, mert nem határolódtak el időben és határozottan ettől a pár embertől. :(( )
Hatalmas pénzekbe kerül a mi adóforintunkból, rendszeresen nem lehet közlekedni a városban, sokan félnek, vagy féltenek. Nem ez a demokrácia. :(

Te akarsz 853 emberrel sűrűn összezárva órákat eltölteni egy légtérben?
Te akarsz 853 emberrel étkezni egy termű kajáldában, alig pár pincérrel?
Te akarsz 853 emberrel egy kabinban utazni?

Felszállt utasokkal az Airbus 380-as. Jó-jó, hogy hatékony, de tényleg ennyire kell?

:)

 

Egyik nap rendet raktam a számítógépemben. Jé, nem is volt olyan nagy a kupi, mint vártam. Régi doksik, fotók, ebből több EZER csak Pasiról... Szép teste volt, no. :S Felkavart? Nem. És az, hogy milyen szép és vékony voltam? Igen. Hogy milyen boldogtalan? Igen. Hogy mennyire nem gondoltam magamat boldogtalannak? Ja.

Közben Békával rászálltunk barátnőink öccseire, többek között arra is, akit 17 éve nem láttam :D, hiába na, öregszünk, fiatalítani kell magunkat... :)

Tegnap értemjött Kedvenc, hamisítatlan őszi estét töltöttünk együtt almasütéssel, diókajálással (amit egyikünk gyomra sem bír, de nem bírtunk ellenállni), gyertyákkal, Csajkovszkijjal, meleg lakással. (És csak pár percet dolgozott közben, addig legalább megválaszoltam a tegnapi levélhegyeket. 1-2 kivétellel, ebből ketten olvastok, bocsi, mindjárt írok! :) )
Illetve BCsTLV is türelmetlen leveleket ír. Ja, nem válaszoltam. Nem tudom megfogalmazni.

Sikerült újra visszaesni a náthába. Hurrá. Közben rájövök, hogy ez a pontos történésdokumentálás nem megy túl precízen, hisz mióta megvettem a sílécet, páran már megcsodáltátok. :)
Egyik megnemnevezett akart elvinni pár hét múlva síelni, de 1. ÖT síelés átlag magyarországinak vicces, 2. még nem tudta, hogy kiteszem. :)

Aztán a lakás alatti feng-vízér-csíörvény biztos többet dolgozik a növényeimen, mint én, aki 25 fokra fűtöm a lakást, aztán rájuknyitom az erkélyajtót, hetente 1x öntözök, életükben egyszer ültettem át őket.
Mégis nincs egy száraz levelük, és nőnek, mint a bolondgomba. Illetve  ilyet ez az egyszerű, nemistudomanevét  növénykém még nem csinált  szüleimnél sem: virágzik. Hetek óta. Szép fehér virágokat. Nem értem, de köszi neki! :)

:)

Most ez a dísze a nappalimnak. Meg még mindig ez, nem pakolom el: :))

Ma is 6.30-kor keltem. Na. Egyszerűen jobb a lelkem, ha minden nap azonos rutinban telik, hisztis vagyok, ha hétvégén más az ütemem. Ez már a második gyerekkor. Nyolcra vártam drága vezetésoktatómat, hogymiakkormost kimegyünk a város legsűrűbb parkolójába, onnan lessük Békáék ablakát, és a legkisebb helyeket kiszúrva bárhová bepaszírozom magamat. Az autómat. Az slankabb nálam... :)
Ehhez nehezítésül kaptuk az égiektől, hogy két órát ömlött az eső, a kocsit beleheltük és elromlott az ablaktörlőm. :S
G hülyét kap tőlem, mert szerinte ez nekem megy. Csak éppen szerintem nem. :D
De aszonta, mikor visszavittem a kocsijához, hogy egyedül mellettem nem fél a tanítványai közül. Juhé! :)

