Én csak nyugiban álldogálok a lakás közepén, keresgélem a cicát, amikor halálsikollyal előrepül(!) az ajtó mögül úgy mellmagasságban.
Megtámadta a nem tudom mit a parkettán.
Tök jól elszórakoztatja magát.
És engem. :D
Nagyon röhögök rajta, rém játékos kis lélek.
Reggel meg cipőfelvételkor telepedik az ölembe, nem bírok elindulni, annyira cukorfalat!
Valahol olvastam, ha van két macskád, felejtsd el a tévét, mert szórakoztatóbbak. Szerintem már egy is nagyon vicces. Mondjuk nincsen tévém.
