Magán rendelőintézet mindenféle orvossal. 20-25-en a váróban.
Négy nőt rendelnek be egy időre kilégzéses laktózterhelésre.
Ami nyilván okozott már problémát, ezért kell a teszt.
Teletömnek laktózzal, 3 órán át vesznek mintákat, itt várunk.
Nem ecsetelném az azonnali hatást.
Ehhez összesen kettő(!!!) női mosdó van.
Átgondolt tervezés.
Én egy rohadt mázlis alak vagyok!
Egyelőre lejöttem az alkalmazásról, mert az újságíró nem jelölt vissza néhány nap alatt két annyira cukor (25 körüli, khm) pasival kavarodtam ott össze (azaz kb. százzal, de leszűrtem), akikkel találkoztam vasárnap és tegnap, édesek, lelkesek, csillogó szeműek, szépek, formásak, érdeklődőek. Már csak illenék választani. De hogyan lehet választani egy szerény és csodaszép szőke kékszemű kifinomult pasi, meg egy barna csillagszemű energiabomba között?
Jó, egyik sem lesz hosszútávú, de szeretném kihozni a legtöbbet ebből.
Tegnap a szöszke (igen, még mindig az igazságtalan fatshamingen duzzogok!) miközben a testemet simogatta és nézte csodálva, folyamatosan dicsért, hogy nagyon szép a testem, igazán nőies, vagy állok előtte a társadalom ítélete alapján 20 kg plusszal, pocakkal, hurkákkal, striákkal és csak néz, hogy nagyon jó az alakom. És rá kell hagynom. És akkor ír este, hogy milyen iszonyatosan izgató vagyok neki és még soha nem találkozott nálam nőbb nővel, a testiség meg... És mikor találkozunk megint.
Elnéztem, ahogyan még alig van jele, hogy 26 évesen már férfi és nem kölyök, és ül a csinos ingében a kanapémon, két gomb kigombolva, megrázza az óráját a csuklóján, a lemenő nap fénye megvilágítja az arcát és egyáltalán nincsen vele tisztában, mennyire csodagyönyörű.
A retinámba égett a kép.
---
Fülbevalóotthagyós ír, hogy melyik nap randizunk már. Jóképűújkolléga ma az irodájába hívott munkáról csacsogni, nem arról beszélgettünk.
---
Elfutottam tegnap az utcán egy régi, egyszer kávéztunk ismerősöm mellett, aki rámírt este, hogy emlékszem-e, 4 éve volt egy találkánk és mi van velem. Megdöbbentem, hogy felismert, ezt válaszolta:
Könnyű téged felismerni, hiszen nagyon csinos vagy, a férfi szemeket vonzod.
Na, erről beszéltem basszameg.
Tegnap a Papírkutyák kiképzést kaptak népzenéből, de hát mindig ez a moll pentaton…
Aztán felosztottuk a 444-es újságírókat, legyenek övék a szépfiúk, én nem vagyok válogatós. És bevenném a cink.hu újságíróit is a körbe, Inkei mellett nekem Szily is bejött mindig, ebből látható, hogy jóóval szélesebb az ízlésvilágom.
(De az egyik nem jelöl be az applikáción és ez sért.)
Aztán muciruhában felmentünk éjjel a hegyre, Béká megnézte a kivilágított város képét, én láttam a Citadellát, Bét nem tudjuk, de ő úgyis ismeri a környéket.
És Bede ebben a cikkben ír kedvesen Oravecz Nóráról, tessék:
http://444.hu/2013/10/03/oravecz-nora-kozom-nincs-szegeny-coelho-bacsihoz/
Kimerültem kicsit.
Nem kell sajnálni.
Irtó vonzó ez a szingli szabadság.
Pont így képzelem el a tökéletes utolsó harmincas éveket.
Csak fárasztó...
Szerdán munka után bandáztunk és koncerteket néztünk, fiúkkal kajáltunk. Csütörtökön színházban jártunk. A fél Katona társulatával a nézőtéren, ki játszott a Katonában addig? Itt már olyan fáradt voltam, hogy néha csukott szemmel figyeltem. A darabot, színészek hangját ismerem.
