Tobber életblogja

Asszem életem eddigi leghosszabb szabija volt, karácsony óta holnap megyek először be a céghez.

Hogyan töltöttem?

Betegen.

Beállt a hátam, nem tudtam ülni, lehajolni, felöltözni egyáltalán, irtóra fájt, ágyból 20 perc fájdalmas erőlködéssel bírtam kikelni, gyógyszerek háromóránként. Tompult kábultság végig

Hát, nem terveztem semmi extrát, barátok, meccs, tánc, koncert, azokat lemondtam fájó szívvel, de nem így akartam.

Karácsonyt kibírtam főleg álldogálva, sétálva, aztán feküdtem.

Évvégi táncosbulira lementem, mondtam, hogy nem lesz sokkal rosszabb, ha óvatosan csinálom. Hááát, ja. Jobb sem, de akkor már fel bírtam öltözni.

Szilveszterkor kettőre már leszakadt a hátam.

Azóta egy fél napra állt be, irtóra fáj, de lazul a tornáktól, shoppingolástól.

Ma kipróbáltam, színházban ülnöm kellett, hát, égető baltahasítás állt bele tíz perc után. Könyökkel támaszkodva bírtam csak.

De megérte. Utána finom helyen könnyű vacsi, egészséges, figyeltem.

Holnaptól 8-10 órát ülni kell a cég förtelmesen kényelmetlen székein, izgulok, remélem, megy.

A hétvégén elhangzott a számból józanul, izomlazító hatása alatt, hogy bárcsak csupa aranyban járhatnék.

Hát, a lakberendezésbe beköltözik idén:

http://akicsihaz.blogspot.hu/2014/01/top-9-lakberendezesi-trend-2014-re.html

Ha valakinek még volt kétsége afelől, hogy melyik kisebbséghez tartozom kinézet, étkezés, zenei választásaim alapján.
(Nem.)

Ja és dalmataminta. Én meg otthagytam azt a szoknyát szombaton! :(

Akkor tehát kiteregettem, facsartam narancsot, tornáztam, de leszakad a hátam, vettem be gyulladáscsökkentőt, kézzel is mostam, telefonált KA, vele csacsogtam, Anyuval beszéltem, Béká segített a holnapi egészséges ebédem összeállításában (a szaftos husis honlapokat csak 21 óra felé kezdjük böngészni), ŐH lelkét ápoltam cseten, Müzlinek válaszoltam, TáncosO-nak is aki kéri, hogy véleményezzem az új pasiját, akit kb. öt percre láttam mielőtt tovapenderültem, még levágom egy doboz tetejét ma, hogy legyen új és csinos ládám, belekezdtem délután egy fülbevalóba, azt megcsinálnom nem piszkozatos formában is bár ismerve magamat tetszeni fog ÉS nem fogom hordani, kéne alá valami háttérsorozat, vicces, vidám, talán tbbt, de meg fogom unni így.

És nem érzem jobban magamat.

Xar a kedvem, fáj a hátam, nincs kedvem tornázni rá, nincs kedvem kipakolni a mosógépet és narancsot facsarni sem, és semmi máshoz sem és nem tudom, hogy mi bajom azon túl, hogy hülye vagyok ha nem mozgok és nem tudom, mi más oka lehet, agyamra ment a sok kímélés és egyedüllét, meg a zsírszegény étrend, az tutira.

És fáj a hátam minden mozdulatra, de már nem merev, hurrá.

Soha, de soha ne csetelj Békával este nyolc után, ha épp visszafogtad a nagy kajálásokat, mert éhesen csak receptekről lehet vele társalogni! :)

Ezért megosztom veletek a mai nagyon fontos számításomat:

10 dkg héjas földimogyoróból* 6,4 dkg hámozott mogyoró lesz.

*Tobber a zöldségesnéninél:

- Csókolom, abból tessék adni, milyen mogyoró is az?

- Gőzöm sincs, mogyoró mogyoró, nem?

(Földi, vagy amerikai, és a néni sem tudta, jó?)

Nincsenek, nem szoktam.

