Tobber életblogja

Na, jár még itt valaki? :)

Velem némi túlpörgéses szindróma esett meg, ezért lemerültem, egyelőre beláthatatlan időre.

Az öt nap alvás nem segített, főleg, hogy azóta a héten már próbák, táncház (magyar, csak hogy ne érje szó a ház elejét), Drpr, aztán jártam TCsV-nél, aztán ugyanővele jól összevesztem másnap, de elmentem egy kedves ismerőssel vesztkósztszvingelni, amiből bár a 3. órára pottyantunk be, de levettük a figurákat, jól szórakoztunk. Szeretem, ha egy férfi tud táncolni. :)

Jártunk még sok kollégával Pécsen extrémparkozni, de a kötélpályát nem vállaltam be, a derekam nem biztos, hogy megtart. Illetővel oda-vissza végigcsacsogtuk az utat meg kalákától énekelgettünk, ott a friss levegőn kedves kollégával jót ebédeltünk egy teraszon (hihetetlen, hogy észreveszi, hogy leheletnyi smink és finom parfüm van rajtam, pasi ő egyáltalán?), bobozós-sikoltozósan telt a délután és készült vagy 300 fotó.

Emellett állandó álomkórom van. Pedig tömöm a gyümölcsöt, a vitamint, fel is jött 3-4 kg, ettől, de tudom, aludni kéne, ma el is kezdem a projektet, napi min. 9 óra alvás, ha lehet, akkor inkább 11-12.

Holnap össznépi próba, a nálam szerveződő bulit lemondtam, vasárnap talán már meggyógyuló KáPé, ha nem, akkor mondjuk őőőő aludnék kicsit... :)

Ja és rájöttem, hogy miért üres a hétfő, amit annyira beígértem (magam sem értve, hogy maradhatott üres), simán elfelejtettem az egyik hangversenybérletemet.
Szal ott majd csöndben akarok aludni. ;)

Kollegina kislánya elkezdett hízni. Sokat és hízlalóakat evett, na.

Mostantól sportsuliba jár, már le is adott 1,5 kilót. És odament a tornatanárhoz, hogy segítsen már neki lefogyni.
Örülni kéne, vagy megijedni a szépségfasizmus korai tüneténél?

Kolleginát győzködtem, hogy a kövér gyerekeknek nagyon rossz, mert Anyuék nehézatlétának akartak adni ááááá! egész életükben lesz bizonyítási vágyuk, mint én tettem pár évig soktucat pasival, vagy épp az ő öccse, aki meg hülye kapcsolatból nem lép tovább, mert "úgysem lesz senkije". Mindketten emberméretűre fogytunk azóta, bár nyilván küzdünk.

De Kollegina szerint nekünk a jó, mert legalább tudjuk, hogyan kell fogyni, nekünk az sikerül, ő meg, aki egész életében vékony volt, most meg feljött kb. 30 kg az elmúlt 6-8 évben, ő meg nem bírja leadni, sem fogyózni, sem mozogni nem bír.

Hát, vitáznék, hogy a gyereknek mi lesz a jó...

Kétóránként egy aszpirin lenyomja a fejfájásomat, kétóránként egy kis izgalom felnyomja a vérnyomásomat, dolgozom.

Nem kéne, de nincs pofám táppénzre menni, már 3 napot voltam. :S

Van három hetünk felkészülni az Éves Nagy Megmutatkozásra.

Idén a terv, hogy összeáll (jövő idő?) négy tánccsoport krémje és a négy nép táncaiból egy egyveleget táncolnak.

-nak. Gondoltam én. Mivel a legkésőbb érkezett lány vagyok, úgy gondoltam, ebből kimaradok. Erre a tőlünk jövő négy lányba TCsV beválogatott, merthogy nem én vagyok a víkeszt link. Szerinte. Mamám, még ennek a népnek a táncaival is óvatosan kezdek, na jó, még kettőét táncolgatom táncházban, de a négyeske teljes homály!

Három hét, mondom. Négy nép táncaira.

És egyelőre a fejem helyén egy bomba van.

Hát az úgy van, hogy legyengültem. Felfáztam, megfáztam, erőtlen vagyok, még ma is nagyjából alszom. Végül KáPét is lemondtam pénteken torna után, mert ismét csak elaludtam volna, szombaton végig aludtam, este mentem csak el TáncosO lakásavatójára, amin majd' elaludtam, a mai napot szintén végigaludtam, nincs erőm a MüPába sem menni TCsV-vel a bérletünk első előadására (Lohengrin, Kékszakállú), úgyhogy beszervezett mást, most vitte el a jegyeket. Meg öltönyben a konyhámban előadott egy botolós táncot két fakanállal adva a ritmust. :D

Megyek vissza az ágyba. :(

Betegen megengedtem egy kis luxust magamnak: felbontottam a Görögországból kapott mézes mogyorót szezámmagba forgatva és megettem egy egész zacskóval.

