Tobber életblogja

Biztosan nagyon öregszem, de a gyerekesség, a játszmázás, az éretlen viselkedés, szándékos félreértés, hogy legyen min alaptalanul megsértődni annyira feldühít.

Cimbikkel leleveleztük, hogy szeptemberig esélytelen közös bármit szervezni, de mivel TCsV vasárnap d.u. úgyis átugrik majd, akinek van kedve, csatlakozzon egy cicasimire, limcsire, társasra.

Persze Té behisztériázott, hogy ő jelezte, nem lesznek itthon, persze hogy akkorra szerveztem!

Megkértem kedvesen, hogy ne sértődjön már meg mindenen, már egy hete jelezték, hogy ők külön szeretnének beugrani (nem tudom, ez melyik játszma része, direkt nem kérdezek rá). Egyébként a nyár felében nincsenek Pesten.

Utálom a nem mondom el, ha nem kérdeznek rá direktben játszmákat, azokat, akik titokzatosnak gondolják magukat, ha elhallgatnak infókat, a dafke viccből ajtóbecsapkodókat, amikor komolyan fáj a fülem, hogy ha mesélem, hogy egy új fogorvos hetvenezerért akar egy fogamat megcsinálni, akkor egy kolléga jóindulattal odaszól, hogy biztos nem akart elvállalni, mert nem vagy neki szimpi (fyi überkedves vagyok mindenféle szolgáltatóval, plánepláne egy fogorvossal), ha jóindulatúan javaslok valamit és valaki tuti leugat vagy megsértődik (nyilván Té, de akkoris), hogy elvisznek kollégáim dolgokat, de a dobozát, csomagolását az asztalom mellett hagyják a földön, vagy kerülgetem a kupit, vagy kicaplatok én a kukához, és amikor a nálam fiatalabb fiúnak ezt fel mertem kedvesen vetni, akkor beszólt, hogy miért zavar ez engem.

Faszom.

Fáraszt a kurvasok ember. Bent. A bkv-n. Ketten is rinyálnak, hadd jöjjenek már cicázni, akikről tudom, hogy ottragadnak egész estére és hallgathatom a panaszáradatukat. Nem hívok vissza valakit, mert úgyis csak azért hív, hogy mondjak valami vicces történetet. Kollégákat figyeltem, idejöttek hatan, hogy elmeséljék a hétvégéjüket/nyaralásukat. Szerintetek hányan kérdezték, hogy én mit csináltam? Senki.

Múlt héten mellénkült egy kolléganő, hogy elsírja, hány kolléga visszamondta a vacsorameghívását, és morgott rájuk. Ja nem, minket nem hívott meg. Itt bedugtam a fülesemet, hogy dolgoznom kell, bocsi.

Lebénít, ha valami kedveset kezdeményezek, lepattanok, zsong a fejem az ingeráradattól, szombaton egész nap azon hezitáltam, ennyire rossz ember vagyok-e, hogy csak felszínes haverkodásra vagy lelki kukának tartanak. Vasárnap meg lementem TCsV-vel a tóhoz, Kócos hosszú hetek után először nem jött hétvégén, valamit ki kellett mozdulnom, ráírtam, ő ugyanígy érzett.

TCsV-vel egymásranéztünk a kocsiban: Te sem szóltál a többieknek? Nem, te sem? Nem.

Nem volt kedvünk rinyákhoz, problémákhoz, a fentiekhez, ő is ilyen típus, udvariasan hallgat, ha rázúdítják a panaszokat, de senki nem tudja, mi van vele...

Strandoltunk, kedvenc éttermeztünk, ahol kedvenc pincér fejből tolta, mit fogunk enni, megbeszéltük, hogy ugorjunk el ősszel valahová. Cseten Bé tökéletesen megfogalmazta a gondolataimat a könyvről, amit tízoldalanként csemegézek, nehogy végetérjen, és az első könyv, amit megvettem papíron (ez van nála), meg e-könyvben is.

Este megint néztem magam elé, annyi energiát beleadok dolgokba, mit ronthattam el.

Tudom, hogy másnak sem ideális az élete, de mi van, ha csak ennyi volt az egész?

(A macskámat Bére hagyom, ha úgy alakul, a Royal Canin sterilised adult tasakos* a kedvence, de bármit megeszik. Az élő sáskát is, csak jelzem.)

*Aki ismer, tudja, mi a poén az összetevőkben: