Tobber életblogja

Hazafelé csacsog a vidám, laza életfelfogású közgazdászlánykánk, hogy hogy verte az asztalt, mert tíz hónapja nem kap választ a másik osztálytól, mesélte, hogy hurráhepi jókedélyű közgazdászanyukánkat öt éve nem láttuk nyűgösnek, ma dühöngött, TáncosCs épp eltávolodik tőlünk "mert mi nagyon összeszokottak vagyunk", mert valami lehet a lelkével és nem értem és most vele csetelek, és legalább jártam szoliban ha nem is a kedvencemben, a kedvenc glossfinity lakkom leárazva 35%-kal ÉS még egy szempillaspirált is adtak hozzá, arcpakolás, epilálás kipipálva, haj száradóban, viszont előjött a köhögésem, amit annyira utálok, mert fáj tőle a fejem, a torkom, a szemem és egy allergiás-asztmás pollenszezonban ezt végigszenvedi, oszt most kezdődik megint pollen nélkül. Ötlet rá?

Miután a cégnél kiborultam, pms-em is volt és hőemelkedésem a megfázástól, hazamentem és nem emlékszem az estére, filmszakadás. Annál jobban a hajnalra, amikor a vécén reszkedtve görcsöltem és az ájulás szélén lavíroztam. Ez kitartott némi görcsoldóval estig, de beprogramoztam a tudatalattimba, hogy vasárnap jó nap lesz, szóval egészségesen keltem, zserbót sütöttem, aztán nagycsaládi óriásebéd, aztán jó kis gyurmatanfolyam, ahol egészen profi tárgyakat sikerült kreálni, aztán a depis lány lemondta az estit, így nem kellett az utca végéből átmennem a város másik végibe, csak az utca másik végibe.

Ott kicsit már agonizáltam, de jó zene és társaság és félálom-gyorstáncok közt vergődve kihúztam estig, ma Anyukám, keresztanyám aggódásának hála nem halok éhen és még van vagy nyolc cukorbombám a hűtőmben.

Most már tudom, mire költök decemberben, szakbolt feltérképezve, fizunap irány az új eszköztár beszerzése.

Ötvenes zenekarvezető lecseszett, miért hiányoztunk a szombati nagy fesztiválról, megköszöntem érdeklődését (nem az volt), és elmagyaráztam a mensi, a láz és a vécécsésze összefüggéseit, szerintem nem akarta volna hallani. Máskor ne lecseszéssel nyisson.

Ma a cégnél ismét sikerült egy sírás, a legeslegudvariasabb hangomon ismételten (hét év alatt kb. ezredszer) megkértem a tyúkagyakat, hogy mielőtt zajt csinálnak, legyenek kedvesek és csukják be az ajtót, mert a vezetőséget is zavarják, na ebből lett az azt hiszitek mi nem is dolgozunk és szó nélkül kivonulunk abszurd, én még mindig a kedvesebbik arcommal és higgadtan álldogálva. Csak utána akadtam ki, én vagyok az egyetlen, aki nem a hátuk mögött anyáz, hanem kedvesen lépne, az összes többi emeletünkön ebből hatalmas harcok vannak. Ugyanez a pixa öt perc múlva telefonált, hogy van-e hajlakkom kölcsönbe.

Éééés ki az a jószívű barom, aki adott neki? Kisírt szemmel?

Én.

Tényleg egy naív jólelkű farok vagyok. Anyukám is ezzel hibáztat, dehát ő kezdte! :)

A mérleg a jól sikerült hétvége felé hajlik, de ez a mai nap a cégnél... Két legjámborabb fiúnk is ingerült már. Ilyet nem láttunk még.

A sírós luxusingatlanos, engedjünk el neki mindent néni ismét engem keresett és balhézott a recepción, amiért az igazgatóm nem enged le, hogy nem dolgom és ne is várjanak kegyelmet a sok hazugság után... Szegény lenti lányaink is szívtak, remélem, nem vár a ház előtt!

Ha reggel homályosan látsz a szemüveged felvéve:

Lencsével aludtál.

Biztos pms-em van.

Meg helyettesítek is, a sajátom is dupla már alapból és határidőink is voltak a héten, Kollegina táppénzen.

Elegem van. Kolleginával hét éve dolgozom együtt, azóta vagy valamelyik gyerekkel kéthavonta táppénzre járkált (kéztörés, ilyenek, nem betegség legtöbbször szerencsére, azért minek is, meg nagyi ott unatkozik mellesleg), vagy egy éve a férje betegeskedik, úgyhogy akkor azért kell megértő legyek. Totálisan, de durván elhanyagolja magát, az egészségét, persze állandóan lerobban. Vagy orvosnál van, vagy vizsgálatokon.

Fiatalabbak nálam.

És akkor majd hétfőn kiderül, hogy legújabb műtétje esélyesen jövő szerdán lesz, amikor az EGY nap szabimat kivettem volna, mert a következő napokban csak akkorra tudnék valamit szervezni, amit nagyon szerettem volna!

Más helyettes nincsen, aki felmerülne, annak kell most a lelkét ápolnom, mert otthon van depresszióval. (Igen, hivogatom, mert jófej vagyok és a végletekig terhelhető, és bár két utcára leszek a tánctól vasárnap, de vissza kell jöjjek Pestre érte, hogy elvigyem, mert gyógyszer mellett nem vezethet. Nekem meg hóvégén nem nagyon van benzinem.)

Két hét szabim van még idénre(!), egyetlen egy napot akartunk. Egyet, de csak akkor tudok. Arra sem mehetek.

Kiborultam!

És ma már meghallgattam az egyik kolléga kirúgását és panaszát, egyik apuka ovis problémáit, egyik e.ü. problémáit, egyik szülei problémáit, másik szülei problémáit, miközben triplán dolgoznom kéne és az senkit nem izgat, amikor a fenti Kollegina visszarendelt táppénzről és kétmankóval, csonthártyagyulladással jártam be dolgozni mert ő írt, hogy nem bírja egyedül, vagy hogy betegen is bejövök, hogy munka előtt intéztem a száz gyógytornát, hogy ebédidőben nem megyek ki soha, most legalább havi 2-3 tornát akkorra tettem, de még ezt is szégyelltem.

ÉS ELEGEM VAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:(

Megkértek.

Rámtestálták a terhet.

Nem tudom, van-e lelkierőm és főleg időm-energiám ezt megtenni, de kell.

Van egy depressziós kolléganőnk. Nem vagyunk barátok, de ezt tudom róla. 4-5 évente „csak”, de akkor magaalá zuhan. Terápiára nem megy el. Mert a végén még jól lenne.

Pár hét gagyibogyók, aztán nyugtatózzák, nem megoldás semmire. Aztán valami antidepresszáns 1-2 évig, aztán attól bátor és elhagyja. Egy ideig jó. Aztán kezdődik előről.

Egy hónap tp után itt volt. Szellemként kísértett a folyosón. Most megint nincs jól.

És idejött hozzám a főnöke. Hogy tudom-e. Tudom. És hogy segítsek neki, rángassam el ide-oda, táncolni, mozogni, a barátaim közé. És ha nem akarna, nyúzzam.

Oké, voltam így tizenéve.

Főnöke volt így huszonéve.

Mindkettőnknek szakember, orvosi terápia segített.

Nem tudom, ha én próbálok segíteni, tudok-e, illetve hogy engem nem taszít-e le.

Elég teher a szüleim lelki terhe, a nem olyan könnyű egyedülélés, akármennyi szépség van benne. A sok fájdalom, ami naponta megtalál. A családom, a barátaim, a millió, engem lelki szemetesnek tartó ismerős. Nekem sem egyszerű, vegyek-e még terhet a nyakamba?

Nem tudom.

Másra nem hallgat. Magán segíteni nem akar. Sosem voltunk barátok, nem hívott a bulijába, nem hívott a névnapomon.

Jó, megteszem. De nem sok kedvem van hozzá, bevallom. Régen hatalmas terézanya voltam, mindenkin segíteni akartam, de legtöbbször nem is érte meg, ő felszívta magát az energiáimból, én ott maradtam leeresztve! Most menni fog?

http://tollampapirom.wordpress.com/2013/11/05/231/#more-231

Mindig örül az ember lánya, ha mások is őrültek, nem egyedül látom a betűket színesnek...

http://444.hu/2013/11/20/hello-te-is-szinesztezias-vagy-oruljunk-egyutt/

Anyuék szomszéd házában volt egy kislány, sokat játszottam vele 15-16 éve.

Aztán elköltöztem a környékbeli fiútól.

A múltkor odaköszön egy fickó a félhomályban Anyuék utcájában.

Egy tévéből, alternatív színházakból ismertebb nemceleb arc.

Jé, a kislány apukája egy közben híressé vált színész!!!!

Nem raktam össze eddig.

Mögöttem az OBI sorban három gerendákat fogó fiú:

-Menjünk vissza, nem hoztunk vízmértéket!

-Minek? Egy pohár vizünk csak van.

Ja.

Garasoskodó gyerekkor* és ne kényeztessük el a gyereket javakkal évtizedek után néha rámjön a kéjenckedés, egy szép, de felesleges dísztárgy, egy drága hús, egy miért nem volt gyerekkoromban ilyen égősorom dekoráció kell.

És örömet okoz.

*Azóta is szeretem az olajban sült párizsit, jobb napokon bele egy tükörtojással, kár, hogy már nem sütök olajban.

Természetesen nem csak a tárgyak okoznak örömöt.

