Tobber életblogja

Tegnap még három vezetőnket kirúgták, megszakad a szívem.

Latolgatunk a folytatásról, minden szekrény előtt klikkek beszélgetnek aggódva.

Hazafelé elkapott fél órára az átszervezésvezető tanácsadó (soha nem fogok már időben hazaindulni??), valamiért a kedvence vagyok, ő is felkavart kissé.

Aztán Anyu hívott sírva, hogy meghalt egyik nagybátyám. Délután a három nővér még együtt ügyintézett, hazament a középső, és ott találta holtan a férjét. :((((((

Ejj, de sajnálom! Nekem ez a nagybátyám már mindig gyerekkorom emléke alapján marad meg negyvenes, sportos, túrákon előrefutkározó vidám emberként. :(

(És kurvára sírok temetéseken. Majd bekapok nyugtatót. Tegnap is azzal aludtam csak el, pedig nem szokásom.)

Felmerült, hogy illik-e így buliznom, ma nálam lesz tizenpár cimbivel (és négy gyerekkel, meg egy macskával) beöltözős farsang. De nem hiszem, hogy a nagybácsi azt akarná, hogy szomorkodva gondoljak rá...

Kulisszatitok:

A bejegyzéseim nagyrészét unalmas telefon-, videokonferenciák közben irogatom, a legtöbb időzítve van.

Tegnap is kiment valami piszkozatként, nem próbálom megfejteni a blog.hu-t.

Meg még elmenetkor beugrottam a pályázati eredményét váró kollégához, benne is tartottam a lelket kicsit.

Aztán ma bejöttem, megtudtam, kik mennek, kik maradnak a legfelső szintből, és sokan sírtak.

Rányomta a bélyegét a nagy közös ebédre is, aztán hallottam híreket a vidéki telephelyekről, amin pláne megdöbbentünk.

A fizu ügyében sincs minden rendben, a munkamorál a béka feneke alatt.

Btw. mások hogy a fenébe bírnak két óránál hosszabban koncentrálni egy többezer adatos táblázatra (videohíváson pörgettük a sorokat, Kollegina ki is dőlt)?

Azaz végül kétszer sírtam.

Elinduláskor behívott az egyik vezető, hogy kirúgták. Megölelgettem, sírtunk, egy jó fél órát elmélkedtünk az ő jövőjéről, a cég jövőjéről. Adtam kontaktot exkollégánkhoz, aki a konkurenciánál szuperpoziba került most, hátha...

:'(

Főnököm tegnap a munkaidőm vége előtt 4 (olvasva: néééééééégy) perccel felhívott, hogy ma reggelre(!) szervezzek le 3 vidéki tájékoztatót a sokszáz dolgozónkkal, értesítsem őket (nincs is listám a nevekről), találjak helyszíneket több helyen, szóljak a középvezetőinek, szervezzek át mindent meglévő programot ASAP és legyek diplomatikus a lepasszolt emberekkel, nomeg találjak valami szállást is.

Hát nem így terveztem az estémet!

Még hozzátette, hogy csütörtök-pénteken is lesz két város, kb. 600 ember. Majd(!) szól.

Azóta sem szólt.

Annyit azért nem keresek, hogy ingyen túlórázzak esténként. :(

---

Lelkesen követem egy feminista újságíró postjait, benne vagyok egy zárt csoportjában. Erre jövő héten jön a főnökömmel interjút készíteni! Úgy megörültem a hírnek, hogy a kommunikáció azóta fejtegeti, minek sikongatok itt a káosz közepén. :D

---

Ma még csak egyszer bőgtem.

Tudom, hogy ajándék lónak, de minden huszadik bejegyzésem elveszik itt.

Este anyáztam az okmányirodára. Mármint szupersokat fejlődtek, a legtöbb ügyintéző normális (és már ezt is ki kell emelni sajna), de ha megkérdem, hogy a 10+ éves webkamerával(!) felülről ledsorral világított sötét lukban készült ijesztő fotóm helyett kérhetek-e egy másikat (egy kattintás), mégis tíz évig ez virít egy hivatalos okmányomon, akkor ne azt válaszolja, hogy nem, próbáljam elfogadni magamat. (Sic!)

A bicska kinyílt a zsebemben, hogy akkor kérek máshová időpontot, de befogtam, mert lúzer vagyok mert nyomorék kis élete és munkája lehet, ha így viselkedik idegenekkel. Legyen boldog a beszólogatásával.

---

Összeszedtük kicsiny csapatommal: 250+ feladatunkat gyűjtöttük táblázatba. Kétszázötven.

Ezeket kell csoportosítani, dolgozni rajtuk első körben.

---

A vezetők változásáról többet tudok szinte mindenkinél, hirtelen megélénkült az érdeklődés körülöttem. :D

---

Van egy alkalmazás, a Yazio, amin vezethető a napi étkezés, vízivás, sportolás, kiszámolja a tápértékeket, meg sok érdekeset.

A szénhidrátbevitellel nagyon jó vagyok, a fehérje csúszik el a zsír arányára. Ez van. Zsírfüggő vagyok.

Hétvégén kialudtam a heti stresszt.

Bár csak egyszer bőgtem az irodában.

Látom a hibás motívumot a munkavégzésemben. Egyre többet sóznak rám, és azt sem ismerik el, sőt, épp azért tolnak rám, mert az az előítéletük, hogy úgysincs sok dolgom. Én meg nem szoktam panaszkodni. Minden nap túlórázom.

Aztán úgy beszélnek velünk, mint utolsó csicskákkal, ha nem ugrunk. Most épp egy HR kiléptetést csinálok meg, ők hetekig ülnek anyagokon, nekik másnapra kell lekérnem, lepapíroznom mindent ezer feladatom mellett, és ezek után van képük flegmázni.

Úgyhogy elhatároztam, hogy a minimálisan elvárhatót teszem csak meg nekik (pl. elpostázom a kész anyagot, ahogyan ők is teszik a sürgős kéréseikkel, pedig 1. a posta 6-7 nap vidékről, 2. naponta jár fel Pestre onnan valaki, aki szívesen elhozza, 3. nekik sürgős). Látom, néhányan mennyire keveset dolgoznak, szépen elhúzva, teljesen igazuk van, hogy így alakították ki. (Rá is kérdeztünk Kolleginával egyik vezetőnknél, hogy miért kivételeznek egy kb. semmit, azt is hibásan dolgozó kolléganővel, de hárította a választ. Nem zavarna, ha nem végeznénk helyette is feladatokat.)

A kettővel ezelőtti munkahelyemre utánam egy 8 és egy 6 órás dolgozót vettek fel a feladataimra, annyi rakódott rám. Most hangzatos lózung, hogy passzoljak le nem feladatkörömbe tartozó kéréseket. De akkor nincs megcsinálva, ergo nem tudom. Sokmilliós számlákat igazolok, amik rám lettek erőszakolva, pedig lövésem sincsen a teljesítésükről, beszállítókat kötelező értékelnem, pedig sosem láttam őket.

Oké, nem kezdem újra, csak egy kis elismerésre vágyom.

---

Naaagy rendet raktam pénteken, shoppingoltam és takarítottam szombaton. Kócos még beteg, emberekre meg nem vágytam, így hajnali kettőig szocioriportokat néztem pesti drogosokról, börtön utáni életről, már ha azt életnek lehet nevezni. Örök félelmem, hogy egyszer én is így lecsúszom. Jóóó, tudom.

Hokis fél éve nyúz, hogy látni akar, akár kávézni valahol*, úgyhogy vasárnapra felengedtem.

Hát a cica szerelmes belé! :D Pedig Hokis nem egy macskás típus (a macskám sem macskás típus), de kölcsönös az imádat. A macsek ment utána, odatelepedett, dörgölte a kis fejét, elkezdte nyalogatni. :D Egyszer találkoztak, szóval nem tapasztalat, csak ösztön. Vajon mi lehet az oka?

Spanyoloztam, mert kiesik a fejemből minden, kreatívkodtam egy új kokárdát, mert azt minden évben szoktam, főztem, aludtam. Nagyon sokat.

Kikérdeztem Bét és letöltöttem a Netflixet, kiválasztottam 10+ megnézendő sorozatot, el is kezdtem darálni. Kellemes felület, egyszerű használat, offline lehetőség, végre nem kell kutakodással, meg kéretlen reklámokkal viaskodni, imádás.

*Annyira kávéházas csevegős a viszonyunk! :D Testnevelésiegyetemista meg egyik hajnalban akart átjönni, visszautasítottam. Jó, akkor legalább hadd aludjunk együtt. :D :D :D Nem.