Na jó, beugrottam még egy világos dipladéniáért. Kizárólag azért!
Az nem volt. Némi szegfű, eperpalánták, két mini petúnia és még egy rózsabokor hazajött velem. Utóbbit kockáztatom, de ha úgy számolom, 3 500-5 000 Ft körül van egy csokor vágottvirág, ami elhervad egy hét alatt, akkor egy ezresért megéri.
Egyik kezemben a kosár, a 2x10 liter virágföldet félkarra vettem, úgy egyensúlyoztam, egy szembejövő fickó arcáról le lehetett olvasni, hogyan bírhatom el.
Erős vagyok, csak kövér.
A hőség miatt sötétben álltam neki, terasz, van világítás, csak a sarokban alig találtam a megfelelő kaspókat.
Pénteken egy fekete farmerért mentem be a plázába, úgyhogy van egy fekete és egy menta vászon répanacim, meg egy halásznadrág farmer (ciki, de a hétvégi kondizásra menet a kocsiban pont nem izgat, máshová fel nem venném).
Szoli, mert a fejem már öt árnyalattal sötétebb.
Szombaton tényleg csak pihentem, aludtam, főztem. Estére négyen akartak bejelentkezni, Hokis, Kismacska, Judobíró, meg az új kissrác, aki egy hónapja van talán. És nagyon szép. Nekem meg senkihez nem volt kedvem.
Megint rajtam volt, hogy senkinek nem vagyok fontos. Dehát végülis így van.
Vasárnap anyák napja, meg lángos. Évek óta hallgatom Anyutól, hogy Mallorcára el akar jutni és nagy utazó apám már nem hajlandó nekiindulni. Úgyhogy keresgéltem, kb. 200 000 Ft-ból meg tudnánk oldani a repjegyet, hotelt, plusz az autóbérlés, ha kell egyáltalán. 4 éjszaka, lehet, kevés, de egy benyomásnak miért is ne?
Anyu nagyon örül. Lassan foglalnám, közben kitalálta, hogy bár kétszer annyi, de inkább az Ibériai-félsziget, meg 7 éjszaka / 8 nap, mert ott még én(!) nem jártam. Értitek? Ott ő járt, én meg mehetek bármikor bárkivel, ő meg Mallorcát szeretné. Azért azt is tisztáztam vele, hogy 8 nap alatt megölnénk egymást, Anyu is elég nehéz személyiség (ritka agyamramászósan csesztet két percenként azzal, hogy miért azt eszem, miért nem kapcsolom ki a tollat, ha leteszem, jó az a valami úgy, de azért mégis inkább máshogy legyen, de azt nem tudja, hogyan és miért is, oda szeretne menni, ahová én, de mégsem, mert hátha az nekem nem lesz jó, használjak hajkefét/fésűt, de persze jó az, amit használok, de na. Szeretem, de elég falramászós a kapcsolatunk, pedig egy ideig csendben tűröm. Egy idő után nagyon nem. :D)
Mindent megtudtam apámtól a csúcsmerisztémáról és hogyan szaporítják ezzel a módszerrel a hollandok az orchideákat, aztán elmentem a rákos kolléganőhöz és hosszabban beszélgettünk a vártnál, így elkéstem a cimbiktől.
Beton(!) kockaköveken(!) táncoltunk 1,5 órát a tűző napon 30 fokban. A térdem bedagadva, a vádlim beállva. Megnyugtat, hogy a többieknek is. :D 40 fölött nagyon nem kéne betonon ugrálni.
Ma két hét után bejött végre Pestre is az ÚjNagyfőnök, behívott, hogy átadja a bérfejlesztési papíromat, amit én adtam oda neki (:D), elmagyarázta, hogy miért "csak" a kötelező béremelést kaptam. Van nálunk egy adható kiegészítő plusz, de ő csak 2 hónapja ismer minket, illetve jóval a bérsáv fölött keresek, nem akart így osztogatni. Kb. elnézést kért. Felnevettem, ő is látta, mennyi a bruttóm, plusz még a sok juttatás.
Nem tudom, hányan dolgoztok ekkora multinál, ezen a héten munka mellett pl. a kötelező adatvédelmi teszten, új önkiszolgáló jelszóvisszaállító rendszeren és a repjegyfoglaló új program oktatáson kívül ki kell töltenem egy kérdőívet, miben látom a főnököm erősségeit és melyik területen milyen fejlesztéseket javasolok.
Megvan, amint mancika megmondja egy nagymulti igazgatójának, hogy miben kéne fejlődnie?
Egy órája visszakattintgatok rá, lövésem sincsen. Tíz kérdés. Ja, és kötelező kitöltenem 3 havonta.
Tollampapíromnak van egy bejegyzése, pontosan rólam szól, meg az ismerősi körömről. A beragadt életutakról, mert végülis jó így nekünk, fix munkahely, jó fizu, szép lakás, nyaralás.
Csak valahogy nem erre vágyunk már. Változtatni szeretnénk, de ez annyira stabil és tulképp sok embernek fele ennyi sem jut. Csak éppen...
Minden mondata találó, olvassátok el.
https://tollampapirom.wordpress.com/2016/08/07/a-harmincasok-nyomora/
