Tobber életblogja

Neten ismerkedek, ismét belehúztam, ezért sem érek rá semmi másra, bocsi érte. :) Eddig az elmúlt két hónapban öt pasi kávézásig jutott el.

A tetszési indexem 100%.

Viszont KáPé kivételével mind nagyon unalmasak.

Szép volt köztük. Gazdag is. Okos még nem igazán.

Most kettő van az új kupacban. Meg az a kedves korombéli pasi, aki hónapok óta ostromol és imádom, és megnevettet, szórakoztató, pörgős, hasonló érdeklődésű, de egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy nem vonz kekszuálisan. De kitartó, és egyre jobban csípem a fejét, még megváltozhat ez is...

GörisBé felbukkant abban a táncházban, amibe régen jártam. Őszhalánték megint normális.

Szerintem az ősz megzavarta a pasik hormonrendszerét, Béká szerint viszont egyre kevesebb lángosos van nyitva, így keresnek egy nőt, aki főz rájuk.

A héten volt gyógytorna, meg elmaradt müpázás, meg skacoknál megázás, végeláthatatlan cikizések, hogy szingli vagyok és kötögetek, meg csütörtökön bomlasztottam és felvetettem, hogy próba helyett lógjunk el bulizni oda, ahol tíz éve összejöttem exPasival és alig változott, pénteken csak sztepp, meg Anyuék hazaértek Madridból, ami idén még terv nálam is, hajnalban be kellett volna fogadjak két nagykamaszt, amiben nem voltam rugalmas, mert nincsenek kitagadva, szombaton randi egy modellkedő harmincassal, amit untam, de szép levelet írt, hogy milyen csinos vagyok, ami meglep, mert aszittem kövér és csúnya vagyok hozzá. De magas biztosan.
(Update: közben vasárnap is randiztam, az legalább magas volt, meg szép, meg beszédesebb, de szintén unalmas.)

Aztán szülőket elvittem Nagy Családi Összejövetelre, amit végigkacaráztunk, egy gyerkőc mindig az ölemben lógott, aztán lacibácsit, meg szülőket is elhoztam, majd vissza a városba TCsV legújabb diplomáját megünnepelni, onnan még hazavittem párakat, most értem haza és nem akarok még aludni...

És NEM röhög! :DD

"Szia Tobber! Jól éreztem magam a randin; kedves, csinos, szimpatikus nő vagy.
Kicsit sokat beszéltél a plusz kilóidról, amit nem igazán értek, mert láthatóan jó alakod van. Persze nincs röntgen szemem, nem láttam át a ruhán; sajnos :) Az a fontos, hogy az ember jól érezze magát a bőrében, és megfeleljen a kedvesének. Remélem adsz alkalmat még, hogy találkozzunk, jobban megismerjük egymást.
Z"

Jóvanna, a gyerekkori ducikép örökre beég minden kövér gyerekbe. :D

Azóta írt olyat is, hogy menjünk moziba. Figyelmes pasi, asszem elmondtam, hogy oda nem járok és nem érdekel. :) Aztán megkért arra is, hogy a fészbuk profilfotómat cseréljem le másikra, mert túl dekoltált, vagy mittomén miért, azt hiszem, ezt egy randi és nulla csók-tapi-keksz után nincs joga kérni, meg véletlenül szép vagyok azon a képen. Asszem. :)

Most, hogy semmi időm még mosni sem, minden szabad másodpercemet kézimunkázással akarom tölteni. Készen van egy fél réz medál, egy fél ezüst lógós fülbevaló, nagyjából száz rajz vár arra, hogy műbőrből megvarrjam (és előtte Bé szétvágja a táskákat, amiből készül).
De ezekre koncentrálni kell, a kötésre nem, az mindig is ment csacsorászás közben. És hétvégén családi buli van. Úgyhogy Szigami oldaláról kapott ötlet alapján először egy fekete példánnyal bepróbálkozom, ha sikeres, jön más színű is is. (Ajándékba is, ha valakit érdekel.)

A héten sok tánc, nép, swing, step, tegnap bejárás, öltözés, gyakorlás egy medencében (mármint víz nem volt benne), retro érzés egyetlen alkalomra újranyitott kulthelyen. Év táncos-, zenei találkozója.

Sok néptánc.

A fellépésünk akkora siker, hogy visszatapsolnak minket a színpadra.

Hatalmas élmény.

Aztán össztánc-fellépés a többi népséggel, sok improvizációval.

Aztán hajnalig tánc, meg pasik bámulásának begyűjtése. Pedig ennél férfiasabban nehezen öltöztem volna fel, hideg volt és fájt a lábam, sportcipőt választottam.

Most szülők fuvarozása, aztán jönnek át a skacok, mesélnek az adomány fogadtatásáról.

Nagyon szépen köszönjük a felajánlásokat, a pénzt átadtam!

Vörös iszap.