Két dolgot tervezgetek, mindkettőt régebb óta.

- Az egyik a spórolás. Nehezen megy. A BKV-bérleten túl minden cafeteriám megy megtakarításba, meg még hozzáteszek egy összeget. Oszt ennyi. Nem kevés, nem is sok sajnos.

Van vagyonom is, nincs igazán nagy cél, amire spóroljak. Persze, nézegetek nagyobb lakásokat, most láttam egy izgalmasat, de megnéztem, nem jobb mint a mostani hely. Spóroljak újabb autóra? Felesleges pénzkidobás.

Viszont megvan nagyjából mindenem, amire anyagilag vágyhatok, tényleg.

Nem dicsekszem, indokolom, hogy nincs nagy motiváció. Csak a gazdasági bizonytalanság. Te hogyan teszel félre pénzt? És kuponozol? És kivárod az akciót? Megveszed a nemolyanfinom ételt, ha azzal megtakarítasz? Lemondasz egy színházról, mert 4-5 000 Ft? A taxiról utána, mert 2-3 000 Ft, igaz, akkor nem mész át egy rémes alakokkal teli aluljárón és bandukolsz éjjel 15 percet sötét utcákon, nőként, egyedül, szépen kiöltözve, hulla fáradtan, mert reggel hét óta talpon? Olcsóbb sminkszer? Olcsóbb benzin? (Abból már nem tudok hová faragni, ha elfogy a rászánt havi 4-5 000 Ft, akkor nem megyek.)

- A másik, ami elméletben nagyon megy, meg ha kedvem tartja, betartom, az a sokkal egészségesebb táplálkozás. Nem fogyózni akarok, csak tudatosabban enni.

Szerencsére nem vagyok édesszájú, de a zsírokat imádom. Nagy mennyiségben.
És így rokin, kevesebb mozgással hízom is tőle. A mozgás a térdem és a derekam miatt csökkent le három éve kb., a legnagyobb szívfájdalmam, mennék minden nap órákig, most épp ülni sem tudok, csak gyógytornázni. Na mindegy, ez most egy nehezen változtatható tényező, azon dolgozom, sztem így takarékon átlagban heti 7-8 órát sem kardióznak sokan, mint az elmúlt évemben.

De nagy mennyiségeket eszem.

Szóval a már bevezetett szokásokat megtartom, mint a napi fél liter narancslé kifacsarása, sok hagyma, paprika, paradicsom, zöldségek főleg nyersen vagy sütve (főzve még mindig nem bírom megenni), főzelék. Tojás, nem zsíros tejtermékek, néha csak magok reggelire. De jobban kell figyeljek a kevesebb kenyérre, kevesebb zsírra.

Ma a legkedvencebb egészséges ételeimet ettem, reggelire Őszhalánték*, diákcsemege magokkal, mazsolával, ebédre finom új kávé (igen, egészséges, antioxidánsok, rákmegelőző, az ilyen kókadtaknak vérnyomást is szintre emel), zabkorpalepény grill csirkemellel, zöldségekkel, saját készítésű egészséges csoki, amire nagyon rákattantam mostanában. Vacsira kevés light sajt, magok, frissen facsart narancslé, Béká szoktatott rá erre a kombóra.

Jó lenne majd a munka-haverok-mozgás-kultúra-pasik-házimunka-hobbi rohanásban is tartani belőle, még ötletem sincsen, hogyan, bevásárolni is nehézkes lesz, nemhogy elkészíteni, menzán kiválogatni, időzíteni a mozgáshoz, mert hiába okoskodják, hogy hat után ne egyél, ha este kilencre mész le három órát ugrálni, akkor garantált az ájulás... Ötleteket, gyors recepteket várok!

*Ne kérdezzétek, beállt háttal mit lehet csinálni. :D

Írtam már év közben az évösszefoglalót, annyi, de annyi minden történt. Amit ugye főleg magamnak, de úgyis végigolvassátok, mert a valós szappanoperákat mindenki szereti titkon.

