Tobber életblogja

Szeretem ezt az időjárást, még nem fagyok szét télikabátban sétálgatva, de már nem kell táska, elfér zsebben a bankkártya, céges belépő (ugyanakkora), némi kp, lakáskulcs. Az irodában úgyis van gyógyszer/tampon/pótkörömlakk, programokhoz sem kell ennél több. Sminkkészlet is, de mostanában nem sminkelek.

A legnagyobb kérdőjelem, hogy barna vagy kék téli bakancsom van, de sötét fukszia vagy napsárga dzsekim. A sapka színéről nem is beszélve! :D

Jön a beteges adventi monstredugó időszak komoly szmoggal, megbénuló tömegközlekedéssel. Éljen a metró. Megértem, hogy Pestre kell jönni, meg nagybevásárolni a vidékieknek is karácsonyra, senki nem tehet róla, de itt élnünk kell ekkor is. Haragszom a jelenségre. Januárban is épp elég kocsival látnak el minket a helyiek. A január jó.

Pofás nagy műfenyő, dekor van elég, fél óra alatt megvan.

Reméljük, idén nem kattan be Anyu és nem megy világgá egy nagyműsor után. Az előzőtől is gyomoridegem van.

Karácsony körül az éretlen, érzelmi játszmás rokonok bedurvulnak, unokatesóm már ma kezdte.

Egyetlen megoldás, ha nem reagálok, de akkor meg jön a hiszti 20 kérdőjellel, hogy miért nem válaszolok.

Mert felnőttem? :)

Összefoglalva: az idő szép, a kertváros nagyon, az advent idegbaj, 15 éves nagylány boldog Reserved/Müller utalvánnyal, én meg megajándékozom magamat egy kis sarokkanapéval, mert 1. úgyis kiürítettem a lakást, 2. a cica alig fér mellém a 13 éves jó öreg, ám kicsi Klippanon, 3. tegnap is alig fértünk el nálam a cimbikkel.

Memo: clean eating mellett egy pohár rozé is beüt. De így is mindenki velem akar lenni a társasokban.

(kasiab.blog, pinterest, lakaskultura.hu, antikvarium.hu 28 éves ikea címlap :D)

Szeretem, és egészen jól kezelem (főleg a feminista, a kultúrás, a budapestes, a macskás, hokis, meg a trollcsoportokat olvasom), de hülyét kapok az engem stalkerező öregektől, ismerős zenészektől, osztálytársak alig ismert anyukáitól, sosem posztoló, ám pszichopata nagybácsimmal kontaktolós, drótleadós unokatesótól.

Ha ismerős nyilvános képét kommentálom, ott teremnek, hogy jópofizzanak. Tapsolnak, ha vicceset írok, elsőként bennfentesként kommentálgatják a képeimet, mintha örök cimbik lennénk a vén faxszal miközben köszönni képtelenek, ha összefutunk. Ja nem, az egyik hatvanas ragyás zenész bácsi megáll mellettem és szerelmesen néz, na az rém ijesztő. Hát nyilván törlöm, amikor rajongva ír a nem létező szépségemről.

Én meg jólnevelt kislányként cikinek érezném tiltani őket. Vagy mégis? Én életem, én dolgom, és mázli, hogy most épp ez a legnagyobb gondom. :)

Nincs motivációm dolgozni péntek délután. Ilyenkor szoktam számlákat könyvelgetni, de tetűlassú az SAP ma. Venném át a cipőmet, de egész nap sneakersben vagyok, és rohannék haza kitakarítani, mielőtt a cimbik odaérnek. Persze nagyban megy a körchat, hogy x óra, vagy x:15, de komolyan, máskor sem pontosak, éppoly jól elvagyunk addig ketten-hárman és közben összedobunk enni-inni valamit. Írtam nekik, hogy kiszálltam, én otthon leszek, a macsek is, majd szivárogjanak. :)

Valamit tanulnom kéne. Spanyol csak két hónap múlva indul, remélem, most nem lehetetlenül éjjelbenyúló órákkal.

Viszont ezer éve szeretnék valami kiegészítő szakmát, amivel a világon bárhol elboldogulhatok.

Műkörmös, vagy sminkes, vagy kárpitos, barista, fodrász, ötvös, autószerelő, bármi kétkezi.

Nem. Nem leszek programozó. Vonzó, de látom őket, hülyét kapnék az ügyféloldaltól.

És holnap indul fél éves hétvégi okj-s cukrásztanfolyam, havi 34 000 Ft, lenne szép papír villogni  talán tanulnék is valami hasznosat, ha úgy alakul a jövő, bár sztem minden országnak a saját világára alakított cukrászokra van szüksége, dehát továbbtanulni lehet, meg hotelok nemzetközi konyhával mindenfelé előfordulnak .

