Tobber életblogja

Aki Saucony futócipőt használ, írjon már nekem, hogy hogyan vált be, mert kb. tíz éve szemezek vele, de inkább a futásról szoktam le.

(Hamisítatlan foresztgámp vagyok, amikor megunom, megállok és hazamegyek. Igaz, ez megesett már a kapun kifelé menet is.)

Aki örvendene, hogy futhatnékom van: majd lesz. De előbb a héten megműtenek, majd rehabilitálnak és utána kéne.

Elbizonytalanodtam, akarok-e még táncolni. A tánccsoport nagyon visszavár, főleg, hogy internacionális lánykánk babát vár, de az ember kétszer ne lépjen már bele ugyanabba a csapdába!

Ezirányú tippeket is szívesen látok.

Alkotói válságom van, nagyjából tonnányi alapanyagom van otthon mindennemű kézimunkázáshoz, nagyvonalakban is kb. 20 tételből áll a teendőlistám, néhány határidős, mégsem volt kedvem egyikhez sem.

Így gyurmáztam. Sosem gondoltam, hogy a 3D dolgok (szobrászkodás, faragás, ilyesmi) az én területem, de ez tetszik.

És szépségkirálynőválasztást néztem, magyar módra.

Gyönyörű lányok voltak, sok év legjobb felhozatala, akiket egyenfrizurába erőltettek, az egyensminktől alig lehetett őket megkülönböztetni, az arcukra volt száradva a bőr, gyanítom hogy egy hete tilos nekik enni-inni, irtó gagyi tánckoreográfiát adtak elő (ha nem megy, nem kell erőltetni a táncot, ebben semmi elegáns, királynős nem volt), rájukadtak egy strandruhát mint estélyi viselet, majd megnyerte a bibircsókos ronda fogsorú, nagyjából az egyetlen, aki nem volt Nő, max. bájoska.

Sajnálom, néhány nagyon szép lány semmit nem kapott, megérdemelték volna.

Internetes jóslást kértem a fokozódó nehézségeimre, végre megérkezett a segítő válasz:

"nos, meglátásom szerint a csícsakra-aura együttállás arra utal, hogy gyermekkorodban hangyák molesztáltak.

ez elképesztő hatással lehet az életed más területeire, a látens fideszrajongás is érthető így, ugyekedvestobber?

nagyon gyakran, hangsúlyozom nagyon gyakran a hasonlóan beholisztikázódott aurájú emberek akik hangyamolesztálásnak voltak kitéve balettművészi ambíciókat dédelgetnek.

de ez nem helyes!

mindenképpen egy alapos auratisztítást javaslok és merj bátran szembenézni a hangyákkal!"

Megnyugodtam.

Amikor már túl sok a hang a fejemben Amikor már túl sok az aggodalom az egészségem miatt, akkor teendőlistát készítek és pipálgatok, elvégzek halasztott feladathegyeket, rendetrakok az asztalon, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül állíthassam a kollégáknak, hogy nem tudom hol az anyaguk hogy ne vonja el apróság a figyelmemet.

És letisztult: nem félek a műtéttől. Talán attól igen, hogy ami most fáj, az ideiglenesen ennél is jobban fog.

Jó, úgyis festetem a lakást, legyen pink a korlát. Esetleg festek rá apróvirágos indákat.

A művirágon még gondolkozom, bár az ikeában meggyőzőek.

Állandó gondom az erkélyem otthonossá tétele. Szép nagy, bár aránytalanul hosszúkás, álomszép a kilátás hosszú fasorokra, a budai hegyekre, egyik része téglakorlátos, nem látnak be, a másik fele csőkorlátos, ott kukkolhatom az utcát, a sétáló embereket, sünöket, a szomszéd szettert. Kint egy összecsukható nagy asztal, két napozószék, de olyan üres mégis.

Nem kedélyes az erkély. A fala tégla, csini. Nagy üvegfelületek, belátni a lakásba, hangulatos. Még Ba-val felszereltettem egy szép lámpát, vidám.

De.

Textíliák eláznak, a minilakásomban pedig bent nem tudom tárolni azokat. Gondoltam már tárolóládákra, de 30 000 Ft-nál kezdődnek, és attól még a párnák-takarók beszívják a levegő nedvességét.