De lusta vagyok befejezni, legyen elég most annyi, hogy 2013. egyértelműen a dinnye éve volt, ilyen csodafinomat és egész szeptember végéig(!) én még sosem tapasztaltam és imádtam. És a narancs is finom most, és a málna is csoda volt, a barack, a vilmoskörte, de kb. minden gyümölcs idén.

És 2013. a nagyon fiatal pasik/fiúk éve volt nálam, nagyon. Édesek, szépek, nyitottak, optimisták és ez a puma-milf-őrület a malmomra hajtotta a vizet. Majd bővebben.

Színházban sem jártam ennyit talán életemben, új kedvenceket lelve a Nemzetiben, vagyonokat költve, már csak ebből lehetett volna akadálymentesebb Katonát átalakítani, csak mondom a tervezőnek, goromba megsértése minden mozgásában kicsit is akadályozottnak. A ruhatárosnénik sem voltak flottak, de ez!

Ma élvezem a szilveszteri buli utórezgéseit (figyeltem, hogy csak olyan gyógyszert vegyek be, amire ihatok, illetve tény, hogy ülni, zoknit felhúzni nem tudok, de táncolni korlátoltan igen), házigazda messziföldi anyukája csak nekem dobott össze különlegességet és ismét káosz volt, kihez melyik nyelven kell szóljunk, és jajnemszámítottamhuszonötemberre kb. ötvenembernyi étel volt, és az egész vidám és élénk és élveztem, megpróbálom összerakni az új kávéfőzőmet, mert ideje lenne egy erős brazil eszpresszónak, gyógytornázom, elindítottam a mosogatógépet, válaszolok pár levélre és lemondogatom az ígéreteimet, nem érzem szórakoztatónak régi kollégákkal, ismerősökkel vacsorázást, ha baltával ütik a gerincemet. Jó reumatológus telefonszámot emailben várok.

Boldog új évet!

Egy hete szakad le a hátam, napok óta beállt, ma reggeli felkelés gyönyörű volt, néhány visszapottyanással és csillagokkal.

Mivel már végigettem a patikát, és nem segít, tuti a lelki terhek, ja.

Nyolcadik éve vagyok a cégnél. Anno jólmenő, sikeres cég, 1-2 éve hanyatlásnak indult, a mai gazdasági környezet és főleg a kormányunk komolyan dolgozik rajta, hogy tudatosan ellehetetlenítsen minket. Ez állandó feszültség. Emberek menekülnek, embereket rúgnak ki tömegével.

Azóta két és fél-háromszor annyi a munkám, több a felelősségem, a régen szívességből megcsinált dolgokat most már elvárják.

Ehhez idén Kollegina szerencsétlensége is hozzájárult, férje hetekig kórházban, ő nyilván ott, aztán a saját egészségére sem vigyázott, úgyhogy ő is többször kórházban, majd a gyerekre sem vigyázott, ő is kórházban. Őt idén sokat nem láttuk, táppénz, vagy kikönyörgött fél napok-napok. Én meg helyettesítettem, az ő napi munkáját is végeztem pluszban sok hétig. És el sem mehettem miatta szabira, amikor akartam, most is kikényszerítve, mert nem lehet tovább húzni. Itt elhangzott, hogy azért ha kellek, napi két órára menjek már be, vegyem ki úgy a szabimat.

Talán itt akadtam ki teljesen, talán azon, hogy a főnököm azt hiszi, hogy munkamániából vagyok ott estig, nem azért, mert ilyen helyzetbe hozott. Ha nem vagyunk ott, nincs ki megoldja a feladatokat.

Nagyon unom, nagyon fáraszt, nagyon nem tudok elmenni az orvosi kontrollokra, amik időszerűek, mell uh, pajzsmirigy uh, mert valamit találtak ott is, nőgyógyász, térdspecialista, de még gyógytornára is nehezen. Amikre kivennék fél nap szabit, ellentétben Kolleginával, aki csak úgy szól, hogy most elhúz dokihoz.

Unom, unom, unom.

