Értem én, hogy egy kocsmakvízen inni kell, de a hétfőinek kedden van a másnapja.
Úgy éreztem, hogy még kimaradt egy kocsma a városban, ahol nem ittam, még kimaradt egy kocsma a városban, ahol nem kvízeztem kevesek vagyunk Békához és barátaihoz, nem húzzuk le a szintjüket, így a táncos cimbikkel külön csapatot indítottunk. A filmhez, sporthoz mind hülyék vagyunk, a matekot mind értjük, Tével jók vagyunk művészetekből, I végtelenül logikus, Gé meg vicces, ha iszik.
A matek kérdéseknél naaaaagyon büszkék voltunk a felismert képletekre, aztán kiderült, minden csapat tudta...
Hát én még mindig remekül szórakozom a csapatnévadásunkon a tájékoztalanságomon a kvízjátékokon.
Meg vicces hazafelé a taxiban ugyanazokon a hibákon röhögni, amiket Békáék is elkövettek.
Előtte dolgoztam, meg voltam két spanyolon, meg felfedeztem, hogy van élet hányinger nélkül, és ez annyira meglepett, hogy minden mozdulatnál vártam, ami nem jött. Óra előtt kávézattam a csoporttárslánnyal, órán röhögtem az abszurd humorú oroszon, óra után péksütit majszoltam a nagykörúton, aztán ugye a belvárosi este és éjszaka.
Nagyon-nagyon megérkezett a nyár Budapestre. Imádom.
