HTML

Tobber életblogja

Friss topikok

Címkék

Brrr

2018.08.10. 12:31 :: Tobber

Szemétnek hiszem magamat, de így érzek.

Biztosan ötvenes pasik is ezt gondolják rólam, de legalább nem csinálok nyilvánosan hülyét magamból (=legalább tudom, hogy gáz lenne, ha így viselkednék). :D

Céges menzán pangás, mind a négy csini pultosnő ott álldogál. Odajön (láthatóan már nem először) egy 55 körüli, valaha jóképű férfi, és a korombeli, izmos, műcicis, szolis csini csajnak majomkodik, hogy elhívná vacsizni, meg olyan udvarlást nyomott le, mint egy Z-kategóriás Adam Sandler film főszereplője (ha már béna, legalább Woody Allen legyen!). A csaj zavartan heherészett, ajánlotta, hogy majd facebookon jelöljék be egymást, de a pasi addig erőszakoskodott, amíg megadta a mobilszámát. (Nagy hiba!)

Mi meg a másik három csajjal összefintorogtunk, és beugrottak a remek emlékek, ahogyan nekem majomkodtak ötvenes faszik nem kevésszer, és nem bírtam megfogalmazni, miért gyomorforgató az egész.

Nem a koruk miatt, hanem a mórikálás szánalmas, egy mai szűz kamasz rutinosabban bókol, áh!

(Itt most az összes korombeli női olvasóm együtt bólogat, mindenki átéli.)

Hozzám 50-55 év körüli pasi illene a társadalom szerint, ajánlom körbenézni a tinderen/cégnél/családban a korosztály férfiai között. Nem érettebbek egy 25 évesnél.

És egy 25 évesnek a potenciája, háááát, nem ecsetelem. Tudjátok. És kapok ajándékot, tegnap a kertből a kedvenc gyümölcseimet, masszázst, millió simogatást, letölti, amit kérek, segít szoftvereknél, gyengéd, figyelmes, megpróbálok én is az lenni. És a teste csodás. Na mindegy, elkalandoztam, keveset aludtunk. :D

komment

Kis lüke

2018.08.10. 10:23 :: Tobber

Macsek teljesen rá van kattanva Kócosra.

Rohangál utána, ha csak kimegy vizet inni, dörgölőzik a cipőjéhez, dumál hozzá. Jesszus, ez a macska állandóan beszél. Van kint étele, vize, játszunk vele, szóval nem akar semmit, csak magyaráz.

Ha csókolózunk, közénk áll a kis törpe. Ha állva... csináljuk, úgyszintén. :D

Úgyhogy kizártuk szegényt a hálóból egy időre.

komment

Bénácskák

2018.08.09. 18:47 :: Tobber

A macskakolóniában, erdőszélén felnőtt kóborcicám nem tudja, hogyan kell emberhez bújnia.

Mögém telepszik a támlára és ráül a fejemre. Vagy a szemembe csapkodja a farkát onnan. Dagasztja a hajamat. Vagy az ölembezuttyan fenékkel és néz, miért nem érem el a fejét a combomon. Általában elrohant, ha ölbevettem, nem értette a dolgot és megijedt. Azt már felfogta, hogy ölben jó, tegnap is rajtam szunyókált. De jobb szeret a lábam elé zuttyanni és ott vakartatni magát. A derekam ezt nem annyira szereti.

Én meg nem tudom, hogyan kell játszani vele. A simbásat láthatóan nagyon élvezi. Amikor nyújtózik, felkapom és lóbálom kicsit, ő meg örül.

lion-king.jpg

komment

Durex

2018.08.09. 13:39 :: Tobber

A Durex visszahívta két sorozatszámú óvszerét, a lejárati idő közelében selejtessé válnak.

Pont azt a típust, amit használunk.

És amit a maxipack dobozából kivéve beleömlesztek az ágy fiókjába megvétel után (ne számolgassák a fiúk, hány fogyott a legutóbbi óta).

Negyven(!) darab sorozatszámát néztem át egyenként.

komment

Kapcsolat

2018.08.09. 13:33 :: Tobber

Szintet lépett a kapcsolatom a kiscicámmal, együtt járunk vécére.

Elintézi egy fél perc alatt, kilép az alomtálcából, derékból mélyen visszahajol és még percekig akkurátusan rendezgeti a homokot, hogy elássa a cuccost. Annyira cuki!

Nem érti, min röhögök.

