Tobber életblogja

Milyen fejem van, hogy úgy érzik anyukák, oda kell álljanak az asztalom mellé, hogy hosszan elbeszéljék, hol nyaraltak, milyen hányós vírustól szenvedtek, amit mitől kaphattak el, mizu az iskolakezdéssel és a szomszéd gyerekeinek betegségével? Most azt kell néznünk, hogy esik az eső és közben meséli, tegnap hogyan esett. Tizenöt Tizennyolc perce beszél, pedig gépelek. Igen, itt áll most is.

Tilos kérdést feltenni, újabb öt perc mind, már a szemkontakt is veszélyes.

Melyik az a tulajdonságom, amiből úgy gondolták, hogy érdekel egy teljesen érdektelen történet, amit fontosabbnak tartanak az én munkámnál?

Én tűnök agyhalottnak, hogy ezeket a témákat gondolják számomra izgalmasnak???

És egyébként mi a fasznak minek vállalnak gyereket, ha 0-24-ben rinyálnak, milyen nehéz és szar az egész?

És mi a fenének álldogál nálam mindenki? Soha nem álldogálok másoknál, mert tiszteletben tartom, ha dolgozik, ha dumcsizni akarok, kimegyek vele kávézni, vagy a folyosóra, ne a fél open spacet zavarjuk. És mondjuk tőmondatokban fogalmazunk. Értelmes témákról.

Tegnap nem volt olyan három perc, hogy zavartalanul megfogalmaztunk volna egy mondatot. Egyik sráccal dolgoztunk egy anyagon, a fején látszott, hülyét kap.

Ma van határideje a munkacsoportomnak, én meg szívesebben javítanám a hibákat munkaidőben.

És mi a fasznak szült, ha ez ennyire pocsék neki? Ja, ezt már mondtam.

És bingo. Senki nem kérdezett, hogy velem mizu. Nem mintha velük osztanám meg.

És még nekem kell elnézést kérnem, ha folytatnám a munkát, vagy ha bedugom a fülemet (azt csak ha nincs itt a főnök, mert ő csak úgy átkiált és nem hallanám...). Naponta tucatszor.

Zsong a fejem az egymástól 4 méterre kiabálva beszélgetőktől, az alapból kontrollálatlanul ordítva beszélőktől, ajtócsapkodásoktól.

Egyetlen szórakozásom a héten, hogy hatan szétszedtük a homofób kollégát ebéd közben, de csak úgy hobbiból feszegetve az elméletei alapjait. Néha összekacsintottunk, ha nem látta. Gyakoroltuk a céges vitakultúrát, meg én egyébként is gyűlölöm az előítéletes tahókat, na.

(Ma meg árnyaltan leb.ziztuk Jóképűújkollégával, de csak hogy a srácot bosszantsuk, a melegekkel semmi bajunk).

Már nincs lázam, de hangom sincs napok óta. Biztos nem tett jót, hogy az irodában húsz fok van, amit úgy érnek el, hogy jóval hidegebbet fújnak a hátunkra, nyakunkra, vagy hogy tegnap a fél óra monszuneső alatt szabadtéren táncoltunk, aztán bandáztunk a cimbikkel. Elbúcsúztattuk Tét, Pét, megbeszéltük, mi történt az elmúlt 2-3 hétben, ők még mentek valahová, én már nagyon nem élveztem bőrigázva menstruálva.

Meg olyan kívülállónak éreztem magamat. Sokat van rajtam ez az érzés. Kívülállok a cimbik közt, a világban, a kollégáktól, pedig ők valamiért nagyon szeretnek.

Ma írt I, hogy menjünk négyesben nyaralni pár napra, de TCsV nem ér rá, én meg nem tartok gyertyát, szal marad Pest felfedezése. Sajnálom is a pénzt nyaralásra, társ sem akad, aki nem milliós útra megy.

Közben idejött egyik kismamánk is, tegnap is bent járt egy, én meg nem merek babázni, nehogy fertőzzek. Nem az én hetem...

Urbankovics Júliáról, de végülis tök mindegy, kiről:

"Úgy éreztem, Amerikából több önérzetet hozott haza, mint szakmai tudást." -nyilatkozta a velvetnek.

Nagy Ervin.

:DDDDD

(Tarlós)

Ma reggel a hármas metrón két indiai szédelegve törölgette magáról az izzadtságot.

Azt hiszed, az übergáz gugyulázás a baba-mama csoportokban megy? Less be egy ciculiságos csoportba. Rémálom. Érzem, hogy van átfedés a halmazok közt. Válogatás nélkül, ami most elémkerült:

sziasztok cirmos és cirmatlan mijáuk

pocak, pocolda

kismalac

anyu+apu (egyik szeretőm is anyunak nevezett a cicámnak beszélve. Broáf, maradjunk a gazdinál, lakótársnál)

szuri

boldog ciccás éveket

kandurka

gumicuki lábikók, bársonytalpúak, praclik

cicamami, mamacica

hogy lehet egy cicát Pudingnak hívni, de tényleg?? (mondjuk az enyémnek is van egy neve. Nem is hallgat rá!)

ja igen, makka

Mindenkit kiakasztok azzal, hogy mellimplantátumra gyűjtök.