A táncokat kevésbé lehet csukott szemmel élvezni, így egy hányós, kimerült, ideges pénteki nap és egy terheléses cukorvizsgálat (már megint jóval kevesebb a kétórás vércukrom az éhgyomrinál, ezért vagyok rosszul, ha sok édeset eszem, mert elfogy a vércukrom, értitek) után lemondtam az estit. Bánom és gyűlölök bármit lemondani, de csak a teraszon akartam cigizni és csetelgetni szépséges ifjakkal:
Mert jó szórakozás és erre volt szükségem a sok hisztis pasi után, lásd korábban. Pedig mindig megfogadom, hogy nem kezdek 32-45 közötti (főleg vidéki) pasikkal, nem fejtem ki.
Mert felfokozott érdeklődés van az appon a telt korombéliekre. Vagy rám. Próbálom szerényen megfogalmazni, nem megy jobban.
És mert rendkívül felbosszantott a mostanában a Tess Holliday miatt elterjedt fatshaming, ducifikázás. Mert mindenki éljen olyan testben, ahogy akar. Nyilván tudják a kockázatot. Az ő döntésük. Méghogy a ducik nem izélnek senkivel. Héló, levakarni nem tudom a pasikat irl, neten, sehol, pedig sosem leszek már 60 kg. ;)
Ráhasaltam a mosás-vasalás-epilálás-körömlakk-kezdeni kell valamit a hajammal, mert csomósodik otthoni témákra, megszereltem dolgokat, pakolásztam, majd elmentem bandázni egy gálaestre, ahol annyira felszabadult volt a hangulatunk (és olyan mocsok hideg volt!), hogy a negyedik órában már ülve táncoltunk a lábunkkal. Segített a körbekínálgatott sütike, pálinka, hajnalban másztunk haza nagyon átfagyva és nagyon elégedetten. Néha megdöbbenek, mekkora egyéniségek az én barátaim. És hogy mennyire nincs gátlásuk néha.
Vasárnap jóebédhez helyett rászántam a kertváros=madárkakis autómra egy óra sorbanállást, hogy a mosóban lesikálják, majd apám szülinapja, aki egy üveg bornak is örült, mert happy birthdayes szatyorban volt, hozott kb. egy tonna édességet, amit többek között a fentiek és más, gasztrós vizsgálatok miatt nem ehetek, de kisboltot nyithatok belőlük. Jó, nem volt figyelmes, de legalább kedves.
Aztán randiztam pár órát az egyik lelkes és csillagszemű ifjonccal.
A rajongás a szemében, a mozdulataiban, az elismerések, az sms este, hogy fantasztikus vagyok. És a jól karbantartott (gyerek nélküli) milfek között is kiemelkedő. És mikor találkozunk legközelebb... Nekem csak ennyi kellett a hétvégére.
Átmentem kerti partizni, grillezni, társasozni Budára, ülni a szeles kertben és harsányan röhögni a legújabb sztorikon, majd este még fél órát panaszkodott Cs a munkatársaira a kocsimban, mikor még tudtam, hogy be kell ugranom a szüleimhez, akik ébren voltak, és apám egy fél órát mesélt olyan kastélyokról, ami még fotóval sem érdekelne, itt már tikkelni kezdett a szemem a fáradtságtól, úgyhogy éjfél után valamennyivel hazamentem. És kipakoltam és írtam Őszhalántéknak, hogy ne merjen jönni hajnalban, mert kipurcanok és nem tudtam elaludni. Fasza. Mindent megtettem. Úgy hajnali három felé beugrott, hogy zenét hallgassak.
Ciki, tudom, de Chopin nyugtat meg. Öt perc múlva aludtam...
Tegnap telefonált a mai temetéssel kapcsolatban az elhunyt élettársa, hogy ezért ne menjünk vidékre, a pestiek miatt tartanak majd megemlékező misét. Úgyhogy maradt egy fél nap szabim most délelőtt.