Mától extra kényeztetést kap, ma éjjel Kócos jön át, holnaptól egész hétvégére Okossrác, ha minden igaz. Lesz itt simogatás meg játék!

Mármint a cicának.

Is.

komment

Dagik vagyunk

2018.08.08. 20:28 :: Tobber

Gyűjtöm az indokokat, kolléganő szerinte miért kövér családice. (Én bevallottan azért, mert rántott húst eszem bacon-ös pizzával és lenyomom tortilla chips-szel, és heti egy kondi (meg 8-10 kexmenet) lóf.sz, de ennyihez van kedvem, és nem okolok mást a kövérségemért magamon kívül.)

---

Genetika. Az egész család ilyen, nem tehetünk róla.

Lassú az emésztésem. Igaz, napi 3-4 dl folyadékot fogyasztok, semmi rostot, csoda, hogy kijön bármi. De a víznek rossz az íze. Ha nagyon nem jó, beveszek hashajtókat.

Biztosan rossz a pajzsmirigyem. De nem megyek vele dokihoz, ez alkati kérdés, anyának is van.

Fiatalon könnyű vékonynak maradni (mondja a kolléganőkre, akik munka előtt a kondiban kezdenek, vagy heti öt kéziedzésük van és salátákat ebédelnek).

A férjem fizikai munkát végez (furgonnal helyszínre visz dolgokat, amit mások pakolnak le és ott intézkedik), ezért este is kell főznöm, és ennem kell vele. Hogy miért, és az miért minden este sült tarja/pörkölt/oldalas krumplival/tarhonyával és gesztenyepüré tejszínhabbal? Mert kell az erő. Hosszú Katinkának is tuti kell, ő is 110 kg. Hmm.

(A férj állandó bélgyulladással/-műtétekkel eszi ugyanezt. Fiatalabb nálam.)

Fáj a derekam/térdem/csípőm mozogni.

Idén egyszer bicajoztunk tíz km-t. Közben bementünk az Auchanba sütiért, hogy ne legyünk éhesek.

Néha ráállok a szobai ellipszistrénerre és azzal tekerek két kilométert. (Nem.)

Dehát BKV-val járok! (50 méterre a megálló, végigüli (ha nincs ülőhely, megvárja a következő indulását), leszáll, itt van.)

Nem várható el, hogy hétvégén is tömegközlekedjünk. A 15 évest öt megállóra is kocsival visszük. Hétvégén autóval kimentünk a Pilisbe, felsétáltunk az étteremhez és hazajöttünk. Jót kirándultunk.

Minden este levisszük a kutyát. Egy órát is ültünk a padon, amíg a kutyák egymással játszottak!

Elsétáltunk a cukrászdáig! Kb. 600 méter, és ott ettünk valami habosat, plusz haza is vittünk.

Elfogy egy karton gyümölcslé egy hét alatt, dehát ezt szeretik a gyerekek.

El kell látnom a családot, nincs erőm még fogyózni is. (A felnőtt fiú, a nagytini lány még egy seprűt sem fogott meg, teát sem főznek. Család mártírja.)

Kéthetente családi ünnep van valamelyik étteremben, ott kell enni!

Anya csomagolt (cupákspecialista), nem dobjuk ki!

Ma még nem reggeliztem. Otthon ettem egy banánt és három cukorral ittam egy tejszínhabos kávét. Meg még lecsúszott egy nagyarasznyi kókuszrúd...

Csak abonettet eszem. Vajjal és egy teljes tubus májkrémet rányomok tízóraira, hozzá még egy háromcukros kávé.

Hetente egyszer pogácsát hozok reggelire. Húsz dekát. Huszat.

Sütöttem lasagnát, gyorsan megettük, mert nem tudtuk, hogy a telken bográcsozunk-e, vagy csak szalonnát sütünk.

Egész köretet veszek az ebédhez, majd hazaviszem a családnak. (Soha nem marad.)

Válogatós a gyerek, ezért csak sült krumplit eszik hússal, vagy pizzát, nem hagyhatom, hogy ne egyen semmit.

Hazafelé beugrunk a mekibe, pont útbaesik, szeretik a gyerekek.

Az orvosnak hazudok a súlyomról. Ne legyen már leírva sehová, így is állandóan kioktat, hogy elhízott vagyok és baj lesz.

A tinilányom dagadtnak hívja magát (13 évesen 80 kg körül volt), kigúnyolják, utálja a testét, de erősítem benne, hogy így fogadja el önmagát. (Ami oké is. Csak na. És akkor hol is van a tézis, hogy a fiataloknak könnyű vékonynak maradni?)