És lehet, hogy ezt akarja a természet ellensúlyozni, hogy leállít a fájdalommal. De ez szemétség, végre van két hetem és fekszem az ágyban fájdalmak közt, öt perces fájdalmas művelet kikászálódni az ágyból a mosdóig.

Unom már a fájdalmakat is. Az elmúlt 2-3 évben nem emlékszem 2-3 napra, amikor nem fájt valami.

Azt terveztem, sétálgatok, elugrunk barátokkal ide-oda, táncos évzárók vannak. Én meg fekszem otthon, tornázgatok.

Próbáltam kimozgatni, úgy sem jobb.

Megpróbálok kihozni ebből a szituból a legtöbbet, sorozatokat nézegetek, susimacikon röhögök, ágyban kávézgatok és pattogatott kukoricázgatok, olvasok, fotókat töltök fel a családi albumba, elmélkedem a munkámon, mert várhatóan jövő év elején-közepén óriási változások várhatóak, talán kivonulunk, eladjuk, tisztogatás főnöki és mi szintünkön, fel kell készülni minden eshetőségre.

Végülis 7 év után illene váltani, de egyelőre kivárok. Szeretem a változásokat, de most semmi kedvem ezen is stresszelni.

Csak legalább ne fájna ennyire!!!

Oh, tömegek kattintanak ide izgatottan, hát elárulom:

Óarany körömlakkom volt karácsonykor.

Élmény lenne ma semmit sem csinálni (=kreatívkodás, ipm olvasás, csetelés, kávézás), miután egyig aludtam, besüt a nap, végre nincs program este.

Csak a hátam durvult be megint, Cataflammal sem bírok felkelni, kurvára fáj.

Hogy én mennyit agyaltam, mi az a szárnyas virsli!

---

Ma a szomszédos plázában több zsebtolvajnak tűnő alak volt mint vásárló, pedig tömeg volt. Ha nem fogy el a rég várt lencsém, elkerültem volna.

A várakozásokkal ellentétben egész vidám!

Nem mondom, hogy áhítattal teli, de veszekedésből ritkás, és ez nálunk óriási szó.

Vagy csak annyira letompított a háromóránként vagy Cataflam, vagy Mydeton, vagy Apranax, hogy nem tűnt fel semmi.

Megjegyezném, hogy a derékbeállás (értsd oltárira fáj és nem hajlik már napok óta) ÉS a hasmenés kombója elég mocsok, mert leülni is nehéz, meg őőő hátranyúlni is, na.

És ilyen szentimentális bevezető után jöhetnek a szivecskék, mert baromi ízléstelen, de ez egy monsterhigh baba látványa után üdítően minimalista. (Nem, családom nem vesz ilyesmit, ismerős kislányé.)

♥ Nagyon szép elgondolás, hogy mindenkinek magam készítek ajándékot, sokkal jobban értékelik (vagy úgy csinálnak, kulturált családom van). Csak épp a szabimat nem vehettem ki, éjjel meg nem zúghat a varrógép, és beállt háttal nem élmény görnyedni egy széken. (Sikerült ezt örökölni Anyutól, ő anyjától, apai nagynénitől, mindnek varrástól és/vagy a stressztől állt be mindig, hurrá.)

De megcsináltam a varrt dolgokat (pár napon belül lásd facebook), a sütött dolgokat, ragasztott dolgokat, hajamat, és mindnek hatalmas sikere volt.

♥ Varrtam angyalokat, táskát, párnát személyreszólóan, dekoráltunk muffinokat, mézeskalácsot.

Az angyaloktól mindenki hátast dobott. Keresztfiam tesója már be is rendelt párat a szülinapjára, névnapjára, a többiekét is el akarta kérni. :D Egész este babázott velük, harmincas pasi unokatesóm lefotózta, hol lesz az új helye, keresztanyám egész évben elől akarja tartani, nagynéniék csak ezt értékelik...

Párna mintáján röhögött a gazdája.

Táska már vállravetve indult haza.