Végre vehetek elemet, fánksütőt, hogy diétásabb fánkokat készíthessek, főleg sósat, most még megválaszolok ezer levelet, végre áttettem az új mobilomba a microSD-t, van népzeném, már nagyon untam a másoktól kíváncsiságból kunyerált mai zenéket, aztán fél nap munka, aztán egy fél éve várt színház, a héten még záró táncház, két újabb terheléses vizsgálat, Jóképűújkolléga szülinapja, de ő már egyáltalán nem érdekel, hűbanyek Őszhalánték névnapja is!, lesz strand és családi egész napos kerti buli, a maradék időben(?) semmit nem akarok csinálni, ami nem a feltöltődésemet pihenésemet segíti, esetleg elmehetnék újra futni, amit utálok, de utána annyira jó a lelkemnek. Csak az ízületeim roppannak meg tőle, a mellem szakad le, és kezdhetem előről a hajmosást-hajvasalást...
Be nem vallanám, hogy egyszerűen csak végtelenül unom a monotonitást, mivel sosincs ilyen bajom, ha sokórát táncolni kell. De vége a táncszezonnak, kezdeni kell valamit.
Csak mikor?
Pimasz helyett pina.
Megyek zuhanyozni, aludni.
Vagy a nap szúrt meg, vagy a mensi akasztott ki, de annyira kimerült lettem tegnapra, hogy remegtem a fáradtságtól egész nap, émelyegtem, zavart az állandó zaj, pofázás munka közben.
Az eső miatt lemondtuk a szabadtéri bulit, gondoltam, összefutok fél órára egy fiatalemberrel, nézzük meg egymást. Ez jól sikerült, bementem még egy áruházba, mert ugye vasárnap nem tudok, ekkor, este nyolckor hívtak a szüleim, hogy leszállt a repülőjük és drágállják a taxit (megvan, ugye, hogy sokszázezres út mellé a taxi már nem fér bele?), inkább menjek ki eléjük autóval. Most. Ekkor nagy cekkerekkel bandukolva az utcán éreztem, hogy közel az ájulás, de hazamentem, felmásztam a harmadikra a kocsikulcsért, és úgy, vizes szoknyában és cipőben elindultam Ferihegyre. Igen, Vecsésre!
Hazafelé még meg kellett állnunk nekik friss kenyérért, meg hezitálni a virsli és a szalonna között. Csak álltam a bolt közepén magam elé bámulva, és hagytam, hogy az ingerek megszakítás nélkül fussanak végig rajtam. Hazadobtam őket, invitáltak befelé. Valahogy reggel fél hetes keléssel, pörgéssel, munkával, egész nap hullagyengén este fél tíz körül még haza sem érve egy gyógyszerért/két perces leülésért, nedves ruhában nem sok kedvem volt.
Ma reggel legalább feldobott egy isteni reggeli Bével, minden nap így kéne kezdenünk a napot! Azóta sem ettem semmit, annyira telített.
Jóképűújkolléga pökhendi levélben, amit kompenzálna élőben, de nem vagyok épp vevő rá hullafáradtan, Fülbevalóotthagyós nyűgös, úgyhogy inkább ma ne jöjjön, de a következő napjaim annyira durvák, hogy nem fogom tudni őket hová besuvasztani, mennék koncertet nézni, de nem ér rá senki, Gének próbálok ötleteket összedobni egy anyaghoz, én meg émelygek, amikor felhív Anyu, hogy elmesélje, apám hogyan gúnyolódik rajta meg rajtam, hogy nem sikerült kijátszanunk őt (heeeeee???) és nem értem, mivel érdemlem ki, tényleg mintagyereke vagyok, szerintem kezd elborulni az agya szegénynek. :(
És Anyu figyelmeztetett, hogy apám sem köszöntött fel a szülinapomon azóta sem egy puszival sem (de, egy nappal eltévesztve felhívott két percre), úgyhogy mit lihegem túl, hogy személyreszóló ajándékot akarok neki készíttetni. Jé, tényleg!