A szombati buli visszajelzései alapján ez az év legjobb bulija lett, még hatása alatt vannak és jönnek a köszönetek.

De a legleg kéj, amikor a reggeli frissítő zuhany után bemegyek a hálószobámba, beszűrődik a novemberi reggeli fény és ott fekszik a szép ágyneműmön ruha nélkül a maga fiatalságában, kedvességében, mosolyogva.

És ez nagyon szép.

:D

Haza kellett jönnie, az anyjának kellett a párásító.

http://www.howmanypeopleareinspacerightnow.com/

Vasárnap éjjel fűtött szoba, nappal cég, utána rapidkávé (és ingyen), színház, utána nyakig télikabát, utána fűtött autóval várt ott Cukorfalat, majd nálam hajnali kettőig csacsogás és főzés, alvás, erre valahol mégis sikerült megfáznom. Hol?

Egész héten készültem, nem átlagos bulit akartam, olyan volt idén jópár a témában.

Nekihasaltam, válogattam, nyomtattam, kikérdeztem gasztroboltost és kóstoltam a termékeit, mi milyen.

Gépeltem, hogy legyen játék, varrtam, környezetemből kértem el tárgyakat, hogy szép legyen az asztal.

Pénteken nagybevásárlás, szombaton előkészület, beöltözve, zenével jöttek (szegény szomszédok!), majd három órát főztünk, még hét órát maradtak, élvezték a lejátszási listát, nosztalgiáztunk és játszottunk, szépirodalomról, táncról és klasszikus zenéről elmélkedtünk, szini előadást rendeztünk és énekeltünk, hangszeres kísérettel, ahogy kell.

Úgy is sikerült. Senki nem szivárgott el előbb, nem is terveztünk ennyire hosszúra...

Hajnali kettőkor léptek, még pakolni akartak segíteni, de hulla voltam.

Aztán T még maradt, vele egy órát agonizáltunk nevetve, szerintem tisztáztunk mindent.

Kevés alvás, délelőtt ajándékkészítés, átvittem szülőknek maradékokat, imádták, elmentem vidéki havernőt látogatni a kerületben és átadni a karácsonyi előzetest, egymás nyakába borultunk, ott még belefutottam ismerősbe, majd Cukorfalathoz rohantam vissza, aki hozta a tesója küldte, hajnalban elvitt dobozt. Én meg vele a maradék biokenyeret. Mennyire praktikus haver öccsével kavarni!

Vele bújtam idáig, megetettem (sosem láttam ennyit enni, szerintem senki!), most így a valaha szép lakásom romjain elsikló tekintettel örömmel gondolok a hétvégére. Megérte.

És amikor éjfélkor úgy érzed, mindjárt végeztél a napok óta listán vezetett (kuss!) aznapi teendőiddel*, akkor a legfelső polcról leesik az arany és piros harangocskákat tartalmazó tartóüveg, és ripityára törik. Még fél órát üvegcserepeket takarítottam. Öröm az ürömben: jó ötlet karácsonyi csomagolásokhoz, elfeledkeztem a harangokról.

Mára van a legtöbb feladat megírva, neki kéne állnom a cégnél suttyomban, persze pont ma van dupla munkám. Ja, akit helyettesítek, nem jelezte ám, hogy hány napig pihenget otthon, ha nem kérdezek rá, nem derül ki, hogy ma sincs jól. Nehéz lenne szólni?

*Munka után zöldségesnél nyomozás, lesz-e minden alapanyag, elfogyott cérna utánpótlása, illetve vasárnap reggel elkészítendő vasárnap délben átadandó ajándékhoz alapanyag beszerzése, szülőknél repilátogatás egy óriáslábosért és káposztagyaluért cserébe, erkélyvilágítás-dekó felszerelése nehezített pályán (hideg van, sötét és 10 méter erkélyem), több köbméter kézimunka elpakolása, ágyhúzás esetlegesen nálamragadó személy miatt, szoli és szőrtelenítés ugyanezért, szelektálás, takarítás, rendrakás, konyhaeszközök előkészítése, varrás még kicsit, tematikához illő kiragasztások, körömlakkigazítás, két polc átcipelése másik szobába, cset KA-val, aki sokkolt egy orvosi felfedezéssel és ettől még nekünk nem lesz jobb, de legalább a miértet megtudtuk, aztán üvegcserepek, aztán kidőltem, pedig még 1-2 dolog kellett volna... :S

(Oh, kérlekkérlek, ne csinálják már ezt velem, nincs arcmemóriám, név- sem, erre a szomszédban van össznépi találka a vidéki kollégáknak és mindenki jön, hogy hellómizumeséljdejóhogylátlak, és bár napi a telefonos kapcsolat és szeretem őket, de 1-2 éve találkoztunk irl és fogalmam sincs, ki kicsoda!!!! Áááááá!)