HTML

Tobber életblogja

Friss topikok

Címkék

Őszi munka

2020.11.03. 16:20 :: Tobber

15. Elkezdtem a 15. évemet ennél a nagymultinál. Sosem hittem volna magamról, hogy én egy nagymultis ember vagyok és élvezni fogom.

Millió szerteágazó feladat, rendszerek, folyamatok, sok-sok főnök, és kvázifőnök, sokszáz ember élete, sorsa, viszonyai, karriertörténete, vagy (aki felvett) bukása.

Végtelen rugalmasság, alkalmazkodás, csoda, hogy a covid-szitut is így megoldják. Nincs umbulda zsebbe fizetés, mint előző, magyar cégeknél, van érdekképviselet, egészségbiztosítás, bónuszrendszer. A projektesek istenítenek minden megoldott feladatnál, meg olyan cetliket hagynak az asztalomon, hogy hiányzott innen a mosolyom, legyen szép a napom, és akkor az ember szívesebben végzi el, mintha rámorrannak valami dafke félreértem, ezért lekezelhetlek böffenetet.

De főleg a sok színes ember, izgalom szórakoztat. Meg sosem ebédeltem régebben skype-on a kollégáimmal, vicces.

---

Tegnap bent voltam, de egy nap alatt hat ismerősről derült ki, hogy covidos jelenleg és ebből öttel találkoztam személyesen az elmúlt hetekben (egynek meg a fiával), van, amelyik még az asztalomon hagyott iratokat, szóval ha lehet, én nem járok be ezentúl…

Elengedtem a félelmet, hogy megkapom-e (még ha meghalok, sem nagy veszteség a világnak, oké, maszkot hordok, fertőtlenítek, házhozrendelek, ahogy kell), de a szüleimet el kell kerülnöm, rettegek, hogy megfertőzöm őket.

Apu 76 éves, cukorbeteg, magas vérnyomásos, irtó gyenge egészségesen is, Anyu 74, pajzsmirigyes, ízületes, ő anyukája 102, így sem látogathatja.

---

Este már Kócos is bejelentkezik a megfogyatkozott kvízezők közé, lefedi a területet (szuperhősök, mesék és rajzfilm), amihez nem konyítunk.

Aludni képtelen vagyok, akkor viszont fogyni is, ma munka után bedobok egy meleg kakaót, vagy mire aludtam el gyorsan gyerekkoromban…

komment

Őszi romantika

2020.11.02. 12:16 :: Tobber

(Amikor a főnök szobájából az online megbeszélés közben honfoglalózás hallatszik.)

Pénteken határidők idegesítettek, munka után spanyol, ami véletlenül jól ment, és sosem fogom fel, mitől függ, mert agyilag zokni vagyok péntek estére. Utána még skype-on „megvacsoráztunk” Kócossal.

Szombaton kicsit borongós-szemerkélős időben irodalmi séta Bével, majd Kócos hazadobott minket, mármint Bét nem hozzánk, ugye. Az utcám sarkánál kitetettem magamat, olyan pocsék volt a gyomrom, hogy a parkolgatást már nem bírta volna. Bújtunk egész este.

Vasárnap délre sikerült reggelit sütnie, sétáltunk egy hatalmasat, avart rugdostunk kézenfogva, aztán sütöttünk vacsorát és behoztuk a fagyérzékeny növényeimet. Na itt elkövettük a hibát, amit eddig sosem: a cicaháló teraszra nyíló ajtaját nyitva felejtettük.

Én már megengedtem a kádba a fürdővizünket, Kócos koktélt kevert a konyhában, addig kiszellőztettem. Macska ki, úgy hittem, a kifutójába. Kinézek két perc múlva, hogy nem ázott-e t.kig: a kivezető ajtó nyitva! Riadóztattam Kócost, hogy akkor a novemberi sötétben és hideg esőben irány a macskakeresés, a tetőteraszon már nem volt! Kirohant, mire a macsek a lelkiismerettől (vagy a szétázástól) kapcsolva előfutott a korlát és a perem közötti 10 cm-es sávból és visszaspurizott a lábaink között a meleg lakásba. Macskát nincs értelme szidni, így csak megtörölgettük, adtunk neki sok tápot és végre megihattuk a koktéljainkat.

Gyertyafény, zene, Kócos ajándéka fürdősó, sarokkád, nyugalom, relaxálás. Közben a cica levakarhatatlan lett, felült egy dobozra a kád mellé, és végig őrzött minket. Nem akar ő elszökni, csak kíváncsi. Örülnék, ha nem esne le a kertbe a harmadikról, meg rohanna el bepánikolva, nem ismeri a környéket, esőben még a kutyás keresők sem találják meg, hívásra nem jön oda, ha ijedt…

Ma hajnali kelés, Kócos korán kezd, nekem irodai munka csak épp a fűtés nem működik, szétfagyok, este kvíz, holnaptól újra home office.

komment

süti beállítások módosítása