A várakozásokkal ellentétben egész vidám!
Nem mondom, hogy áhítattal teli, de veszekedésből ritkás, és ez nálunk óriási szó.
Vagy csak annyira letompított a háromóránként vagy Cataflam, vagy Mydeton, vagy Apranax, hogy nem tűnt fel semmi.
Megjegyezném, hogy a derékbeállás (értsd oltárira fáj és nem hajlik már napok óta) ÉS a hasmenés kombója elég mocsok, mert leülni is nehéz, meg őőő hátranyúlni is, na.
És ilyen szentimentális bevezető után jöhetnek a szivecskék, mert baromi ízléstelen, de ez egy monsterhigh baba látványa után üdítően minimalista. (Nem, családom nem vesz ilyesmit, ismerős kislányé.)
♥ Nagyon szép elgondolás, hogy mindenkinek magam készítek ajándékot, sokkal jobban értékelik (vagy úgy csinálnak, kulturált családom van). Csak épp a szabimat nem vehettem ki, éjjel meg nem zúghat a varrógép, és beállt háttal nem élmény görnyedni egy széken. (Sikerült ezt örökölni Anyutól, ő anyjától, apai nagynénitől, mindnek varrástól és/vagy a stressztől állt be mindig, hurrá.)
De megcsináltam a varrt dolgokat (pár napon belül lásd facebook), a sütött dolgokat, ragasztott dolgokat, hajamat, és mindnek hatalmas sikere volt.
♥ Varrtam angyalokat, táskát, párnát személyreszólóan, dekoráltunk muffinokat, mézeskalácsot.
Az angyaloktól mindenki hátast dobott. Keresztfiam tesója már be is rendelt párat a szülinapjára, névnapjára, a többiekét is el akarta kérni. :D Egész este babázott velük, harmincas pasi unokatesóm lefotózta, hol lesz az új helye, keresztanyám egész évben elől akarja tartani, nagynéniék csak ezt értékelik...
Párna mintáján röhögött a gazdája.
Táska már vállravetve indult haza.
És a legnagyobb bók:
apám teljesen lehidalt a muffinoktól (a többiek is) és mondogatta, hogy ugye tudom, hogy ő nem szokott meghatódni, de ez valami elképesztően szép. Na és ezt két napig mondogatta. És hogy tanítsam meg neki is. És dicsekedett. Hát én ilyet még nem nagyon láttam tőle! Én is meghatódtam. :D
♥ A család minden ága elhatározta, hogy nincs nagy trakta, nincs nagy ajándék, az együtt töltött idő számít és ez megvolt. Családi nosztalgiázások sosemhallott rokonokról, lerajzolt családi vonulat, mert senki nem tudta, ki esett meg kitől anno, hehe.
♥ Én nagyon nagy ajándékot kaptam, a tényt egyelőre, de ez is bőven elég.
♥ Családi zenéltünk. Végre. Kár, hogy nincs otthon orgona, azzal lett volna teljes!
♥ Keresztanyám is nagy kézimunkás, de rosszul volt, szólt, hogy idén nem készít semmit. Nyúztam kicsit, hogy én annyira értékelem az apróságait, így külön nekem készített s.k. apróságot. Hálás vagyok érte!
♥ Anyai nagynéniéket fuvaroztam, cuki öregek lettek, ők is sztorizgattak, bár a fogadást, hogy egy órán belül kerül elő Szálasi és Horthy, megnyertem volna! Édes történetek a gyerekkorukról, aztán rákaptak a nézd meg az okostelefonodon tárgyi alátámasztásra, így rákerestünk a birtok fotóira, ahol nagyanyám született, a báró családjára, gugli street view-n kerestünk rá az öregek gimnáziumára, mindenfélére. Úgy köszönt el nagybácsi, hogy örül, hogy megnevettetett.
♥ Aztán az ügyvédnő lányával játszottam, cukor.
Egy dolog hiányzik még a karácsonyhoz így 27-én, amire nem maradt idő a kreatívkodás, család, papírintézés közben és főleg beállt háttal:
Nincs karácsonyfám.
Azaz kint az erkélyen volt egy méteres, idén én alkudtam le igazán ügyesen, segítséget kértem, hogy felállítsák, meg sem bírtam mozdítani a hátam miatt.
Ma lehet, hogy feldíszítem... :)
Végre nyugalom, megpróbálok tornázni, gyógyszerezni, nem fair, hogy a szabim alatt fájok ennyire.