Magyarul vételenül unom a számítógépes munkát és folyamatokat és bürokráciát és végeláthatatlan feladatokat és nem akarom öregkorig szétstresszelni magamat. Nem veszíthetek vele, és még a súlyom miatt sem kell aggódni, arra a pizzasütő és a pék van nagyobb veszéllyel. :D

De holnap indul, addig nem tudnék már utánajárni. Mindegy, biztos van ilyen tanfolyam Pesten ezer.

Nehezen nevezem menzának, ma párolt édesburgonyát, párolt céklát kértem a sertésszűz csíkokhoz. A kisadag felével elteltem, nyami.

Annyi szomorúság van mindenfelé. Olvasom Vackor Miciék babájának a betegségét. Bele sem merek gondolni, mekkora fájdalom lehet. Nem akarok ismeretlenül odakotyogni, hogy minden együttérzésem. Ennyi várakozás, kezelés, remények után...

Sok oka van, amiért nem akarok gyereket, pl. a kiszolgáltatottság, az elköteleződés egy férfi mellett (monogámia, vagy ami borzalmakat Böbe ex(!)férje művel), a sok boldogtalan anya a környezetemben, de a legrettegettebb, hogy én nem bírnám idegekkel, ha a gyereknek baja lenne.

Minden elismerésem a szülőké.

Jaj, Istenem, annyian küzdöttek idén az ismeretségi körömben is, megszakított terhesség, rák fiatalon és rák öregen, lázasan végigdolgozott esték, endometriózisos roham, munkahelyi kirúgások, nekem ez a sok orvos, a műtétem, a 7-8 napig eltartó/25 napra érkező menzeszek, Kollegina és férje állandó küzdelmei komoly egészségügyi gondokkal, egy kolléganőm durva pm műtétje, a cégnél a többszázas leépítés.

Próbálom a pozitívat keresni.

Sajtossütiéknek nemsokára érkezik apa vezetéknevére talán még fiatalkorában átiratható babájuk. :) O-éknál is pár napon belül, közben E-ék legnagyobbja elkezdte az iskolát, hihetetlen! Megismertem, meg levelezek pár új olvasómmal, üdv itt is nektek! Jól vagyok (oké, tegnap a kád szélén üldögélve majdnem elájultam, de lehet, hogy a diétámat vettem kicsit túl szűkre, amiért úgysem kondizhatok még), szüleim kirobbanó energiákkal, Nagyika 100+-ként is jól nyomja és még a cicáról is mindig érdeklődik (nála is van kettő), a keresztfiam és tesója irtó okos (de nagyon!) és vidámak és fejlett iróniaérzékük van (én családom!), és életemben először van macskám, aki különlegesen profi elsőmacskásgazda-proof szelíd nagylány, fejlődünk anyagilag, szakmailag, és nem bipoláris zavarom van, hanem az agyalapi mirigyem szórakozik velem, ami könnyedén karbantartható, április óta Kócos (is) szórakoztat minden hétvégén, bájos-édes-kényeztetős-tökéletestestű srác, cimbik jönnek ma is hozzám bandázni este, jók vagyunk kvízekben, sminkeltek szépre, láttunk remek hokimeccseket, Bével wellnesseztünk Badacsonyban és csodáltuk a jeges Balatont, napokig jártunk Budapest szépséges helyeit, sírkertjét és finom éttermekben ettünk mindenfelé, elrendeztem egy hatalmas meglepetést, olyan életre szólót, befejeztem egy rövid, szakítás utáni és váratlan fordulatott vett terápiát, színházak, vicces farsang, szabadtéri tánc, petanque, és tegnap szépen levágták a hajamat a BioHairben, 8-10 cm-t, már nagyon rasztásodtam és a műtét óta csomókban hullik, szóval nem ártott, gyönyörű helyen élek egy, az ízlésemnek ideális lakásban és jelenleg is gyönyörű és ízlésemnek ideális pasikák állnak sorban, hogy felugorhassanak ide egy-egy éjszakára.

Vigyázzatok magatokra! Ha visszagondolunk a szeretetotthonból, mi számít majd fontosnak?

Hazaájultam, macsek rámborította minden kedvességét, nem szokott ennyire cukiskodós, orrpuszizós, ragaszkodós lenni.

Hajat mostam és onnantól rövidzárlat (nem iszom). Hajnali háromkor ébredtem az ágyamban, hogy égnek a lámpák és a cica kiélvezte, hogy nem zártam ki, ott vigyázott rám az ágy tövében.

<3

Az a jó az én étrendemben, amivel fogyni is szoktam, ha tudok kondizni járni, hogy tele van hússal, lazaccal, tojással, túróval, zabkorpával, magokkal, olyan zöldségekkel, meg fehérjeporral, amiket mind szeretek.

Tegnap viszont már csoffadtan értem be dolgozni, majd kis túlóra után pánikolva hívott Kollegina, hogy rosszul van a bkv-n, segítsek, szal együtt elsétáltunk egy patikába, de rábeszéltek minket az ügyeletre, szóval szépen taxiba dugtam, irány az sztk.

