Tobber életblogja

Így egy hét után sok tapasztalatom van. :D

Inkább magamnak írom le.

Pro:

Nagyonpro: Übercuki. Bújik, simogattatja magát, dagaszt, ölelget és dorombol. És pofázik. Folyamatosan magyaráz és néz, hogy megértettem-e, csinálom-e végre.

Barátságos, sosem fúj, karmol, hisztizik.

Csodaszép, de lehet, elfogult vagyok.

Szinte semmi teendő nincs vele, eszik, iszik, eljátszogat. Szerintem az ellátása napi 3-4 percnél nem igényel többet, inkább foglalkozni kell vele, de azt úgyis kiharcolja. :D

Illatos.

Szórakoztató játszani vele.

Minden érdekli, ragaszkodik, tapad rám és megfigyel.

Nem ismerte a redőnyt, nézett a jelenségre döbbenten, hogyan csinálok sötétet és kapcsolom le a napi moziját. De tegnap már tiltakozott, hogy éjjelre leeresszem, mert ő kukkolni akar. :D Legyen.

Elsőre szobatiszta, profi (púderillatú) alomhasználó.

Okos, tudja, hová nem mehet fel, mit nem csinálhat. Kicsit féltem, hogy nem lesz meg a kis szférám, ha túl sok volt a napi inger, de megtanulta, hogy a hálóban nincs játék, ágyra nem mászhat fel. Azért lentről dumálgat nekem. :D

Tudom, melyik az "anyádat" hangja, amikor pofázik és nem figyelek, majd sértődötten elvonul egy oktávval lejjebb beszólva. :'DD

Végtelenül tanulékony. Játékokat, napirendet, házirendet. Az este összeállított bútorára már felmászik (fájós derekú szívesebben vakargatja állva, ott meg pont elérjük egymást), belakta, onnan sasolhatja az egész lakást. A tükörből. Szerintem azt hiszi, így nem látom. :D

Hozza a kedvenc játékát, mint egy kiskutya.

Azt hittem, a pecás egerét azért kapja el és borul vele hanyatt, mert elégedett, de lassan felfogtam, hogy meg kell dicsérnem, hogy elkapta a rágcsálót és arra vár. :D

Aggódtam, hogy a lakás minden pontja róla fog szólni, de egy kis macskatorony a sarokban (a tükörnél, ugye), pokróc a kanapé harmadán, két kis tál a konyha sarkánál, egy alom a fürdőben, meg néha 1-1 minijáték itt-ott.

Kontra:

A szőrt elhagyja itt-ott.  Meztelenül szoktam volt otthon lenni, de így már nem ülök rá a kedvenc, direkt erre kijelölt párnámra sem. Meghát befurakodik az ölembe. Amint hazaérek, kaja neki, ruha átvesz. (De undorodom az otthoni ruhától, brrr.)

Bezárom a hálóajtót éjszakára, pedig kicsi és úgy levegőtlen, majd megszokom, hogy babrál fél éjszaka, vagy dumál hajnalban és akkor nyitvahagyom.

Nem merek erkélyajtót nyitni, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nem zsiványkodik kint, rossz az egyensúlyérzéke, le ne boruljon, át ne szökjön a szomszéd lányhoz. Vagy a tetőre. Pedig nagyon szeretek szellőztetni.

Ellopja a show-t, ha jönnek a fiúk, velem nem foglalkoznak annyit. :/

Nem mehetek el a konyhából, ha főzök, ne kotnyeleskedjen. Pedig én pont le szoktam ülni kicsit, amíg rotyog.

Még nagyon figyelem egész este, majd megszokom, hogy elvan ő magának, ha azt szeretném. (Kicsi a lakás és mindig ott van. Néha már átbotlottam rajta.)

Hát ez nem nagy kontra a prokhoz képest, ugye? :)

Gondoltam, rámfér, szóval elmentem szoliba (1 000 Ft), beugrottam a BioHairbe, vágattam pár rövidebb első tincset, mert egyhosszal nagyon gömbölyű a fejem (1 000 Ft), beugrottam cicusnak kajáért és egy újabb játékért, bár mindig ugyanazzal játszik, persze amihez én is kellek (1 000 Ft). Kellett még ruhatisztítóhenger ipari mennyiségben, mert a vedlése óta senki nem törődött a macsekkal és egy fél jurtányi nemezt fésültem ki eddig belőle.

Aztán hazaugrottam, hogy irány a konditerem, leültem a hülyefejű mellé, aztán már nem is volt kedvem elindulni. Annyira megnyugtató, ahogyan rajtam szuszogva alszik az a meleg puha szőrösség.

Reggel óvatosan kicsalogattam az erkélyre, még nem engedtem eddig.