---

Ja, és nem kapja meg egy évre az eü engedélyt (irodai munka!), annyira magas a vérnyomása. De az orvos a hülye, mert neki nem magas, ezért a gyógyszert nem szedi. (A stroke biztosan jobb, mint bevenni egy tablettát?) De. Kontroll előtt pár napig beszedi, nehogy ne adják meg az újabb engedélyt. Tehát akkor mégis elismeri, hogy magas? Hmmmm.

Nálam fiatalabb, 110 kg körül.

Nem a kövérséggel van bajom, az örökös önámítással. Oké, azzal sem lenne, ha nem hallgatnám ezt egy évtizede minden nap. :D

(Egyébként a fiút nem az elitegyetemre vették fel, amivel gizdul mindenkinek, hanem az egyik pimf suliba, de nem szólok. Igazából nem vagyok benne biztos, hogy ő érti-e egyáltalán.)

Na megyek jó szaftos csirkét enni.

komment

Elpattan

2018.08.08. 18:01 :: Tobber

Kurvasok munkám van, és mindenkit helyettesítek, és valaki úgy suny hozzám többórányi munkát, hogy egy cetlit nem hagy, hogy ő hagyta ott(!!!), kénytelen vagyok megcsinálni és holnap prezentálom a munkacsoportom anyagát az igazgatómnak és rohadt szép, de nem az van benne, amit kért/kértem, és meghallgatom mindenki eü dolgait (nagyon durvákat!) és heti ötször mondják a szemembe, hogy ezt is csináld meg, MERT RÁÉRSZ, és egyszerre kéne két emeleten lennem, de miért nem vettem fel a vonalast, ezért döntöttünk nélküled, és egy Word doksi 3 perc alatt nyílik meg és 5 kinyomtatni, és kétszáz ajtócsapkodás és mindenki itt dumálgat és nem bírok eljutni a végleges rendszerből félig-meddig visszamigrált nagyfos átmeneti rendszerig, pedig annak is holnap a határideje és közben meg velem kurvára nem foglalkozik senki és rettegek, hogy nagy baj van és fosok, és a szüleimnél voltam a héten és inkább szorongtam, nehogy megszólaljak, mert így is őrült vagyok apám szerint, és hülye döntéseket hozok (egyébként a világ legátgondoltabb döntéseit hozom), és ezt az arcombahajolva magyarázta ellentmondást nem tűrően, én meg átéreztem az egész gyerekkoromat, ahogyan a pofámbaismételte tucatszor, és Anyu nem fogad el normális ajándékot, de évek óta rinyál, hogy nélküle pocsék az élete kb., és egyik nagybátyám kórházba került, a másikat kemózzák, Nagyi sincsen jól, és akkor ismét elhangzott, hogy egyenként bogarásszak ki 150 adatot egy rendszerből, amiben az adatok fele nincsen meg és nem bírom.

Kimentem a lépcsőházba nagyon-nagyon bőgni.

Elegem van az életből.

komment

Kényszeres

2018.08.07. 13:19 :: Tobber

Kényszeres a macskám. :)

Felvarrtam a bútorára pár gumiszalagon lógó plüsslabdát, hadd pofozgassa.

Ő meg felugrik, és jó tanítványhoz méltóan gondterhelt pofával végignézi és megállítja a labdák lengését.

Mintha én lennék.

komment

A hülyén nevelés

2018.08.06. 11:37 :: Tobber

A hülyén nevelés áldozatai.

És a családomban mindenki így tartja helyesnek.

“Nem nagyon fogtam fel, mi történik, csak sodródtam. Hiányzott belőlem a nemet mondás képessége. A neveltetésem szerint tilos volt érvényesíteni az akaratomat olyannal szemben, aki a hierarchiában felettem állt”.

A történet lényege még szívbemarkolóbb:

https://abcug.hu/nem-tudtam-mit-csinal-az-elso-aktusnal-csak-hagytam-hadd-csinalja/

komment

Napi cicacsoport

2018.08.06. 11:16 :: Tobber

"Szeretnék segítséget kérni a Cicákok nevében!

A kiszjány Cicákok majdnem mindegyike babás... 

Az ivartalanításra szeretnék megoldást találni... Az h etetem Őket.. ha esik .. ha fúj... Sajnos n elegendő... :(

A probléma az... h ha kapok segítséget a műtétben... akkor is egy két napra szükség van arra h ideiglenesen olyan környezetben legyenek... ahol n fertőződik el a bibijük...