Megettem egy egész üveg nutellát, ami nálam a tiltott élelmiszerek között van, mert nagyon hízlal.

Aludtam. Ez a legnagyobb luxus, amit megengedek magamnak.

Cserébe ma rendbehozom a népviseleteket, mert rájukfér egy kis varrás, a pénzesláncra egy új csatot hajlítok majd rézből, új pertli a kötényekhez, hímzések kiegészítése, sok apró munka.

Egy ékszerkészletet is meg kéne SOS tervezni, de lusta/fáradt vagyok ülni, rajzolni, meg előkaptam a régi kedvenc szatén-csipke tunikámat, amibe visszafogytam (még a nutella előtt), azt átvarrom kicsit.

Az olvasás még mindig túl nagy luxus, nincs rá időm. :(

Viszont elhívtak két helyre is különböző amerikai táncokat táncolni, az egyik helyen profi srác lenne a párom, én meg valszeg nemet fogok mondani, mert lehet, hogy ennyi tánc túl sok energiát kivesz belőlem, hiába magyarázom, hogy a szombati népviseletes tökigázás miatt vagyok gyenge.

Most néha eltüntetem a blogot, mert Kollegina nyomozgat, de vagyok, leszek, nekem ez a legjobb terápia! :)

Kicsit meguntam TCsV bizonytalankodását Párizs miatt, KáPéban nem bízom annyira, hogy elmenjek vele, úgyhogy maradok inkább.

Még 16 nap szabim van, amiből most sem fogy, mert táppénzen vagyok 2 napot, sikeresen felfáztam a tréningünkre indulás előtt, a tréningre végül összesen négyen mentek el a húszból.

Kapni fogok még érte, de Siófokig nem bírnám az utat bakker!

Már tegnap kipurcanás, pedig a próba elmaradt (ez akkor derült ki, amikor TCsV házához értem, hogy induljunk, ő meg glancban sétált ki a házból, hogy megy szaunázni (aham), ja hogy nem olvastam smst.) Kápé átjött, de végül nem főzött, én meg tíz perc kedvesség után elaludtam sminkestül, szaténköntösöstül. :D

Néha eszembejutott, hogy ott van, mert betakargatott. :)

Tegnap munka után értemjött Kápé, nevezzük így, átvitt hozzá egy kis pármai sonkáért, aztán nálam végül nem főztünk. Ma próba után értemjön, főzni fog rám.

Már csak a krónikus alváshiányomat szeretném pótolni.

És egyik táncoslány babát vár, 3. hónap. Már két hónapja nyaggatom, aszonta, csak nekem tűnt fel, ergo pár hetes terhesen rájöttem, hogy valami nem stimm, azaz ponthogy stimm! :D Örülök neki, és segítünk, de nagyon bátor banyek.

Csütörtöki próbán kívánságműsor, sorra táncoltuk a kedvenceinket, majd hazamentünk. Szerencsénkre összepróbáltuk egyik régit is, mert TCsV szombaton találta ki, hogy aznap azzal is fellépünk.

Pénteken is volt fellépésünk, sokat ittam és jól sikerült, ez már lehet, hogy youtube-gyanús. Sokat segít az összképen, hogy Másfélévekezdőt kirúgták.

Utána bandázás, spontán folyosói táncolás, öltözői lelkizés TáncosTével és TáncosPével, másik tánccsoport táncosa ismét nyüzsög körülöttem.

Szombaton már délben lementünk Bajára a másik tánccsoportosokkal, útközben egy népies szüretes esküvőbe botlottunk, végigbámultuk, ahogy néptáncolnak a helyiek az utcákon. Lent TCsV-be botlottunk, őt is elvittük enni (haltöpör-tyűűűűű!!!), meg TáncosGét szivatni. Aztán ömlő esőben, szabadtéren száznyian néztek minket ernyő alól, mi három teljes koreográfiát táncoltunk, egész jól.