TáncosPé, lassan heti vendégem D-ből származik. Tegnap próbán megemlítette, hogy hazaugrik vasárnap. Segíteni akarok. Rákérdeztem, mi hiányzik nekik, megveszem, vigyék el. De leginkább minden van, özönlenek az adományok. Ruhát már nagyon ne küldjünk, inkább tartós élelmiszer jöhet jól. Vagy pénz.

Szóltam a többi táncosnak, 17éves azonnal menni akart velük lapátolni, de maradtunk a pénzgyűjtésnél. TáncosPé nővére tanítónő, ő tudja, melyik szülőnek kell adja és benne maximálisan megbízunk.

Ha esetleg te is beleadnál, vasárnap reggelig szóljál nekem, átveszem, vagy utalj, vagy meghitelezem, ha ismerlek...

Ittjárt KáPé és visszacseréltük a dolgainkat.

De ha még egyszer azt meri mondani, hogy nagyon megérintettem és tökre kedvel, amennyire ő nem szokott nőket, meg hogy ha már elmúltak az érzelmek, akkor ő szeretne barátként akár eljárkálni, mert nagyon csíp, csakugye a keksz nem jön össze, akkor a fenébe küldöm el.

Tökre megkedveltem!
:(

Sírós hetekben járunk.

Vasárnap a Mátrában a talpam alá ugrott egy béka. Én elfutottam sikítva, de bijológuspéhádé ismerős szerint tovaugrált. Nem kellett volna behozni a városba állatorvoshoz?

Ugyanezen biológus győzködött még két, méteretében tízszeres eltérésű bogárról, hogy ugyanaz a fajta, beugrott egy 30 éve nem hallott szó, a fenyőtinorú, és az aznapi autóselőadás sikítás volt.

Szombaton TCsV vezetés közben bábozott mindkét kezével.

Minden napra akad izgalom, bár tegnap este a Magány, így nagybetűvel úgy rámtelepedett, hogy közel éves mélypont lett belőle.

KáPéval holnap cseréljük vissza a dolgainkat, bárcsak már vasárnap lenne.

Örülök a környezetemben lévő kismamáknak. Öten vannak, menjetek mihamarabb gyesre és pihenés!! :)

Pénteken Elíz néni előtt rácsörögtem KáPéra, hogy mi lesz a hétvégi program, hát, ő inkább nem jönne át, holnap beszéljünk.

Igen, szakított velem. Nem akarta telefonban, de ha már belekezdett, végigmondattam vele.

Kezdett megszeretni, bírja a fejem és imád velem összebújni, aludni, beszélgetni.
De tényleg igaza van, amit az elején is mondtam, hátőőőizé, méretben nem illünk össze. Pedig azt hittem, én már mindent láttam, de ez bőven felülmúlta az összes régit.

És hát ugye ezen nem tud változtatni, én sem magamon (nem is akarnék, nyilván).

Szal vége.

Bőgtem, aztán Elíznéni új, rehabilitáló tornákat mutogatott, aztán ennek örömére elrohantam életem első amerikaisztepp órájára, ami vicces.

És az első bonyolultabb sztepplépéskombináció után lehurrogott a tanár, hogy miért nem mondtam, hogy már tanultam szteppet. :D

Nem tanultam. :) Megmutattam neki a mi dobogós, lábodaütős néptáncainkat, bólintott, hogy látszik a rutin. Hihihi. Megyek legközelebb is.

Aztán vinnyogtam TCsV-nek a telefonba, úgyhogy megsajnált és az M7-ről visszafordult, nem ment el Siófokra kongresszusvacsorára, inkább elvitt táncházazni, hozott egy doboz Raffaelot, hogy feldobjon és felajánlotta, hogy használjam tovább bármeddig a kocsiját, a pénzemet meg fektessem be inkább. Hát ezt is megkönnyeztem, de visszautasítottam.

Sosem értem, miért szeretnek ennyire azok az emberek, akik szeretnek.

Aztán ma reggel úgyis elment a kongresszusra, hívott, hogy álljak velük a standon és ajánlgassam a dokiknak a termékeiket, lementem vele, de inkább egész nap sétáltam a napsütésben, az arcom lepirult, ültem a Balatonparton és megnéztem a Tojásfesztivál díszítőnénijeit, ettem sültkolbászt SP élő koncertjétől 50 méterre, de ez az incidens fel sem tűnt (próbáltam becsukni a hallójárataimat közben :D). Aztán osanoztunk, a skacok hívtak xfaktorozni, de most inkább sírok kicsinyt.

KáPé édes volt, meg vissza akarta cserélni a cuccainkat, de csak ezért nem maradtam itthon, meg nem is akarom látni, megkedveltem én is, na. És nem sok férfi mondja el őszintén, hogy szerinte mi a (szerintem is megoldhatatlan) gond, tisztelem ezért.