Minden segítséget köszönettel elfogadok!!!!

Amennyiben szeretnél a szerető gazdija lenni egy ilyen kis CSODÁnak... akkor ne habozz!!!!!

<3

Kérlek szépen h cs építő ötleteket fűzz a bejegyzésemhez! 

A Tündérkék Budapesten vannak!

(Szervezetek eddig sem segítettek ... eztán sem fognak.... Tehát más 5leteket várok... NAGYON!!!!!!!!!)"

Tényleg sajnálom őket, az én cicám is így kezdte, de a stílus...

Az én cicám. Végig tűrte, hogy Kócos szombat délutántól vasárnap délig állandóan játsszon vele meg ölbe vegye, hogy rajtam aludjon vasárnap és emiatt órákkal később induljak bevásárolni (nem lehetek olyan szívtelen, hogy felébresztek egy napi 18 órát alvó macskát!), hogy audiencián fogadja a cimboráimat, akik szétsimogatták és babrálták, majd a legnagyobb nevetés közben békében szunyókált mellettünk a kisajátított kanapén. És meg sem mozdította a fülét, amikor hatalmas dörgésekkel megérkezett a vihar. A természet lánya.

Hónapok óta nem társasoztunk, nem akartuk abbahagyni, mindig megegyezünk, hogy többet játsszunk.

Azért kicsit meg van a macsek zavarodva, két kis véletlen pottyanatot találtam az alomja mellett. Mindkettő a doki óta.

Merthogy pénteken végre elvittem dokihoz.

Paráztam, mint a fene.

Napokkal előbb kiraktam a hordozót, hogy ismerkedjen vele. Hazafelé beálltam a kocsival a ház elé, járattam a légkondit, ne kapjon majd agyvérzést a hőségtől.

Először nem akart bemenni a hordozóba, pedig szép nagy. A hordozó. A cica kicsi. Négy lábbal tartott ellen, nem akartam összetörni. Aztán jött a szikra, ha ő hátrál, amikor tiltakozik, akkor a fenekét teszem oda, és hátrahőkölve szépen betolatott. :D

Oké, két oldalról felcipzároztam a táska ajtaját, veszem a cipőt: a macska elegánsan lépdel kifelé. Fszom. Ennyire hülye nem lehetek, felül zártam össze a két cipzárt, ő fent nekifeszült, és szépen kinyílt az ajtaja. :D

Nagyon dühös nem volt rám, nézett a nappali közepén kedvesen, hogy ez hülye játék volt, miért csinálom.

Na, ismét a tolatós trükk, bezárom alul. Örülök, hogy mindezt nem a lépcsőházban vagy az utcán tette.

Udvar: néma döbbenet pánik szemekkel.

Autó: fájó sírás-nyívás. Végtelenül. Fél kezemet a rácsokon tartottam, de csak zihált riadtan szegénykém!

10 perc az út, a legrövidebb/legdugótlanabb úton elérhető dokit választottam a fórumban ajánlott húszból, akik mind 4-5 km-n belül rendelnek. A hatalmas kertváros előnye. :D

Egy óra a váróban. Hat óriási kutyával. Akik élvezték, hogy sír egy cica mellettük, nyilván. Más macskák kussban. Aggódva kérdezték a várakozók, hogy nagyon beteg-e az enyém, hogy így pánikol.

Á, nem, csak a chipjét jöttünk átiratni. :D

Eddig ahol hordozóba tették, oda többé nem tért vissza. Hozzám nyakig pisiben érkezett szegénykém. Persze, hogy félt.

A dokinál szokásos, mindene rendben, kapott oltást (ketten fogtuk le), géleket, átnézték, tettem fel hülye kérdéseket. A dokinő megdicsért engem, felelős gazdának éreztem magamat, amíg nem kezdett újra nagyon sírni hazafelé.

Nem is az orvos okoz sokkot ennek a cicának, hanem az utaztatás.

Otthon kinyitom a hordozót, azt hittem, napokig duzzogni fog. Ő meg kisétált és azóta követ és nem megy el két lépésnél messzebbre tőlem, odadugja a pofiját, belekapaszkodik a lábamba a farkincájával, fáradhatatlanul játszik mindenkivel...

Egyedül a váratlan kakigond jelzi, hogy meg van zavarodva.

komment

süti beállítások módosítása