Tobber életblogja

Azt hittem, hogy ez amolyan elszaladt év volt, pedig végiggondolva nagyon sok minden történt.

- A legjobb, hogy fél éve van macskám. Sosem volt emlős állatom és nem bántam meg. Édes, jámbor, szórakoztató felnőtt exkislány. Házi cirmos, aki egy évig kóborolt az erdőszélen kolóniában, totál rettegve, télen fagyoskodva, sokat éhezve. Tanyasi lány etette, megmenttette végül egy alapítvánnyal, mi meg Bével képesek voltunk érte Győrig menni, csak mert megéreztem, hogy ő kell. (Sosem hallgatok megérzésekre.)

Mára egy kiegyensúlyozott szobacica, dumálgat, ragaszkodik, teljesen kifacsart logikával él, ami rém szórakoztató, kialakítottuk a rutinokat és a legfontosabb, hogy három hét idomítás után nem ébreszt fel éjjel.

- Év elején visszafestettem a hajamat majdnemfeketére, egy vagyont spórolok fodrászon. Jártam színelemző lánynál (biztos ügyetlen volt műkörmösnek), élveztem magammal foglalkozni.

- Januárban még ki voltam készülve Judós3 telefonos szakításától, pszichológus, terápia, kitalálták, hogy bipoláris, meg hangulatjavító tabletta. Annak nem néztek utána, hogy ez a komoly gyógyszer bezavarta az endokrin rendszert, az endokrinológus dühöngve állított le róla.

És kiderült, hogy a hangulatingadozásokat is endokrin elváltozás okozza. Fasza.

- Voltunk a fagyos Badacsonyban Bével wellnessezni. Nekem ezek a napok mindig a békéről szólnak.

-Nyárig jártam spanyolra heti 4 órát, meg kellett erősíteni a tudásomat. Aztán elsodortak az események.

- Kicseréltem egy égőt a fürdőben, amitől leszakadt a lámpa, ami magával rántotta a gipszkartont.

Hát így kezdődött a Nagy Felújítás. Ha már ott a Mester, új színekre festtettem a falakat, új lámpákat vettem mindenhová, és néhányat áttetettem, és akkor már szelektáltam vagy tíz hatalmas zsák ruhát, cipőket, bútorokat, kreatív alapanyagokat százával, és szívem szakad meg, de könyveket is. Amiket már úgysem olvasok el többé, szépen kitettem egy kerti bulin a teraszra és többszáz kötetet elvittek a cimboráim, vagy később elbizniszeltem a kollégákkal, Szomival. Ott álltam a kertben a könyvhegyek fölött, és személyreszabottan ajánlottam mindenkinek.
Szerettem a könyveimet, fáj. De tényleg csak a helyet foglalták. :'(
Készült a cicának a teraszra háló, már kijárkálhat a nappaliból para nélkül, és sok polc között futkározhat 2,5 méter magasságig.

- Áprilisban írt rám a tinderen Kócos, azóta hetente min. egyszer átjön, majd' egy napot marad, huncut, figyelmes, imádnivaló kockahas küzdősportos egyetemista. Milliárdszor okosabb, mint Judós3 és szvsz ripityára is verné, mert lelki szemeim előtt azért ez megfordul. :DDD

- Nyáron pár napig Budapestet jártuk, mintha turisták lennénk. Fantasztikus a város, millió titkos kis zuggal, tetőbárral, medencében hamburgerrel, néger zongoristával meg szép helyekkel, éttermekkel, kilátókkal.

- Bejelentették a cégnél, hogy minden ötödik embert leépítik jövő év végéig. Megpályázhatod a saját helyed, ha kell az a pozi egyáltalán. Mindenki stresszben és nyomott hangulatban dolgozik, pánikolva elpályázik, megy a fúrás, a pozícióerősítés, vagy a másik gyengítése. Kemény lesz a következő egy év!

- Nyártól vagy 20 orvosi vizsgálaton vettem részt, laborok tucatja, kétszer is kontrasztos MR, szakorvosok, mire egy UH-n kiderült, hogy a légcsövem felé nyomul valami nagy a nyakamban, a műtét biztos. A valami milyensége nem. Szerencsére egy hormongondot nem okozó nagy göb volt, nyolc hete eltávolították a pajzsmirigyem felét.

Azóta egy kifacsart mosogatórongy vagyok.

- Ezenkívül 2018-ban a helyszínen végigszurkoltuk a hokivébét és naaaaagyon kicsin múlt, sszameg!, költöztettünk, táncoltunk, néha az esőben, hatalmasakat társasoztunk, kerti partizgattunk, műveltségi kvízeztünk, többször családi buliztunk, színház, Molnár Piroska, Keresztes, Stohl, ÉS egy nótadélután, bejártuk a Katona kulisszáit, ásványbörzéztem a keresztfiammal, O-éknak babája született, E-ék legnagyobbja már iskolás.