Ma három óra munka után elkértem magamat egész napos szabira (ismét hála főnöknek, Kolleginának, remekül tűrnek), úgyis jött egy ajánlat egy autóra, gyerekkori barátnőm férje toyotakereskedő, ő talált egy szép darabot. Megnéztük, beleszerettem.

KáPé elvette a kedvemet a kocsitól, de sztem nincs igaza, csak elrontotta az örömömet. Nem túl empatikus, nem fog ez sokáig működni.

Gratuláltam egy iskolai osztálytársamnak, hogy képviselő lett a kerületben, apu sokat dolgozott a kampányán, plakátokat kentek, ügyeletet tartottak a székházban. Azt írta, örül, hogy elmentem szavazni, ahová mindig elmegyek és tudja, hogy nem rá. :DD
Nemtommiért felajánlott nekem egy ingyen síoktatást, ha szükségem lenne rá. (Legutóbb egy helyen síeltünk.)

Csakhogy én nem megyek síelni, nincs kivel. Ba-val és a Csipetcsapattal jártam, de Ba-val egyre gorombább levelezés folyik, nem lesz itt már sielés. :(

Nem mellesleg Nagyon Tiltott sport az ideggyógyász szerint.

Tegnap este hangverseny, dögunalom Haydn alatt várandósoknak ajánlott hangversenytájékoztatót olvasgattam. De legalább a zenészek mosolyogtak, Mihály András alatt hogyismondjam, kevésbé.
Viszont újdonság, hogy már nem egy-egy negrót nyitogatnak csendesebb tételek alatt, hanem egész zacskóval csörögnek. Meg karkötőt csörgetnek. Már nem is zavart, nem érdekelt a második felvonás, csak azt lestem, mikor látszik a karmester kottájában a Fine felirat. :D

A szünetben az ajtó a férfimosdóra nyílt, alig volt olyan, aki kilépéskor még nem a sliccét igazgatta. Ugye mosnak kezet?

A ruhatárban a senior kikboksz-csapat harcolt a kabátjáért, néhány ifjabb elnéztünk a fejük fölött és összeröhögtünk kínunkban, annyian sodortak el minket.

És csak sikerült felhúzni a kis fekete cippzárját hátul, meg is nézett benne szomszédlány öccse, akivel összefutottam este, épp reggel leveleztünk, hogy régen találkoztunk...

Őőőő, olvasom Bakkáéknál, hogy Daniella meg akarja oldani a régi zöld érettségi matekkönyvet. Őőő, nem hiszem, hogy nekem menne. De van kedve valakinek csatlakozni?

(Vagy inkább aludjak?)

Nem. Nem akarok szabira menniiiiii!

Ma nem hallottam az ébresztőt, kilenckor ébredtem, hogy már az irodában kéne lennem. Taxiba vágódtam, berohantam 9.40-re, főnök, Kollegina megértő.

Évekkel ezelőtt a HR ránkpakolt egy feladatot, ami az övé volt, kapacitása is volt hozzá.

A főnökeink nem is tudnak róla, hogy lepasszolták nekünk, mint ahogy azt sem, hogy ezzel havonta százezer forintnyi anyagi felelősségünk van, elzárni meg nem tudjuk a cuccot.

És most eltűnt reggelre egy ötszámjegyű összegnyi belőle.

Ellopták.

És mindenki ránkhárítja a felelősséget, hisz mi voltunk a megőrzői, hiába nincs a munkaköri leírásban, nincs megfelelő infrastruktúra hozzá, de átvettük.

Igaz, mi sem gondoltuk, hogy ilyen iszonyat biztonsági beléptetés mellett (a vidéki vezetőink is akadozva jutnak be) bárki lopni fog.

Tehát fizethetünk Kolleginával.

Szpás.

Kimerültek az energiakészleteim. Két hét gyümölcs-, vitaminkúra, aszpirinhegyek, amikor csak tudok, alszom (kivéve ma éjjel, de azt meg bepótoltam hétvégén előre).

Tudom, hogy nem három nap táppénzre kellett volna menni és igaza van a főnökömnek, hogy menjek szabira, de egyrészt minek (max. tervem a kézimunkázás lenne, a többiekkel Párizs, vagy egy intenzív varrótanfolyam, meg egy személyi edző, aki rendberakná az alkatom, merthogy a tánc hasra nem hat, de ezek annyira nem izgatnak), másrészt meg akkor itt marad egy csomó munka.

Szal dolgozom rendületlenül, csak fáradtan.

Szombaton 12 óra alvás után 5 óra össztáncpróba, majd haza aludni 16 órát, majd KáPéval végre találka két hét után, sétálás, ikeázás, éttermezés, ezer éve sajnáltam az időt az ilyen "lötyögésre". Most rámfért.

Négy doboz nutellánál tartok.

Aki ismer, tudja, hogy nagyon rosszul vagyok, mert csak akkor engedem meg magamnak ezt a kényeztető energiabombát.