Aztán a növények. Napfelkeltekor odakacsint az első napsugár, majd egy nukleáris bomba fényével süt oda késő estig, hozzá jó huzatos is a terasz, ott aztán minden kiszárad, kiég, idén eddig egy óriás petúnia, egy bukszus, pillangóvirágok (pedig olyan szépen kezdtek virágozni), estikék mentek tönkre. Még a pampa(!)füvem is kiég, akárhogy locsolom. Elutazom két napra és elszárad. A sziklakerti növényeim élvezik egyedül ott, még csuda virágokat is hoznak, meg a tiszafám, ami tavasszal hoz bogyókat, kicsit meg van ott zavarodva. Most még büdöskével kísérletezem, de nemigazán szereti. Ez ugye édeskevés...
Próbálok egyforma, dombormintás cserepekbe ültetni, így kellemesebb az összhatás.

A hangulatvilágítás négy óriási üveg-bádog gyertyatartó, azt nagyon eltaláltam.

Nézegetem Dekorella, Mira, vagy Anzouya , sokak gyűjteményeit, sokat lementek, több könyvem is ad tippeket.

De mindhez sok növény, sok textil kellene, ami ott nem jön össze! :(( Kreatívkodni kéne, vízálló anyagokból, színes mintákkal. A dekorgumi és az igazán szép mintájú viaszkosvászon mozgat most meg, de nem jut eszembe semmi, ami ne lenne hótgiccses.

Jó lenne a hosszúkás erkély egyik végébe egy 120x200-as óriási emelvény, amire ki is lehet feküdni, lehet benne tárolni a lapátkákat, tápokat, cserepeket, de az nagyon drága lenne...

Vagy legalább a lakásban ki lehetne alakítani egy kuckót, ahol sok párnával komfortossá tennék egy részt, ahonnan látszana is a naplemente. De az ablak közelébe ilyen nem fér. Aki ismeri a lakásomat, adjon már tippeket!! :)

A féléves értékelésem is maximális a főnököm szerint, most vagy jól dolgozom (általában maximális minden célom értékelése), vagy megsajnáltak, hogy szteroidozva és egész nap cataflammal járok be.

De legálisan felrakhatom a lábamat, tök kényelmes.

És selyem nagyvirágos mélydekoltált drapp maxiruhában vagyok, ami simogat és mindenkinek tetszik és ez feldob. :)

Kárpótlás azért, hogy a tavasszal vett féltucatnyi magassarkúmat még fél évig nem hordhatom.

Sokat szídom itt aput (most egy politikust járatott le épp, engem is kínos helyzetbe hozva), de mivel hiszem, hogy a nyugdíjasoknak feladatot, felelősséget kell adni, hogy ne érezzék feleslegesnek magukat, ezért rászoktattam, hogy szokásos hétvégi bolhapiacozása alatt vadásszon nekem könyveket.

Csak kiejtem egy szerző nevét és legközelebb hoz tőle 4-5 könyvet, jócskán lealkudva*.

Mindkettőnknek szórakoztató.

*De a Csinevának csak az első kötetét tudta megszerezni. Ha valaki kölcsön tudná adni a resztlit, megköszönném.

Egy hónapon belül megműtenek.

Jönne valaki emailben sajnálgatni egy kicsit?

Kánikulában remek indok az otthon légkondibanmaradásra a sérülésem.

A többiek valami vízparton, de már írtak, hogy szutyok hely...

Én meg egész hétvégére egyetlen kimozdulást terveztem, a közeli röltexból némi hiányzó alapanyag kell befejezni pár kísérleti kézimunkát. Zárom az ajtót, amikor érkezik Anyu két mms-e: melyik ruhát vegye meg, kérdi a próbafülkefotókkal.

Úgyhogy megtettem a plusz 100 métert a röltextől, megvettük neki az egyiket, majd kávézgattunk, majd sikeresen bekeveredtünk egy boltba, 10-12 ruhát felpróbáltunk, néhányat meg is vettem neki is, magamnak is a nyaralásból megmaradt pénzből...

Pörgős, élénk mintás szoknyák, bárcsak pörögni is tudnék hozzá!!

Rég volt ilyen békés hétvégém, végignéztem a felvett runwayproject részeket, kiderült, ki nyert.

