Tobber életblogja

Nem AZ a listám.

Hétvégi tervek listája.

Nagyika.

Anyu. Akinek SEMMI nem jó anyák napjára, végigsoroltam mindent az Auguszt sütitanfolyamától (ezer éve meg akarja a tanulni a profi Eszterházy-tortát) virágon, édességen át a bármilyen kuponig, szépségápolás, wellness, tárgyak, bármi, végül feldobtam a plasztikai sebészetet is, de még az sem jó neki. Ki érti?

Nagyika egyszerűbb, ő a rántott húsnak örül.

Én nagyim!

Mondjuk ott lesz a nem százas unokatesóm (nem láttam 35 éve), aki isteníti a nem százas nagybátyámat, aki szintén ott lesz, úgyhogy én a szép fehér blúzocskámban egyenes derékkal, tenyerem a térdemen mosolygok majd némán. Ez a túlélő taktikám, gyerekkorom óta működik.

Rendrakás folytatása, ami a polcok hiányában egy mééég nagyobb szelektálással kell folytatódjon.

Esetleg cimbikkel tánc, ha mégsem, akkor kondi valamikor.

Alvás. Sok.

Na jó, talán 1-2 növény, belelendültem.

Napozás/olvasás a teraszon. Megkeresem a naptejemet, mert a szoli sikeresen megkapott, már majdnem csokira lebarnultam.

Béke.

És ezen felül semmi, de semmi!

Pasikák, netezés, tanulás NEM.

Ja és a fali kaspóban bennehagytam a földet, kikelt egy tölgyfa sarj. Tölgy. :O

A környéken aztán még nyárfák is vannak, millió féle fa, full akácillat minden utca, meggy, mandula kezd érni. De tölgyet sehol nem láttam!

Sok a madár, elpottyinthatta. Másként nem jut fel a harmadikra. :)

Adok neki is egy esélyt, bár totális abszurd, de minek gyomlálnám ki? Ha esetleg megerősödik, kap egy nagy kaspót.

Tölgy.

Néha porcsin előbukkan a növények tövében. De tölgy?

Tavaly tele volt a terasz virágokkal, pampafűvel, mindenfélével, hagymát is ültettünk együtt. Judós3 mellett nem sok időm volt rájuk, idén nem is akarok sokat, nincs hozzájuk kedvem.

Ma azért beszabadultam a kertészetbe. Adtam növényápolási tanácsot tőlem kérdező vásárlónak, meggyőztem, megvette.

Mindegy, múltkor jegyszedőnek néztek a Jurányi halljában.

Elültettem itthon egy tenyérnyi fejű gyönyörű dáliát.

Két illatos kis szegfűt, édesek, hálásak, áttelelnek, sőt, télen is virágoznak.

Pár hete vettem dipladéniát, A Kedvencet. Már 10 virága van, kb. 20 bimbó (ami a spanyoloknál a faszfej és a fityma is, ne kérdezzétek). Annyira barom, aki félárnyékos növénynek tartja. :O Full tűző napon áll mindig, szeles is a tetőterasz, mégis októberig ontja a virágokat!

És 19-re lapot húztam. Vettem egy kicsike tearózsabokrot. Pár % esély, hogy dézsában, melegben élvezni fogja, de nagyon szeretném.

Ennyi idénre elég lesz.

Van a terasz egyik végén két nyugszék a kisszék asztalkával, kültéri szőnyeggel (Diego, 3-4 éve bírja a havat is). Középen a háromszemélyes rattan kanapé, alvásra is remek. Pár virág, két figura, egy madáritató, lámpások, füzér, ősfás utcára, budai dombokra, naplementére a város fölött full panoráma, elég ez.

Instára teszek fel képet majd.

Megérte spanyolon visszalépni egy fél szintet. Mindent értettem, bátran beszéltem, normálisak a csoporttársak, nincsen a másik lassabb fogalmazásába beleokoskodás, meg tökéletesen beszélők (egyik apja bolíviai, másik Spanyolországban nőtt fel, csak a nyelvtan miatt voltak olyan mély szinten) állandó térnyerése.

Mindenki azonos szinten van, lassabban fogalmaz, bátran kérdezünk, türelmesen várunk, áhh, ez az igazi tanulásélmény.

Elégedetten, talán egy kis tudással a fejemben zártuk a napot.

Hazafelé kávékapszula, tápkieg, patika, majd haza. Hulla vagyok, persze éjjel nem bírok aludni...

Tegnap munka után annyira rohantam a nyelvintézetbe, hogy 20 perccel korábban odaértem. Rámírt a (új csoportban is) csoporttársam, hogy ott napozgat az Andrássy úton egy kávézó teraszán, merre járok.

