10 éve kezdtem el a blogot írni.
Kimondhatatlanul örülök, hogy milyen sokat és milyen jó irányba fejlődtem, fejlődött közben az életem.
Akkor volt lassan vége öt év lélekölő együttélésnek, ahol nem számított a szavam, a tudásom, az olvasottságom, ahol nem lehettek igényeim és gondjaim sem. Ha csendben mosolyogtam és meghallgattam exPasi gondjait, akkor volt elviselhető.
Pár héten belül vége is lett, már régóta csalt, én sem voltam szent.
Ekkor volt életem legmegdöbbentőbb szeretkezése Vikkel, exszeretőmmel, aki rávilágított, mennyire elfeledtem, hogy ez ilyen állati jó is lehet, nem kell leadni az igényekből! kerestem meg Drpr-t, egy pszichiátert, hogy derítsük már ki, hogy én miért érzem másnak magamat, mint a világ kezel, bántóan, lekezelően. És miért érzem, hogy nekem van igazam. Aztán felfejtettük, tényleg értékrend-problémás, önző emberek telepedtek rám és szívták a véremet, hazudoztak nekem, de legfőképp maguknak. Az állandó támadásoktól visszahúzódtam, inkább hallgattam.
Sötét nadrágokban jártam és csutkarövid hajam volt.
Gyerekkoromtól érvénytelenítő környezetben éltem, megszoktam, hogy nincs szavam, nincs vita, allergiaszezon csúcsán is túrázni kell egy hétig Zalában a virágos réteken takony-nyál összefolyva fuldokolva, nincs olyan, hogy fázom a szobámban, vagy nem szeretem a sóskát, vagy hogy két négyes év végén talán nem a világ vége. És nem akarok közgazdász lenni. Ez az érzelmi érvénytelenítés, az önérvényesítés csírájában elfojtása.
Ki kellett dolgozni magamból, éreztem, hogy nem kell meghunyászkodni, de nem voltak eszközeim, mert azok soha nem működhettek a fenti miatt. Hálás vagyok Drpr-nek, pár évbe és sok pénzbe belekerült, de minden pillanatért megérte. 1-1 hullám ilyen pörgés és néha fáradtság mellett becsúszik, de elnézve a hullám másik végpontját az is belefér.
Most tiritarka, extranőies ruhákra kattanok, csillogó bizsukra és táskákra és hosszú hajat lobogtat a szél. Szép demonstrálása a belső változásnak.
Sokszáz embert megismertem azóta. Hihetetlenül értékeseket. Soktucat embert leépítettem, mert értéktelenek, lenézőek, ezotériások, előítéletesek, buták, sznobok voltak és volt kikből válogatni új, értékesebb bandát.
Nem befolyásol, más mit gondol, véleményeket is csak néhány embertől fogadok el, tőlük szívesen.
Millió élményem van, végigkorcsolyázott telek, élménydús görkorizások a napsütésben, síelések, tánc, velük utazások, fellépések, felkérések, sok-sok szereplés (igen, én nagyon szeretek szerepelni, ha nem frusztrál a társaság, és már jó a társaság), új és új emberek közös hobbiknál, munkában, felelevenített osztálytársi haverságok, a valahová tartozás érzése.
Pénteken volt a 25. osztálytalálkozónk, fergeteges volt. Én szerveztem meg, még sosem volt ilyenünk, alig tudtuk 1-2 ember sorsát. Nem tudom, 10 éve is így tudtam volna fogadni, ekkorákat nevetni, de megszervezni biztos nem lett volna erőm, tudásom.
Mint ahogy bátran kiállok már a véleményem mellett, ha azt támadják és sért, nem húzok tovább olyan kapcsolatot, amiben nem tisztelnek, vagy egyoldalú, vagy a saját egója építkezik csak belőle. Könnyűnek hangzik, a végrehajtása nem egyszerű.
Új és örömet szerző hobbikat találtam. Zene, mozgás, tánc, irodalom, színház, társasozások, közös főzések és mást főzni tanítani, strandolások, ismétlődő szalonnasütések és bográcsozások, kézműveskedés, táborok, kollégákkal elvonulás.
Csak az időm kevés hozzá...
Olyan munkahelyet találtam, ahol sok és izgalmas feladat és ember van, kilencedik éve koptatom a billentyűket ott.
Gyönyörű lakásban élek. Mindig változik, kedden jön Ba átszerelni ezt-azt, nyárra friss, kényelmes és vidám lesz a lakás kívül-belül.
Minden más lett.
Ha tíz éve ezt tudom, nem aggódtam volna.
És el sem hittem volna, hogy ennyire kiegyensúlyozott, vidám életet fogok élni, ennyi ingerrel, programmal, csodás emberekkel, akik nem hagynak a bajban, akik ott vannak örömben, akik odajönnek zenélni az orrom alá, ha van képem nem táncolni.
Sok áldozattal, lemondással is jár, de szabad vagyok. És én erről álmodoztam mindig.