Vagy nyaralunk, vagy strandolunk, vagy táncos helyen ülök, vagy vasárnap hajnali hétkor csenget Srác, vagy családozás, vagy rászoktunk a társasozásra, ez a nyugi most járt nekem.

Memóként feljegyezném, hogy az eheti kollégás sörözés kimondottan szórakoztatóra sikerült. És hogy 5-6 pálinka lfszt sem ér a fájdalomra.

Nem ugranak be gyerekkori ételkedvenceim. Biztos egyszerűek voltak és olcsók, mert kevés pénzből éltünk és családilag hívei vagyunk az egyszerű ételeknek.

- Lángos, tutira, most is kedvenc.
- Kolbász bármilyen formában. Kenyér nélkül, harapva. A családi legendárium első oldalán szerepelek vele.
- Az oviban a csirkebőrke, külön hozták ki párunknak. A szárnyashúst azóta sem szeretem.
- Spenótfőzelék, talán bundáskenyérrel.
- Galuska, csak úgy magában.
- Nagyi smarnija.
- Nagymama kávés grízes úszó szigete, most találtuk meg egyik unokatesómmal a receptjét valahol a sutban.
- Ribizli. Evergreen.

És most ünnepélyesen megengedek magamnak vacsorákat, amiket hónapok óta nem, mert szép lassan felőröl a fájdalom, meg a türelem, hogy ne vegyek be gyógyszert rá. De hogy mellé még állandóan éhes is legyek? A mai doki után rohanok tejfölt vásárolni.

A Zanyukám mindig következetességre tanított. De nem hallgattam rá, ma négykor a fix dokim lemondta a kontrollt, pedig váratlan események történtek bennem és baromira megfájdult négy-öt napja, ezért elmentem a helyetteséhez. Aki szerint ez a gyógyulási folyamat része, szedjek cataflamot, mielőtt gyógytornázni kezdek, nem kell műtét.

De azért menjek vissza a sajátomhoz is.

76 000 Ft-nál tartok a gondommal. Amikor kuvvarégóta fizetem a tb-t, amiből annyira futotta az "államtól", hogy jegeljem.

Kezdem megérteni a tb-csalókat.

Holnap két újabb dokit hívok fel, nézzenek rám, mielőtt jövő héten megint a kétszer-kell-műteni-dokihoz megyek vissza, hátha átlagot tudok vonni a végén.

Környezetemben élő egészségügyisek szerint a műtétesnek lesz igaza.

Lehet még fogadni az újonnan nyíló fogadóirodámban elég nagy odds-szal az amputálásra, vagy az egerek rágnak belülről tippre. Várom a téteket!

A jó: 10 nap nyaralás tengerparton (és benne), 4 pasival, sok nappal és 5 ország meglátogatásával.

A rossz: minimum 1, de valszeg 2 műtét. Holnap ez is kiderül. És a fájdalomcsillapítógyár örül. (Napi 1-t merek. De mástól is azt hallom, ez tényleg fáj és tényleg 1 év, míg nem láttok sportolni.)

Lelassultam. Minden estére van valami, de közel sem olyan rémes rohanás minden napom, van időm sütögetni, beszélgetni, szépítgetni.

Tudom, hogy néhányakat sért, hogy nem megyek el táncolni vagy bulizni, sajnálom, fáj.

A jó hír, hogy megszabadultam óriási segédeszközömtől.

A rossz, hogy meg kell műteni.

Hála a mai orvostársadalom nagy részének több alkalommal nem tűnt fel nekik, csak most, amikor emiatt más is sérült.

Néhány jegelést és elég sok fájdalmat megúsztam volna, ha ÖT éve, vagy azóta bármelyiküknek feltűnt volna, amikor konkrét panasszal mentem hozzájuk. És még magamat éreztem nyávogósnak, hogy fájt a sok mozgástól…

Köszi minden érdeklődőnek, akit meg nem izgatott annak nagy pech, hogy eddig végigolvasta a bejegyzést.

:)

Csak sikerült szétszervezni a hétvégét, így egy nyugis ebéden és egy nyugis kávézáson kívül csak egy mai apus szülinapi obizás és vacsizás maradt, az nem volt nyugis. Lehet tippelni, kit szídott...