Ma randim volt, elvitt a fickó a Láthatatlan kiállításra, ahová rég el szeretnék jutni. Vakok vezetnek minket végig termeken, megmutatják, ők hogyan érzékelik a világot. Teljes sötétségben. Tudtam, hogy megrázó élmény lesz, mégis rutinos volt pár mozdulat, szemüveg/kontaktlencse (-5,5) nélkül alapból csak foltokat látok, sokszor tapogatózok csak, de ha otthon vagyok és senki nem mozdítja el a tárgyakat, hát megtalálom. Főleg a szemüveget keresi ugye a rövidlátó emberfajta. :)

De összehasonlíthatatlanul szerencsésebb vagyok náluk, le a kalappal a küzdenivágyásuk, a bátorságuk miatt. Édes lány vezetett körbe minket, Zsófinak innen is külön köszönet!!!

Aztán ebéd egy fincsi helyen, süti a Daubnerben, nálam erkélyen beszélgetés, elvitt bevásárolni, este jöttek a fiúk megasztár-xfaktorozni, ezótévén ismerősönröhögni.

Hadd dicsérjem a kollégáimat: két ügyvezető egész nap vidéken, gondoltam, egy órát rászánok az egyik irodában, műkörmözök, ha már esténként nem érek rá. (Tegnap randiztam. Mindegy kivel.)

Majd egyszercsak benyit egy kolléganő, hogy az egyikük hirtelen megjelent itt, gyorsan kapjam össze magamat. Hát nem kedves, hogy eszébejutott kimenteni?

Kollegina is aranyos volt, terelte a figyelmet.

Ilyenkor nagyon szeretem őket.

Kollegina is már kiegyensúlyozott, jókat nevetgélünk egész nap. Kiderült, hogy a látszat ellenére sokkal kisebb a különbség köztünk, mint várható. Sőt, ugyanolyan az apánk, szörnyű.

Kicsit nehezen tudunk hallgatózni Kolleginával, ügyvezető irodájából csak ennyi telefonálás hallatszik:

- Menjél be a Robihoz és vegyél bármit holnap ebédre. A Robihoz. Ro-bi-hoz. Jó, akkor Norbi.

A próbán felcsendült a másik csoport koreográfiazenéje, ők középen rákezdtek, mi mögöttük két méterrel ugyanazt letáncoltuk, mintha csak parodizálnánk őket. :)

Könnyítő tényező, hogy mi jobban ismerjük az ő táncaikat, fordítva nem ment volna.

Aztán megünnepeltünk egy szülinapot kurjongatós pezsgősözéssel, csak néztek minket, micsoda hangulat van felénk. :)

Megnyugtat, hogy pölö a két kölyök nem csak engem használ ki, TCsV-nek úgy ültek be a kocsijába, hogy akkor vigye őket jóóó messzire haza, mire volt annyi esze TCsV-nek, hogy megkérdezte, melyik buszmegállóban lesz jó nekik. Haza egyébként én sem viszem őket, de kerülővel dobom ki a Bosnyáknál. És erre is húzzák a szájukat és alkudoznak. Igen, vannak szüleik, jöhetnének értük autóval.
Már ez is túlzás, ha közben egy köszönöm nem hangzik el, 19éves meg annyira bunkó stílusban beszélt velem egész este, hogy végül leugattam, hogy húzzon táncolni. Mire hátravonult duzzogni. Nem egy csapatember.

Tegnap is munka után kezdődő lánybúcsú, ismét fiúkkal együtt. Őőő, elég kekszkedvem volt utána, de Illető persze épp elutazott, Őszhalánték persze épp elutazott, aki tetszene, azzal továbbra sem, akinek meg nagyon tetszem, avval ma csak egy mojito csúszott le, aztán rohantam próbára, ahol baráti másik tánccsoport is megjelent. Őket kitúrták a saját termükből, úgyhogy nálunk folyt egyszerre az ő próbájuk (néha beállítva minket tereptárgynak), a mi fiaink próbája, a kicsik tanítása, meg a lányoknak stílus csiszolása. Egy teremben. És csak egyikünk zenéje mehetett. Nem volt káosz.
És ha tudom, az ünnepnapi tréninggatyámban megyek és nem ennyire szűk trikóban.

Élveztem.

A kihasználás mai jele (csak épp nem vagyok hülye, nomeg bkv-val megyek ma próbára egy kávézás után):

Jön egy sms a munkaidő és káosz közepén: fontos, amint tudom, hívjam vissza egy táncostársamat. Őőő, jobb az anyagi helyzetem, dehát bammeg! Jó, van kb. fél percem, visszahívom. Csak azt kérdezné, hogy fél hétkor itt és itt lesz másik táncossal, felvenném-e őket kocsival.

Nem.

Hát ezért legyen az én telefonszámlám nagyobb.

"Nadrág alatt térdharisnyában nem jó térdelőszéken ülni egész nap."