Budapest a szívem csücske. A millió emlékkel, titokkal. A régi, polgári lakberendezésekkel. Hatalmas belmagasság, száz éves faragott ajtókeretek. Rojtos lámpaernyők, féltve óvott perzsaszőnyegek, nehéz művészi üveg hamutartók és nipp díszek. Naftalinillat, zörgő villamosok. Mindig nyomó fa fotelkarfák. Decensen elegáns testvértrió, akik Herendiből ették a sárgadinnyét. És a verebek. A fákon százával csicsergő verebek gyerekkorom Budapestjének hangja. Kócost traktálom, hiszem, hogy érdekli.
Többször jártam az egyik lakásban itt, élénken emlékszem a hallban az üvegtömb díszhamutálra. A cikkben említett Holló nénit ismertem, aki nagynénjétől szerzett eredeti József Attila szerelmesleveleket. Izgalmas történet, jó lenne többet tudni róla:
https://24.hu/kultura/2019/01/13/elveszettnek-hitt-jozsef-attila-leveleket-is-rejtett-egy-nemreg-ujjaszuletett-budai-berhaz/