Tavaly 5 nappal később hívott fel, egyetlen gyerekét, hogy boldog szülinapot, akkor ő 3 héttel később egy soktucat emberes meglepipartit kapott tőlünk. Tényleg idióta vagyok, hogy ugrálok neki. :(
Már tegnap remegtem a kocsiban a fáradtságtól, ma elpityeredtem és egy kollegina átölelt és mindenki kedves, de én csak haza akarok érni, de akkor még ágyhúzás, pakolás, telefonok és reggel megint kezdődik, én meg csak aludnék két napig. :(
Pénteken elmentem festeni egy instruktorral és sok rozéfröccsel, irtó jópofa lett a kép, hazafelé I-nek mutogattam örömmel. Szombaton ki kellett vennem az életemből fél napot, mert a terasz totál gazos és sáros volt, a lakás futott, nem volt tiszta ruhám és a hajam szalmaként áll égnek, valamikor ezt is meg kell oldani.
Elmentem TCsVexkolleginával színházba, reméltem, hamar hazaérek, de ilyen forró nyári éjszakában adott volt, hogy egy padon narancslevezve pasikról dumáljunk még két órát a sétálóutca közepén. Mondjuk a hasgörcseimtől majd' leájultam a padról, de megérte.
Megmutatta a tindert, hogy is működik.
Hát ezt nem kellett volna.
Nekem.
Így is el kell lavírozzak ennyi érdeklődő helyes pasi közt irl, le kell ráznom sok tapadós barmot (és ezt vegyétek komolyan, nem én finnyáskodom, tényleg beteg barmok). Nem az én habitusomnak való egy csomó harmincas nőt kereső helyesarcú fiú, mert nehezen állok ellen, ez az app durva.
Ma reggel TCsV-nél a szertartásos kávé, irány a tó Tével, I-vel. I csak 2-3 órát akart maradni (lásd még a múlt heti kisvendéglőzés, aha!), alig bírtuk elkergetni, mert lekési a fővárosi programját.
Lebegtem a langyos vízben, ragyogott rám a nap, figyeltem a hullámokat, a nádat, a gyerekkorom óta ismert dombok kontúrjait és elfelejtettem minden gondot, csak a madarakat hallottam. Söröztünk, aztán a fiúkkal ismét a kedvenc kisvendéglőben kötöttünk ki, kedvenc pincérünk szórakoztatott minket, ettünk egy tonna salátát sok hússal és csak csacsogtunk, nevettünk, sztorizgattunk. Mi hárman igazán sok élményt éltünk át együtt eddig is, nyitott vagyok újakra...
Átmentünk a kedvenc cukrászdánkba is, itt elhajlottam, bevallom, de már irtóra szédültem. Írtunk onnan üdvözlő üzenetet szüleimnek, most ők nincsenek arrafelé.
Hazafelé meghallgattuk tucatszor az Apa zenél Barátom a KDNP helyreigazító dalát, felelevenítettük és énekelgettük az eredetit, meg tanulgatjuk már az angol, idegeneknek szóló újat is. Hát, rég vihogtunk ennyit.
Update: Na jó. Regisztráltam a tinderen... De csak nézelődöm... Így sem aktuális a következő hét semmire, szerda reggel Őszhalánték akart jönni, délután Jóképűújkolléga, lebegtetem Fülbevalóotthagyóst (fogalmam sincsen exek itteni nickjéről!), én meg jelenleg csak a görcseimből tudom, hogy fiú vagyok-e, vagy lány.
„te csak akkor lennél ingerszegény helyen, ha egy hétre lakatlan szigetre dobnának le :)”
:D Lehet, hogy Békának igaza van.
Múlt szerdán kitáncoltam magamat, csütörtöktől szabin voltam.
Esküvői tanúként megjelentem a hivatalban, csak mi négyen, vidám, kellemes, kávézással ünneplős, farmeros, ahogy hozzájuk illik. Rövid beszéd, aláírások, csók, vihogás, kijöttünk. Aztán bevásárolgattunk a lagzihoz, majd elrohantam orvosi kontrollra, majd csomagolni. Péntek reggeli randinkról szerencsémre Őszhalánték elaludt, sosem történt ilyen, így visszadőltem kicsit, aztán irány a fodrász, most már magam sem ismerem fel a hajamat, ha előrefújja a szél, olyan világos, imádom!
Hazarohantam kihúzni, irány a Balaton, ahol kollégákkal, családtagjaikkal, ex-Kisfőnökkel hétvégéztünk.