Teljes döbbenet volt a fején, hogy ahol ő állandóan bámészkodik, ott át is lehet menni. :D Kijött, terepszemlézett, kihajolt fél testtel a korláton, reménykedtem, hogy csak tudja, meddig lehet. Aztán becsalni alig tudtam. :D

Az egyetlen és igazán nagy gondunk, hogy nem hallgat semmire. Valószínűleg nem hívták sosem, sem a cic, cica, gyere ide, sem a jelenlegi nevére nem hallgat, fel sem emeli a fejét (nem, nem süket), zörgés, kattogás, csettintés, semmi. Úgyhogy az idomítás folytatódik.

Az ágyra már nem jön fel, éjjel kevesebbet dumcsizik unalmában, a kanapén már nagyjából csak oda kucorodik, ahová a pokrócot tettem neki.

Valami jutalomfalatos játékot ki kéne találni, hogy megtanulja, jöjjön oda, ha szeretném, nehogy leessen, vagy kiszökjön a lépcsőház felé. Én ilyen cicát még nem láttam.

Lakótársam van.

Múlt héten elmentünk Győrbe meglátogatni, allergiás vagyok-e egy egyéves, menhelyi cicára (mert nincs elég gazdátlan cica Budapesten, ugye). Nem voltam.

Szóval pénteken megkaptam.

Cirmos, picike, vékony, szépséges zöld szemű, egyébként is csudabájos cica.

Két napig matricaként tapadt rám levakarhatatlanul.

Annyi helyre dobálták már szerencsétlent, 800 km-ről hozták Pestre egy dobozban, onnan Győr, megint Pest egy üres lakásban, aztán nálam kötött ki, a teljes pániktól bepisilve az utazótáskában, mindezt két hét alatt, nyilván "meg akart felelni", hogy maradhasson.

Jött két hangos ismerős a növényeimért tegnap, ismét annyira beparázott, hogy a kanapé mögül nem tudtam előcsalni. Félt, hogy megint mennie kell...

Pedig nem.

Kapott játékokat, megtudtam a kedvenc kajáit, attól extázisban. Tuti éhezett, két hüvelykujjammal-mutatóujjammal körbeérem a pocakján is bőven (egy évesen!), kilógnak a csigolyái.

Azonnal bújt, és irtó sokat pofázik. Ez egy pofázós macska. Mindent magyaráz, és ez éjjel áromkor az ágyam mellett annyira nem vicces.

Egy nap alatt megtanulta, hogy az ágyról lepakolom, és hogy éjjel becsukom a hálóajtót, mert már én is aludnék.

Persze hajnali 3-5 között fedezi fel a zörgős játékait, kergeti azokat, rohangál, dumál.

Szobatiszta volt elsőre, alomra ültettem, elfutott, háááát, gondoltam, hosszú menet lesz. Aztán látom, beleül, kapar, dolga végeztével szépen eltakarja, a púder(!!!) illatú alomnak 4 nap alatt semmi szaga.

A cica meg illatos.

És szép.

Ma már kezdett genyázni, csak akkor jön, ha a kajája felé indulok, dehát ő macska. Majd jön, ha kényeztetés kell, vagy a kedvenc játéka.

Amit már utánam hoz, szolga, játssz. :D

Egyébként fél napot végigalszik a napon, az ablakpárkányon, a kanapé mögött, a virágok, vagy a fotel alatt, aminek leér a föld közelébe a huzata, ezért ő lát, de őt nem, ideális.

Majd még a holnap érkező bútorára akarom felszoktatni. Egy macskát. Hehe.

Doki jövő héten, nézze át, meg írja át a csip telefonszámát az enyémre.

Hisz csipje, útlevele, oltásai vannak, ivartalanított kislány, nem beteg, csak kicsapták 5 társával szegényt.

A három randipasim mind azonnali szerelembe esett, ő meg nőiesen hanyattvágta magát egy jó kis vakarászásra.

Kicsit ellopja a show-t tőlem, de legalább foglalkoznak vele.

Tegnap magárahagytam pár órára, szvsz fel sem tűnt neki. Az éjszakai nem foglalkozásért duzzog kicsit, de meg kell szokja, hogy én nappal dolgozom egyelőre.

Kis szépség.

Hétvégén randiztam kockahas nbII-vel, három éve jár át, de nem tudok nicknevet.

Elárulta, hogy látta a fotóimat Judós3-mal. Ismeri. Egy évfolyamba jártak gimiben és oltári nagy suttyónak tartja, s.gghülyének és szemétnek. Majd próbált finomítani, de érezhetően volt pár konfliktusuk anno. :D

Volt nálam szintén nem tudom nickű srác, meg Kócos is átjött vasárnap hat felé és másnap délután fél kettőig nem igazán szálltunk ki az ágyból. <--- Ő meg tavaly egy időben vizsgázott egy fitnesztanfolyamon Judós3-mal (hátha nem a diplomájával kezdene majd valamit). Esélyes, hogy találkoztak anno. :D

Ma már dolgozom két szabinap után, nyakambaborult minden (most telefonban vagyok, lenémítva :D).