És a legnagyobb bók:

apám teljesen lehidalt a muffinoktól (a többiek is) és mondogatta, hogy ugye tudom, hogy ő nem szokott meghatódni, de ez valami elképesztően szép. Na és ezt két napig mondogatta. És hogy tanítsam meg neki is. És dicsekedett. Hát én ilyet még nem nagyon láttam tőle! Én is meghatódtam. :D

♥ A család minden ága elhatározta, hogy nincs nagy trakta, nincs nagy ajándék, az együtt töltött idő számít és ez megvolt. Családi nosztalgiázások sosemhallott rokonokról, lerajzolt családi vonulat, mert senki nem tudta, ki esett meg kitől anno, hehe. 

♥ Én nagyon nagy ajándékot kaptam, a tényt egyelőre, de ez is bőven elég.

♥ Családi zenéltünk. Végre. Kár, hogy nincs otthon orgona, azzal lett volna teljes!

♥ Keresztanyám is nagy kézimunkás, de rosszul volt, szólt, hogy idén nem készít semmit. Nyúztam kicsit, hogy én annyira értékelem az apróságait, így külön nekem készített s.k. apróságot. Hálás vagyok érte!

♥ Anyai nagynéniéket fuvaroztam, cuki öregek lettek, ők is sztorizgattak, bár a fogadást, hogy egy órán belül kerül elő Szálasi és Horthy, megnyertem volna! Édes történetek a gyerekkorukról, aztán rákaptak a nézd meg az okostelefonodon tárgyi alátámasztásra, így rákerestünk a birtok fotóira, ahol nagyanyám született, a báró családjára, gugli street view-n kerestünk rá az öregek gimnáziumára, mindenfélére. Úgy köszönt el nagybácsi, hogy örül, hogy megnevettetett.

♥ Aztán az ügyvédnő lányával játszottam, cukor.

Egy dolog hiányzik még a karácsonyhoz így 27-én, amire nem maradt idő a kreatívkodás, család, papírintézés közben és főleg beállt háttal:

Nincs karácsonyfám.

Azaz kint az erkélyen volt egy méteres, idén én alkudtam le igazán ügyesen, segítséget kértem, hogy felállítsák, meg sem bírtam mozdítani a hátam miatt.

Ma lehet, hogy feldíszítem... :)

Végre nyugalom, megpróbálok tornázni, gyógyszerezni, nem fair, hogy a szabim alatt fájok ennyire.

Biztos senki nem gondolná rólam, aki egész életemben valamivel bogarászni látott: nem sok kreatívkodást utálok jobban, mint az ajándékcsomagolást.

De szerencsére még semmivel nem vagyok készen.

Kollegina csak a héten: hétfőn nem szólt, hogy nem jön reggel, orvosnál kezdett, fél tizenkettőre esett be. Nem vett ki szabit, táppénzt, nem tudták a főnökök, mert vidéken voltak. Szerdán elkéredzkedtem egy órával előbb, hogy elérjem az utolsó gyógytornát, mert fáj a lábam. De közben délben Kollegina elment, hogy a férj elviszi a kontrollra a gyereket, ő is ott kell legyen, nem elég apa, ezt figyeld: nem biztos, hogy visszaér még aznap!
Szóval nem mentem tornára, becipeltem, hazacipeltem a tornacuccot. Mivel jövőre csak öt nap vihető át, ezért el kellett kezdeni legalább papíron kivennem a jócskán megmaradt szabikat, mondtam is neki. Emlékeztettem rá szerdán, hogy akkor csütörtökön szabin leszek, ezer intéznivaló, ugye emlékszik.

Na itt hápogott. Hogy a gyereknek aznap délután van iskolai karácsony... Innen nem érdekelt, ugye nem gondolja, hogy állandóan lóg, rég kivette a szabijait, nekem meg azért nem adják ki, mert sok éve hozzá alkalmazkodom?

Azért nem bukik ki a probléma sok-sok éve, hogy ha ketten hiányzunk, nincs helyettesünk, mert én minden ilyen szituban tartom a frontot, az ő kedvéért lemondva a szabiról. Hát akkor egyikünk sem lesz pár órát. Kibírták.

Szóval lista 1. hely:

♥ EGY nap szabira mentem. Juhé! Aludtam, papírokat intéztem, szépültem.

♥ A héten volt a haveri közös vacsora. Végigröhögtük. Ízléses fényképek készültek.

♥ Megható, hogy csillagszórót hozott I, az utcán énekeltünk a fényét nézve, kezdődik a karácsonyi hangulat

♥ Egyik lány nagyon akar szilveszteri bulit, mi meg nagyon nem. A tavalyi remek volt, Jr-ral kettesben nálam, tüzijátékot nézegetve...

♥ Egyik este évzáró tánc, éjjelig, rég látott zenészekkel. Cataflammal bírtam a fájdalmat, de az instabilitás egyre nagyobb gond, bejelentkeztem A Sebészhez vizsgálatra.

♥ Még mindig nem érzem cikinek, hogy nem ismerek mai popdalokat.

♥ Ess exnő megemlít egy zenekart a kocsiban: nyúlj be a CD-k közé, az van felül. Énekeltünk.

♥ Banda fuvarozás az éjszakában. Észre sem veszem, fütyörészve vezetek, Ess exnő teljesen odavan tőle. Még sosem dicsérték, ahogy fütyülök. Bár nem is szoktam nyilvánosan... Spontán buli szerveződik, nekem kelni kell korán sajnos.

♥ Céges monstreparti. Büszke vagyok a kis közösségünkre, mi kezdtünk táncolni, mi kezdtünk énekelni, mi mentünk előtte bemelegíteni. Nagyon sokat ittunk, hajnali fél négyes zárásig maradtunk, nagyjából hét órát ugráltunk-táncoltunk karaokézgatva a legmagasabb sarkú cipőmben. És csodálkozom, hogy leszakad a forgóm, derekam, térdem persze? Úgy éreztem, hogy két óra alvás és ennyi alkohol után nem megyek reggeli tornára ma munka előtt.

♥ A céges bulin két extraérinthetetlen boardtagunk kvázi sztendapot nyomott le angolul, verhetetlen!

♥ A céges bulin egyik fentemlített és egyik igazgató hajnalig velünk rockszámokat karaokézott, nagyon felemelő a tankcsapda seggfejét az ő szájukból hallani.

♥ A céges bulira a héten jöttem rá, hogy nem varrom meg a ruhát, mert nem úgy áll, ahogy tetszene, úgyhogy beugrottam egy megbízható boltba, kb. öt perc alatt megvolt a ruha, ami kellett, hossz, dekoltázs, bronzos-fekete csipke, pont ennyi kellett arany kiegészítőkkel.

♥ A céges bulira sikerült olyan szép hullámokat sütnöm a hajamba, és úgy fixálni, hogy őőőő némi magassarkús-csipkeruhás hedbengelés után is kb. ugyanolyan szépen hullott alá, remélem, meg tudom ismételni majd.

♥ Maradék kollégákkal kilógtunk ma ebédidőben a vásárba

♥ Holnap őstehetség sminkes kolléganő jön át az ebédszünetében feldobni az arcom, remélem, nálam nem lesz már senki, szombati munkanap... 

♥ És a kedvencem maradt a végére: a sok karácsonyi jókívánság levél között volt négy olyan, ami szövege személyesen nekem szólt. Megköszönték benne kolléganők az idei segítségeket, lelki támogatásokat, a sok benti gond, kirúgott főnökeik és egyéb válságok átvészelését velem, és hogy öröm velem dolgozni. Na és akkor ezért a négy levélért, a buli végéni őszinte és hálás köszönömökért érdemes még itt dolgozni, ennél a cégnél.

A tegnap este nyereségei:

• ingyen voltam színházban
• kaptam Anyutól mákos sütit és tökéletes
• Békának nem kell a paleodesszertem, ezért az is rámmaradt
• annyi kolbászt tömött belém a nagycsaládom, hogy nem kell aggódni egy esetleges súlyvesztés miatti ruhatárcseréért
• CBA hasonmás ifjútitán tőlünk egy méterre játszik a színpadon

"-Húzná már a csíkot?

-Az is van?"