15. Elkezdtem a 15. évemet ennél a nagymultinál. Sosem hittem volna magamról, hogy én egy nagymultis ember vagyok és élvezni fogom.
Millió szerteágazó feladat, rendszerek, folyamatok, sok-sok főnök, és kvázifőnök, sokszáz ember élete, sorsa, viszonyai, karriertörténete, vagy (aki felvett) bukása.
Végtelen rugalmasság, alkalmazkodás, csoda, hogy a covid-szitut is így megoldják. Nincs umbulda zsebbe fizetés, mint előző, magyar cégeknél, van érdekképviselet, egészségbiztosítás, bónuszrendszer. A projektesek istenítenek minden megoldott feladatnál, meg olyan cetliket hagynak az asztalomon, hogy hiányzott innen a mosolyom, legyen szép a napom, és akkor az ember szívesebben végzi el, mintha rámorrannak valami dafke félreértem, ezért lekezelhetlek böffenetet.
De főleg a sok színes ember, izgalom szórakoztat. Meg sosem ebédeltem régebben skype-on a kollégáimmal, vicces.
---
Tegnap bent voltam, de egy nap alatt hat ismerősről derült ki, hogy covidos jelenleg és ebből öttel találkoztam személyesen az elmúlt hetekben (egynek meg a fiával), van, amelyik még az asztalomon hagyott iratokat, szóval ha lehet, én nem járok be ezentúl…
Elengedtem a félelmet, hogy megkapom-e (még ha meghalok, sem nagy veszteség a világnak, oké, maszkot hordok, fertőtlenítek, házhozrendelek, ahogy kell), de a szüleimet el kell kerülnöm, rettegek, hogy megfertőzöm őket.
Apu 76 éves, cukorbeteg, magas vérnyomásos, irtó gyenge egészségesen is, Anyu 74, pajzsmirigyes, ízületes, ő anyukája 102, így sem látogathatja.
---
Este már Kócos is bejelentkezik a megfogyatkozott kvízezők közé, lefedi a területet (szuperhősök, mesék és rajzfilm), amihez nem konyítunk.
Aludni képtelen vagyok, akkor viszont fogyni is, ma munka után bedobok egy meleg kakaót, vagy mire aludtam el gyorsan gyerekkoromban…