Ha nyerek a lottón (nem játszom), akkor a minden reggeli sminkes és fodrász mellett lesz egy állandó
ribizliszemezőm.
Esetleg egy dinnyegolyó készítő munkásom. De a ribizliszemezéshez értenie kell.
Ez a legdurvább függőségem, pedig egy doboz már 580 Ft-ba kerül.
Most egy kicsit köszönettel nem kérek több gyümölcsöt, előbb feldolgozom a sok itthoni finomságot! :)
A joghurtos palacsinta finom lett végül, s.k. lekvárral.
Tegnap a skacok, meg TáncosGé jött át este szórakoztatni és megnézni végre a nyaralós fotóinkat, sztem ők jobban szórakoztak, de én sem panaszkodom. Azt hiszem, nagyon el fogok hízni, ha ennyi kaját hoztok, de persze nagyon köszönöm! :)
Meg a szórakoztatásokat is, a lelkem jobban fáj ám.
Tönkrement a tiszafám. :(((((
5 éve kaptam Margit nénitől, aki még 80 évesen is fáramászott, ezt is ki akarta gazolni a kertjéből. Apu is kapott egyet, neki azonnal tönkrement, nekem eddig bírta, elég volt neki a 40 fokos hőség utáni özönvízből. Utolsó emlék Margit nénitől.
A dokimnak viszonya van az ápolónővel. Meglepett.
Varratszedés, dicséretek, ügyesen gyógytornázom és feltűnő a fejlődés, ezért mivel nem vagyok buta beteg, nem kell bejárnom gyógytornászhoz, itthon mehet tovább a torna, szerváltam kölcsönbe szobabiciklit, meg végre úszhatok!!
8 nap táppénzen voltam, műtétestül, mindenestül. Hétfőtől dolgozom.
Köszi a Papírkutya Hadtápkülönítménynek az ellátást és a szórakoztatást!
Mára is vendégek várhatók, ha már elsinkófáltam a palacsintát hétfőn, meg kell végre sütnöm.
Bammeg, kiírták a kedvenc pizzám kalóriatartalmát:
2 690 kcal. Egy 32 cm-es pizza.
Te jó ééééég! Hát EZÉRT nem eszem jóideje.
Máig, ma ettem egy felet, de az "csak" 1 913/2 kcal. Húúú, hát ezért szoktam én le a pizzáról, pedig imádom. És sóóós. Mérhetetlenül sós íze van. Elszoktam, de sajna még mindig fini.
Ja, dehogyis! Megkérdezték, hogy maradjanak-e. De egyszerűen nincs jogom őket itthon, tőlem pár utcányira tartani, csakmert kétnaponta szükségem van némi friss péksütire, gyümölcsre! Mondanám, hogy sütök magamra, de annyi erőm nincsen.
Megoldom, erős nő vagyok.
Kicsit sért(ődö)ettnek érzem magamat, pedig nincs okom rá. Öt napja műtöttek, és a szüleim ma elmentek vidékre (egyébként simán arrébbtolható) wellnessezésre több napra. Persze bármikor 1-2 óra alatt hazaérnek a fővárosba, mégsem rángathatom őket, hogy a tecsóból hazafelé hozzanak nekem friss gyümölcsöt, zsemlét.
Itt vagyok tök egyedül, a lépcsőn még csak-csak lemegyek, kipróbáltam, megy, de nem hiszem, hogy van erőm a zöldségesig kibotorkálni, dinnyét hazacipelni gyalog. Senkinek nincs pofám ilyen kéréseket feltenni. Mindegy, kihúzom az itthon lévő közepesen kevés ételből, tésztát tudok kifőzni, palacsintát ugye összedobhatok, kenyér és friss gyümölcs nélkül is túlélem, kibírom.
Csak borzasztó szarul esik, na.
TCsV a hivatalos szállítóm, tegnap elvitt meglepibulizni, rajtam tényleg meglepődtek, játszottunk gyerekkel, próbáltam értelmezni olyan közeledését, aki nem közeledhetne, sokat ittam, ami nem jó lábfájásra, de remek menzeszgörcsökre és -fejfájásra, és baromi sokat ettem, mert azt régen csináltam, szóval a ma reggeli Szomi hozta kávé üdítőleg hat.
A mai terv: semmittevés. De igazán. Erkélyre nem mehetek, mert vagy hideg van, vagy ha nem, a doki tiltotta meg, a tévétől tegnapra telítődtem, régen felvett divattervező-verseny műsorokat nézek közepes tervezőkkel (de még az ő tehetségüket is irigylem), meg vadászok doktor house-okra, mert lassan kapcsolóként csak most esett le, hogy mennyire jó pasi.
Anyu jövő heti szülinapjára készülne valami kicsi és szép és még sosem próbált kézimunka, de ahhoz kifinomult kézmozgás kéne, ahhoz meg nincs erőm. Na jó, megpróbálkozom vele, augusztus 6. után megy facebookra a fotója, addig lehet ott csemegézni az eddigiekből. (TCsV tegnap is kifejtette, hogy milyen részletesen és kifinomultan kézimunkázom és mindig tökéletesre sikerül. Hát, csak azért, mert van az ismeretségi körben olyan, aki nálam elnagyoltabban dolgozik, én még közel sem érzem ezeket tökéletesnek.)
Hétfőre kéne készíteni vendégségbe édességet. Fájós mindennel rákaptam a palacsintára, kísérletezgetek. A bodzás lett a legjobb, tök egyszerű, tésztába virágdarabkák, tölteléknek főzött vaníliakrém. A kollégák odavoltak érte.
Most a saját főzésű lekvárommal akarom rövidrezárni a témát, de az 1. egymagában lapos, unalmas, 2. nem lehet igazán szépen tálalni. És akkor megrohannak az ötletek, főleg joghurt-vonalon, mert extrán figyel az egészségére az ünnepelt, jöhetne valaki emailben kidolgozni! :)
Volf Katalinnal (gy.k. nem az énekesnő, a balettművész) készített interjút hallgatok, ahol kiderült, hogy két hasonló (na jó, kicsit egyszerűbb) műtét után tovább balettozott.
A dokim kollégája műtötte, ugyanott.
Bíztató jel, bár ma bőgve néztem végig egyik fellépésünk videóját.
A teljes tornát napi ötször kell végigtornáznom, az egyik izomerősítő gyakorlatot 400-szor. Plusz napi 5x 15-20 perc nyújtás. Két nappal a műtét után már egész szépen járok.
Ma apám volt a soros a látogatásban, hozott libatöpörtyűkrémet, csakhogy nehogy tartsam a súlyomat a fekvés alatt. Azaz nem bírok feküdni, úgyhogy vagy gyógytornázgatok, vagy levelezgetek, vagy hessegetem a látogatni akarókat, most még nem bírok egy óránál többet ülve. Bunkóság maximalizálni a látogatás időtartamát?
Fáj, nehezebb koncentrálni is, egy órája hányingerem van a fájdalomtól. :(
Kikérem magamnak, NEM a vizilabda VB miatt vagyok itthon táppénzen. :)
De nincs kedvem kézimunkázni. És olvasni sem. És nem tudok magammal mit kezdeni. Help!
Megműtöttek, túléltem, itthon rehabilitálódom, várható egy jóval nagyobb műtét, priviben megírom.
Jelenlegi életmód ezentúl felejtős. És még szerencse, hogy lesérültem, mert rávilágított a nagyobb bajokra.
A Szecska sakkozó öregei között megtaláltok majd a termálmedencében.