Ma reggelre annyira halovány erőm sem volt a műtéttől/vashiánytól/hatodik nap menzesztől, hogy nem álltam neki 6:20-kor csirkemellet kiengedni a mélyhűtőből. A céges menzán mindig előfordul valami reform étel.

Ez ma csirkemell volt grillezve, meg hozzá annyira iszonyat finom kuszkusz némi snidlinggel, paradicsommal, paprikával összekeverve, hogy a fülem kettéállt.

Reggeli zabkorpa fehérjeshake-kel, vagy sok fehérjés rántotta. Vacsira jöhet némi light túró fehérjeporral keverve. A macskám tegnap kigúvadt szemekkel bámulta, szegénykém, de csak a gránátalmás tápjából kapott!

Ezen a Suzanne Vega koncerten, mármint az 1997-es művházason én is voltam, talán az első világsztáros koncertem (nem számítva pár komolyzeneit, meg amiket a stadionok kerítésénél fülelve hallgattam meg :D), de képtelen vagyok visszaemlékezni, hol volt. (Arra igen, hogy pocsék volt a hangosítás.)
Valamiért a Rákóczi tér rémlik, de ott nincsen művház. Márpedig egy néptáncos az ország összes ugyanolyan retro függönyös-színpados művházát ismeri. :D

Az akkori párom bennfentes haverja csempészett be minket emlékeim szerint. De rémlik egy zöld almás koncertjegy is. Hát erre már sosem fogok pontosan emlékezni.

--

Sajnálom Stan Leet. Igazi egyéniség volt, meghát egy zseni.

---

Három hét táppénz alatt indult még egy projekt, pörög a többi, nyüzsögnek a tanácsadók, csak kapkodom a fejemet a cégnél.

Ellenben most tűnik fel, mennyit nevetünk. Így, hogy nagyon fáj a nyakam tőle. :D Ezek annyira hülyék. Mindig van valami.

---

És továbbra is fokozódó kekszhiánnyal küzdök. A hegem még csúnya, max. leragasztom, de Kócos már nagyon készül a szombatra...

Én is. :D

---

Anyukám bevallotta, hogy 72 évig nem szerette a macskákat, de megismerve az enyémet nagyon ellágyult és eljátszott a gondolattal, hogy ő is szívesen örökbefogadna egyet... :)

Cicával az élet vidám.

---

Csak én kapok agyfszt a UPC weboldalától? Nem is fizetem ma be az internetet, képtelenség eljutni a fizetés ablakig.

---

Egy ismerős nyúzott, hogy látatlanban oldjam meg a problémáját: nem tud a facebookra képes posztot írni a gépén. Őőőőő. Jó. Megkértem, hogy frissítse, vagy cserélje a böngészőjét, legyen ez az első lépés. Egy hete nem képes rá, de bombáz vele, hogy milyen tippjei vannak, amikkel egész pontosan semmit sem ért el. Én már nem is válaszolok.

---

Értem én, hogy milf-mánia, meg minden, de napi szinten jelölnek be fiúk a facebookon, vagy írnak rám instán, hogy dögös vagyok (átverés, csak jók a fotóim, hehe), meg randizzunk. Képtelenek értelmezni, hogy a közösségi média nem a tinder. (És az instán látszik Kócos, vagy legalábbis pl. a karja a cicával.) Hogy hisztiznének, ha az anyukájukat zargatnák.

Tegnap visszatértem a táppénzről.

Taxival jöttem be dolgozni. (Végül ma is, mert végtelenül a görcsölt a hasam, mensi, meg valami bélgond egyszerre, oszt ájulásközelben voltam).

Mindenki nagyon kedves, meg előzékeny, meg nagyon örülnek, meg egész nap csak nevettem, jaj, nagyon fáj hiányzott! :) Nomeg a röhögős ebédek.

Este elmentek inni csapatostul, de ahhoz már nem maradt energiám, beugrottam a sárga kabátomért (hehe) a plázába, meg vaskészítményért, akkor már becsúszott a kosárba egy kis gyöngy is, cicakolbász, cipekedhettem haza gyalog.

Reggel megfőztem diétásan, rámfér ennyi punnyadás után sok fehérje, kevés ch*.

Na utána lettem szarul, már tűrhető.

650 olvasatlan emailem volt, a többi inboxot csak végigfutottam, priorizálok ezerrel.

Lelassultam, ez nem egy multi tempója, gatyába kell rázódnom.

*Ilyenkor érzékelem, hogy a környezetem mindig kajákról beszél, főnököm ma egy éttermet ajánlgatott nekem és végigmutatta a szaftos-galuskás nyami kíválatot, Kollegina meséli a receptet, mit főzött, diétás sütirecepteket agyaltunk ki ebéd közben, miközben engem az nem izgat...

---

Kondizni ma még nem merek elmenni, a sebem sem szépségdíjas egyelőre.