Sminkeltettem, kreatív tanfolyamoztam, élete meglepetését szerveztük meg Kolleginának, akit csak úgy tudott elrabolni a férje házassági évfordulóra, hogy bent mindent elsimítok. Nomeg tüzet oltok, hallottam, ahogy a gyerekorvost pont akkorra szervezi, állandó hotline ment a férjjel a háttérben. Boldog volt nagyon.

- Választottunk. Hogy nyílna ki a szeme minden megvezethető naívnak, aki nem látja, mi folyik itt! Annyira gyűlölöm ezt az egész helyzetet, sajnálom a hazánkat.

- Nem tudom, mit hoz a következő év. Kezdjek munkát keresni? Vagy reménykedjek, hogy maradok? Vagy reménykedjek a 4 havi végkielégítésben, ami azért csinos összeg?
Meglátjuk. Egészség legyen. A szeretteimnek, a gyerekeiknek, a januárban születendőnek, és nekem.

Aztán egy hétig semmi hangom nem volt, még most is rekedt. És köhögök.

Mivel nem tudtam telefonálni így, Exrákoskollegina vadászott nekem gégészt. Kaptam antibiotikumot végre.

3 hétig szinte csak feküdtem.

Illetve elmentem kollégákkal az éves hagyományos ivászatra csini cuccban egy késdobálóba, csak nem ittam és pantomimoztam. Megtudtunk minden infót a konkurenciához pártolt kollégától, több tucat exkolléga van már ott. Régi Kisfőnököm is.

Aztán puccos monstre fogadás, ahol nem beszéltem, nem ettem, megnéztem a műsort, exNagyfőnököm rohant utánam, hogy ugye még nem megyek, és akkor még nem, de tízkor leléptem, nem tudom, mit akart.

Hazaérve a mosogatóig értem el, azt hánytam tele. Jobb, mint a takarót tisztítani, de landolt parkettára is váratlanul, meg persze a vécébe.

Szabin vagyok, de munka be-beesik sajna. Ez így rohadtul nem pihentető!

Karácsonykor csak a szülőkhöz mentem át, a másik két családi nagybulit szomorúan lemondtam, mindenki vagy öreg, beteg, vagy gyerek. Ajándékokat elküldtem.

Apám hótbunkó volt velem, pedig mára tudom, hogy nem vagyok rossz gyereke, sőt! Csak ő állít be így.

Udvariasan végighallgattam, miért baromság, amiket mondok (nem azok), miért vagyok hülye egyetlen befogadott macska miatt, hogyan kínozta a kutyáját gyerekkorában, és hogy Trumph (sic!), hülye, de mekkora istencsászár jót tesz az USÁ-val és jól bemutat az EU-nak.

Célzott rá, hogy hálátlan vagyok (1. nem vagyok, 2. ő megnyomorította a gyerekkoromat és azóta sem egy támogató szülő), és hogy sosem hívom (hetente felhívom, mindig lebasz valamiért). Utána egy utolsó szarkupacnak érzem magamat, mégis illik hívnom. Szerintem még túl is teljesítek jófejségben.

Én csak ültem, hallgattam, bólogattam. Nem fogok vitába szállni egy ennyire lekezelő, félnótásnak tartó alakkal.

Aki btw úgy öltözik a kb. annyi nyugdíjából, mint az én nagymultis fizum, hogy a templomában kiválasztották a szegény csórónak látszó öreget és kapott könyöradományt.

(Aztán beült a pár éves luxusautójába...)

Aztán hetvenes férfiak kitalálták, hogy a régi cimborájuk meghalt, és körbetelefonálgatták egymást. Apámnak jutott eszébe, hogy talán az illetőre is rácsörög: ő vette fel a telefont. Apám majdnem kiejtette a kezéből a kagylót. :D

Pletykás vén férfiak.

Lemondtam egy csomó programot, de tegnap elmentem TCsV lakásavatójára taxival. (Olyan köhögési rohamaim vannak, nem mertem vezetni.) Egy órácskát terveztem (zseniálisan főz, nem hagyhattam ki most, hogy végre eszem!), aztán megjelent a legtöbb cimbim, beszélgettünk tizennégyen nagy körben és nagyon jó érzés volt velük. Éjjelig maradtam.

Mostantól újra pihi, napi egy órát megyek le levegőzni itt a kertvárosban (és összeszedném az összes kóborőő kinti cicát, megfagynak szegények!).

Szilveszter délután átjön Kócos, mert már nagyon hiányol, megnézzük a szomszéd sznobok tüzijátékait a teraszról, aztán marad Újévig.

Másodikára fel kell épüljek, munka. Milyen jó is, hogy a szabim alatt gyűjthetem az energiát, hogy tudjak dolgozni, ami leszívja az energiáimat! Bét nyúzom, mennyire kiégtem, semmi nem motivál, de a munkában már nem is tudom, mi ösztönözhetne valaha egyáltalán...

Csak egészség legyen!