Aztán anyuért el, ablaktörlőigazítás cuki benzinkutasomnál, akivel izé annyira összehaverkodtam, hogy most már végképp nem tom, hogy ha adnék neki borravalót, megsértődne-e... :)
Aztán kecófotózás, mert anyuék kiadják, bevásárlás Nagyipogijából, megnéztünk még a környéken pár építkezést, aztán haza. Már a fél bödön fokhagymás husit zsírral bevágtam azóta. :)
És fáj a térdem, mert kerítésmászás közben meghúztam... asszem van, amihez már öreg vagyok... :D
Gyönyörű idő van, rohanok is tovább, ide most nem csak a hármashatár-hegy látszik, hanem a mögötte lévő rétek is, nagyon szép!!
(És hogy sokkoljak mindenkit: elkezdtem készülni a karácsonyi sütésekre, előkaptam a formákat a tepsikhez!!!)

Utálom, utálom, utálom, ha utolsó pillanatban mondanak le programot. Mint a vas. estét, vagy a ma reggelt.
Soha többet semmi programot velük. Kutyára gyűlölöm ezt!! Miért nem képesek kisagyú fszok ezt felfogni? (Nem fszok, lány mindkettő.)
Azért volt ma program, meg Anyu írt, hogy bemegy a városba gyógyszerért, mert Apu beteg, nem engedtem, inkább elugrottunk mi érte, átvittük. De apuval nem állok szóba.

Tapogatóztam más sportolóknál a témánkban, mire kaptunk egy meghívást. Kihívást? :) A héten megnézzük őket, hogy játszanak, ha nem überprofik, akkor meglátjuk.

Kapok még leveleket BCsTLV-től. Akit már pár hónapja nem láttam. Azóta nem is válaszoltam a leveleire. Most 2-re igen, úgyhogy belelendült. Hogy nagyon szeret velem lenni, akar, tele vannak velem a gondolatai, egyszerre jelentem neki az erotikát és az intellektualitást. Ha rám gondol, mindkettő benne él egyszerre. Hiszen én mindkét dolgot jelentettem számára, a nyugodt, derüs beszélgetést és a mohó érzékiséget. "Mindkettőt akarom, ezt érzem. Mint ahogy rettentően hiányoznak a találkozásaink, a megvalósult és a meg nem valósult vágyaink. " "Ha közelebb engedsz újra magadhoz, ha nem, része vagy az életemnek."

Ez szép.
Már a nyári hosszú levelei is hatottak rám. Erre még nem válaszoltam. Bennem van a válasz, de nem tudom kifejezni. Azt tudom, hogy mit akarok vele/tőle. És mit nem.

Éééééés végszóra: szerveződik a tavalyi társaság síelése, ugyanoda a Dolomitokba!!! :)))) Juhééééé!! Juhéééé!! Alig bírok magammal. Itt csillog a szobában a léc, a bot, a bakancs, juj, nagyon széééép!!! Az elmúlt két évben ez a síelés volt a csúcspont, mind mozgásban, mind hegyek-jó levegő-friss hó, mind társaság szempontjából...
Most még van hely, lehet hozzánk csatlakozni! :)
(Ha jól számolom, NÉGYSZER megyek síelni idén. :DD 1. céges támogatott. 2. céges össznépi. 3. pár kolléga, ismerős, 4. a tavalyi negyven ember... :) Asszem, ezt sem a térdem nem fogja bírni, sem a pénztárcám, fájó szívvel csak 1-2-re megyek majd. Már úgy mennék!!!!) 

Reggel hétkor megérkezett 'Meg'. Kapott tortát gyertyával, leültünk beszélgetni. Ugye senki nem kötött fogadásokat, hogy meddig bírtuk?? Pont olyan, mint legelőször. Ami több, mint hat éve volt. Tudom, hogy ő a másik felem fizikailag, ő is tudja. Erőtlenül megbeszéltük, hogy de mi ugye ezt csak most az egyszer, soha többé nem. Aha. De tényleg nem kéne...
Voltam még edzésen, remek volt, gyönyörű napsütés, 8-10 fok, ilyenkor élvezet a vezetés is.