Csatlakoztam hozzá egy jegeskávéra.

Élveztük a napsütést, az új táskáinkat, krémeket. Pihent mellettünk egy cuki kiskutya, a kávé íze tökéletes.

Igazi pesti nyár életérzés. :)

(Berkes Antal Andrássy út, Kieselbach galéria)

Kolléganőnk kicsit jobban (mármint a durva beavatkozáshoz képest), várjuk az eredményeit.

Erre apám szinte már egyetlen telki (ivó)cimborája rákos, intenzíven.

Egyik rokonbácsinál is rák a gyanú.

A tesója is évek óta rákos.

Apu megijedt.

Pedig a saját betegségeit könnyedén lexarja kezeli.

Jaj. :(

Megvettem a napi házi paradicsomlevemet, és visszaszokom a hideg ételekre. Sosem esett igazán jól a főtt étel, főleg, hogy húsevő típus vagyok (tőlem minden cukrászda éhenhalna), nagyon elnehezít. És a céges menzán isteni ételek vannak, de mind túlságosan feldogozott. (Amikor még az édeskrumplis vega ételeik is nehezek!)

Oké, tegnap (fél) pizzát toltam, nem reformot akarok az étrendemben, csak jobbaneső ételeket. Régen írtam a listát, mi után nem görcsöl a gyomrom/nem megy a hasam. Nagyjából a bacon és az üres kávé volt a végeredmény.

A gasztros doki szerint a stressz az oka, kerüljem. Jó.

Itt vagyok meglőve, mert a rostosat továbbra sem bírom, inkább nem ecsetelném, egy hete megint pocsék az emésztésem valami rostos ebéd után, plusz a cimbis főzésünk, ugye, hát taccsradobott teljesen. És nem szeretem az agyoncukrozott ételt. Jónéhányat meg szimplán nem szeretek. :D

Igen, nagy gondjaim vannak, közben érdekel a mozdonyvezetők fluktuációja és hogy mennyire gyönyörű és egyben ijesztő az erkélyemről bámulni, ahogy egy A321-es alig 400 méter magasban ráfordul a Duna vonalára és elrepül a Parlament felé (annyira csodálatos az a gép!!), és a troll ID-mat is fejleszteni kéne a facebookon, mert szórakoztat, de a cégnél nem keltené jóhíremet néhány kommentem, és egyébként is lassan több trollcsoportban vagyok, mint normálban.

És akkor még a lakás romokban, a tinder pörög, a spanyollal is szenvedek útközben.

A szüleimnek izgalmasabb élete van!

Apám a telken, Anyu légibemutatón.

Én meg annak örülök, hogy találtam a piacon irtó finom paradicsomlevet. Bepánikoltunk a rákos kolléganő miatt, keresgélek nem túl rostos zöldség/gyümölcsmegoldásokat.

A teraszon élvezem a frissen festett, illatos hajam csiklandozását, próbálok olvasni, vakít a napfény. Mindjárt itt pizzám, nagyon vágytam rá.

Pár órát velem volt az egyik új kedvenc, megnyugtató társaság.

Pénteken Hokis jött át, mezben vártam, nyilván.

Szombaton egy ifjú judóbírót ismertem meg. Neki miért van 16 éves kora óta bírói engedélye? Judós3 mindig azon rinyált, hogy nehéz megszerezni.

Kondiztunk Békával, találtam egy jó kanapét, ahol megbújhatok fél órára és nem tűnik fel neki, hogy l.sz.rt sem csináltam.

Rohangáltam, elintéztem még ezer dolgot és rendben az adóbevallásom is, alig estem be a meccs előtt.

Épp elcsíptem, ahogy megnyílt az út a feljutáshoz. Amit az utolsó 15 (tizenöt, bammeg!!!) másodpercben csesztünk el. A harsogó aréna hirtelen elnémult. Áh, nem elég jó a csapat, de mekkora öröm lett volna!

Másnap is engem sajnáltak, hogy élőben láttam.

Vasárnap reggel végre pakoltam. Nem látom a végét.

Aztán ebédet főzögettünk a cimbikkel TCsV-nél, amitől fél napot émelyegtem hideg verítékkel. Lövésem sincs, mi ütött ki!

Ismét elintézem ezer dolgot, egy nap alatt hét lakásban jártam. És nem vagyok futár.

Autókáztam kicsit, mert nagyon szép a város.

Hétfőn visszaaludtam d.u. kettőig, xarul voltam, majd takarítottam. Ma meg jött ez a cukiság.

Leírni is unalmas.

Szép lenne a tavasz, ha nem lenne ilyen meleg. Meg a szemem vörösre, égően belobbanva.