Korán értem, kiültem rigófüttyöt hallgatni egy kávéval az erkélyre, kifújtam magamat, majd kisütöttem három rúd rétest, mert beígértem Csinikollégának, tartoztam neki. Ennyi köszönömöt rég halottam, Kisfőnököt meg sosem láttam ennyi ch-t enni!
Leértek a többiek, egy már nagyfőnökké vált kollégánk sütiket készített, a párja külön nekem spéci diétásan sütött halat, de akkor már ötöt(!), hajnalig beszélgettünk.
Csinikolléga nagyon egy apartmanban akart aludni velem, nem volt jól, így hamar bealudt. Kínos beszélgetéstől mentett meg, anno kavartunk és nekem nem volt jó, nem akartam folytatást. Reggel meg a sütivel haza is rohant, baj volt. Jobb így.
Bandáztunk, csacsogtunk, ex-Kisfőnökömet megleptem egy aprósággal, rég vágytak rá, kihúztam a hajam, bevágtam a bográcskaját és rohantam az esküvőre másik városba, bicikliversenyt kerülgetve, sztrádán már 160-165-tel. Ott vagy 40 családtag, réglátott, örömködős, a pár ugyanennyi haverja, jónéhányat ismerek, közéjük ültettek, kellemes buli volt hajnalig.
Már pirkadt, de unokatesómmal és a kis nyoszolyós lánnyal még pizsamapartiztunk.
A reggelinél a sláger az én előregondolkozó ötletem volt, kértem egy óriási kancsó csapvizet, nem is értem, esküvő után a reggelihez hőségben miért nem evidens. Én 3 kávé, 2 liter víz után indultam el apámért, akit ledobtam a kocsihoz, majd TCsV és tesókkal irány a strand. Napozás, jégkrém, nagy úszások, életelemzések és világmegváltások, majd kedvenc kisvendéglőnk teraszán gyors kajálás, ami még két óra kávézgatásba csapott át. Nem volt kedvünk befejezni ezt a fantasztikus hétvégét.
A mérlegen ez két kilót jelentett, csokibarna bőrt, végre kipihenést, élményekkel töltekezést, kapcsolatok ápolását és építését, összességében nagyon pozitív a mérleg.
Aztán meló, kötelező orvosi vizsgálat, ami alapján semmi bajom, de felajánlották munkapszichológus igénybevételét, mert a teszt alapján durván stresszes környezetben dolgozom és hogyan bírom ezt ki egyáltalán.
A dokinő szemébemosolyogva mondtam: a tánc és a fizetésem sokat segít.
Mindkettő nagy mennyiségben csökkenti az okozott problémákat.*
Aztán ragadtunk bent vihar miatt az irodában órákra és így is testrecuppanós ruhában, cipőben, vizes bugyiban értem haza, voltam OBI-ban (ott száraz bugyiban), mert mindig találok valamit, tegnap végigtáncoltam mindent, mert nem kéne tovább hízzak, de azért ma néhány kiválasztott kolleginával külön ebédeltünk, megbeszéltünk egy stratégiát a főnökeink felé, kicsit befolyásolnánk őket.
Az étteremben ránézek a kiszolgálóra, te nem X vagy? De. Én meg Tobber. Tobber? Az unokatesóm, Tobbeeer? Huszonéve nem látott unokatestvéremmel találkoztam össze így. Nem is fizettem az ételért. (Kicsi a világ sztoriból annyi volt az elmúlt héten, hogy sorolni sem tudom!)
És ma kéne már takarítani és átpakolni a még nincs helye, mert megszüntettem sok polcot cuccokat, de egy kolléganőm mesélte el a férje kálváriáját, ezért még az irodában ragadtam, pénteken festeni megyek (festményt, nem lakást kivételesen), szombaton egy boltot akarok levadászni, majd színház este TCsVexkolleginával, vasárnap strand, mert az kell, aztán hétfőn tánc lesz, kedden szabadulós játék, szerdán tánc, csütörtökön színház, pénteken kultúrest sok fellépővel, szombaton egy másik fellépést nézünk meg, jövő vasárnap kerti parti, utána hétfőn színház, amire ezer éve várólistásak voltunk, aztán terheléses vizsgálatok sorban négy, Jóképűújkolléga szülinapja, Őszhalánték névnapja, valamikor apu szülinapját és Keresztanyámét is ünnepelni kéne, utána két tábor is kezdődik, mozgásos és képzőművészes, egy monstre szülinap az egyikben és már július második hetét kezdeném sorolni.