Pedig arra is. :D

Lehet, hogy csak 6-7 év múlva, de az egyetlen, ami az öregedéssel zavar a külsőmön (és nem tudom befesteni, vagy rágyúrni vagy tojni rá).

Nem felvarratni, az átmeneti megoldás és csúnyán szabdalják.

Vagy hízom és gyönyörű, vagy fogyok és dráma.

Az vethet rám követ, aki szintén minimum 80H-s mellekkel rendelkezik, 40 év fölötti, és a Föld gravitációs mezőjében létezik 0-24-ben.

Holnap Nagyonlétra, szombat délutántól vasárnap délelőttig Kócos, este hazaért ösztöndíja lejártával Okossrác, aki ma jött volna, de még nehezen nyomom le a lázamat a bkv-n megfázás óta.

Biztosan nagyon öregszem, de a gyerekesség, a játszmázás, az éretlen viselkedés, szándékos félreértés, hogy legyen min alaptalanul megsértődni annyira feldühít.

Cimbikkel leleveleztük, hogy szeptemberig esélytelen közös bármit szervezni, de mivel TCsV vasárnap d.u. úgyis átugrik majd, akinek van kedve, csatlakozzon egy cicasimire, limcsire, társasra.

Persze Té behisztériázott, hogy ő jelezte, nem lesznek itthon, persze hogy akkorra szerveztem!

Megkértem kedvesen, hogy ne sértődjön már meg mindenen, már egy hete jelezték, hogy ők külön szeretnének beugrani (nem tudom, ez melyik játszma része, direkt nem kérdezek rá). Egyébként a nyár felében nincsenek Pesten.

Utálom a nem mondom el, ha nem kérdeznek rá direktben játszmákat, azokat, akik titokzatosnak gondolják magukat, ha elhallgatnak infókat, a dafke viccből ajtóbecsapkodókat, amikor komolyan fáj a fülem, hogy ha mesélem, hogy egy új fogorvos hetvenezerért akar egy fogamat megcsinálni, akkor egy kolléga jóindulattal odaszól, hogy biztos nem akart elvállalni, mert nem vagy neki szimpi (fyi überkedves vagyok mindenféle szolgáltatóval, plánepláne egy fogorvossal), ha jóindulatúan javaslok valamit és valaki tuti leugat vagy megsértődik (nyilván Té, de akkoris), hogy elvisznek kollégáim dolgokat, de a dobozát, csomagolását az asztalom mellett hagyják a földön, vagy kerülgetem a kupit, vagy kicaplatok én a kukához, és amikor a nálam fiatalabb fiúnak ezt fel mertem kedvesen vetni, akkor beszólt, hogy miért zavar ez engem.

Faszom.

Fáraszt a kurvasok ember. Bent. A bkv-n. Ketten is rinyálnak, hadd jöjjenek már cicázni, akikről tudom, hogy ottragadnak egész estére és hallgathatom a panaszáradatukat. Nem hívok vissza valakit, mert úgyis csak azért hív, hogy mondjak valami vicces történetet. Kollégákat figyeltem, idejöttek hatan, hogy elmeséljék a hétvégéjüket/nyaralásukat. Szerintetek hányan kérdezték, hogy én mit csináltam? Senki.

Múlt héten mellénkült egy kolléganő, hogy elsírja, hány kolléga visszamondta a vacsorameghívását, és morgott rájuk. Ja nem, minket nem hívott meg. Itt bedugtam a fülesemet, hogy dolgoznom kell, bocsi.

Lebénít, ha valami kedveset kezdeményezek, lepattanok, zsong a fejem az ingeráradattól, szombaton egész nap azon hezitáltam, ennyire rossz ember vagyok-e, hogy csak felszínes haverkodásra vagy lelki kukának tartanak. Vasárnap meg lementem TCsV-vel a tóhoz, Kócos hosszú hetek után először nem jött hétvégén, valamit ki kellett mozdulnom, ráírtam, ő ugyanígy érzett.

TCsV-vel egymásranéztünk a kocsiban: Te sem szóltál a többieknek? Nem, te sem? Nem.

Nem volt kedvünk rinyákhoz, problémákhoz, a fentiekhez, ő is ilyen típus, udvariasan hallgat, ha rázúdítják a panaszokat, de senki nem tudja, mi van vele...

Strandoltunk, kedvenc éttermeztünk, ahol kedvenc pincér fejből tolta, mit fogunk enni, megbeszéltük, hogy ugorjunk el ősszel valahová. Cseten Bé tökéletesen megfogalmazta a gondolataimat a könyvről, amit tízoldalanként csemegézek, nehogy végetérjen, és az első könyv, amit megvettem papíron (ez van nála), meg e-könyvben is.

Este megint néztem magam elé, annyi energiát beleadok dolgokba, mit ronthattam el.

Tudom, hogy másnak sem ideális az élete, de mi van, ha csak ennyi volt az egész?

(A macskámat Bére hagyom, ha úgy alakul, a Royal Canin sterilised adult tasakos* a kedvence, de bármit megeszik. Az élő sáskát is, csak jelzem.)

*Aki ismer, tudja, mi a poén az összetevőkben: