Pár napig felejtsetek el. Havi zárás, éves zárás, költségkeretek, elhatárolások, HR zárások, beosztások, engedélyeztetések, plusz a sajátunk, túlóra.
Pénteken Kócos szórakoztatott, azaz szombat délig, meg főzött reggelire pudingot (:D, vettem tejet, leguóbb nem számított rá, hogy ilyesmim nincsen otthon), és nagyon cuki.
Aztán rohantam, nem járt a metróm a paprikasprés befújás miatt (mekkora szellemi fogyatékos fúj be egy zárt szerelvénybe?), szóval majdnem elkéstem. Ha tudom, kocsival megyek, amit Sting-DK táz miatti sok lezárás miatt hagytam inkább a metrónál. Ami nem járt. Pótló, dugóban, el is késtem a mesterkurzusról kicsit, pedig bőven ráhagytam.
Életem egyik legjobb továbbképzése volt, persze semmire nem fogom használni az új tudásomat, de imádtam.
És még jótékony célra is ment a bevétel, hát pláne.
Aztán átrohantam a szemben lakó Géhez, a cimbikkel iszogattunk éjfélig, onnan másztam még haza, végre aludtam kicsit, vasárnap nagyrészt kényszerpihentem, folytattam az elkezdtett karkötőt, mert utálom, hogy időhiány miatt minden félbemarad a fióknak!, meg több óra levelezés elment vele, hogy gazdát keresek a mosógépemnek, mert Kollegina férje szerint a gyerek (19, fiú, még oda sem költözik) nem lehet meg szárító nélkül. Én mondjuk magamra mosok és kibírtam 42 éves koromig, de nem is toltak a szüleim kecót a fenekem alá.
Úgyhogy egy tucat jelentkező NEM vitte el a gépet, mert végül túlóráznia kellett, mert a barátnője pont ma vett egyet, mert nem talált fuvart, mert látta, hogy más már jelentkezett rá (nem!), de legjobb, akik áttették kétszer, fél napig húzva, mikor legyek otthon, de végül épp(!) megindult a szülés. Valami jótékonykodó szervezettől írták. Na persze. Pont akkor.
Emiatt egész vasárnap otthon vártam csetelve, áttervezve mindent.
Végül mindenki lemondta.
Nagy szegénység van, ja.
Ma vagy elviszi TCsVexkollegina, vagy holnap talán más, kicsit unom, hogy ezek miatt otthon ülök, de legalább maradt időm az újonnan megtanult technikát gyakorolni, baromi nehéz. Sosem leszek vele készen, hatalmas meló, de legalább addig sem vagyok online.
Hülyét kapok, hogy kb. 30 chatben vagyok, sosem fogy el, én meg 9-10-akárhány óra munka után is pütyögök!!! Az egyik fél éves fogadalmam volt, hogy kevesebbet leszek online.
Munka után kondizni akarok, meg olvasni, meg főzni, meg kreatívkodni, meg cicázni, meg pasikákkal lenni, meg a pasikákat leszervezni, meg barátokkal/családdal/szeretőkkel levelezgetni, meg aludni.
Ma reggel kb. ötezer emberrel vártam a bezárt metróépület körül hidegben, ömlő esőben, megint nem járt a metró csúcsidőben, de pótlás sem jött. Van kb. 8 menekülős bkk-s terv, de mind a dugóban áll ilyenkor és a megállókban sokszázan álltak, képtelen helyzet. Egy kollégával összefutottam, arra jutottunk, hogy távolodjunk a város felől, így elmentünk Kőbánya(!!!) felé, szorítottuk a zsebünket rendesen, hezitáltunk, hogy átmenjünk-e a vasútra, de végül a távolabbi, de biztosabb M3-t választottuk Kispestnél. Így kezdődött a mai nap. Élmény a fullasztó tömegben.
Na dolgozom tovább.