*És Isoldénak rohadtul igaza van (mármint f.ngom nincs a szakmájáról, de tapasztaltam!), menni kell mozogni. Engem minden mélypontról kirángat, ha 2-3x egy héten ugrálok 2-3 órát. Meg úgy az egész posztja beletrafált nálam ismét (és a válasza utána), ki kell kerülni a szar szituációból, akármennyire is az álmunknak hittük, ha nem jó benne, ha nem jó vele, kuka. (Nem, tényleg nem célzok itt egyetlen olvasómnak sem, nekem ez jött be és fontos posztnak tartom. Oda is írnám, de most nem lehet kommentálni.)
http://isolde.blog.hu/2015/06/02/a_pszichiatriai_gyogyszerekrol
...hogy az összes csatod, hajgumid, kontytűd, kontyspirálod, kontyfánkod, ami készletet felhalmoztál 39 éve alatt, mind fekete. Te meg egyre szőkébb...
Volt még lánybúcsú sok pálinkával, gyereknapozás szép tűzoltókkal és Keresztgyerekkel, majd megleptek a cimborák, sütöttek tortákat és mindenki megjelent. Nagyon örültem, csak ne koncentráltam volna annyira a másnaposságra. Tegnap elmentünk táncolni TCsV-vel, meg haverkodni, ma végre odajutok, hogy takarítsak, epiláljak, mert holnaptól ismét kezdődik egy durva rohanás, kb. minden percem tele, kicsit túltábláztam magamat.
Ezért sem tudok Jóképűújkolléga invitálásának eleget tenni, velem akarja tölteni valamelyik éjszakát. Szerintem nem sürgős. Bár amit ma műveltünk, az is ráért volna még. :D
Ébredéskor csipogó első felköszöntős csetek, közösségin csak üzenőfalon 145 köszöntés (nem én számolom), levelek, ezekre mind válaszolni, csörgő telefonok, nem kevés ch édes kollégáimtól az irodaasztalon, két ünneplős kávézás, Bének tetszik a hajam, pedig témaszakértő, Anyuval csavargás, lufi, torta, irtó idős Nagyika és nagynéni, unokatesók, Jé és Szomi esti csacsogós hívása, remek vásárlási utalvány és elképesztően jól csókoló Jóképűújkolléga...
Válogatok a vőlegény gyerekkori fotói közt. Megmutattuk az egyiket Keresztfiamnak(4), rávágta a nagybátyja képére, hogy az csak ő lehet. Megdöbbentő a hasonlóság.
---
Köcsögség a menyasszony tanújaként, ha megmutatom párja gyerekkori fotóit... amint lánynak öltöztettük?
---
Lány unokatesóm nevezett szexinek tegnap. Fülbevalóotthagyós ex irogat. (Majd, talán. Tényleg gyönyörű férfi) D exem kérte, hogy találkozzunk kettesben. (Nem. Anyu látta pár hete és elcsodálkozott, mennyire értelmes tekintete van. Nyilván, egy zsenigyerek) Egy irtó jó alakú sportoló ismerős nyúz, hogy ismerjem meg a lelkét. (A pasik nem is tudják, mennyire egyforma a lelkük, bármilyen egyedinek is gondolják.) (Nem.) Jóképűújkolléga ismét támadásba lendült, levelezünk pár hete, tényleg a levelezőrendszerem mizériája miatt elveszett többtucat levelem, tisztáztuk, melyik elég intim témájú válaszom nem ért át hozzá két hónapja. És innen nem volt megállás. Egyelőre levélben. És bár nem esetem, de tényleg nagyon vonzó. (Esélyes)
Remélem, Bé repes örömében, találtam leopárdmintás körömfestő tutorialt a youtubeon.
