HTML

Évösszegzés 2017 - a szerelem éve

2018.01.02. 15:45 :: Tobber

Hosszasan betegen indult, valszeg a túl sok kondizás tette. A legjobb formámban voltam év elején, februárra már 4 kg felszökött.

Február 4-én átjött egy tinderes randi. Csodaszép, hollófekete hajú, mindig mosolygó, megnyerő 22 éves. Adonisz test, jó stílus.

És aztán egyre többet maradt. Aztán már akkor sem ment haza, amikor nálam volt a farsangozás, így bemutattam a barátaimnak. Munkát keresett és április 10-én átköltözött hozzám egy nagy táskával meg a dárctáblájával. Feleztük a rezsit, bevásárlást. (Igaz, ötször annyit eszik.)

Romantika, ragaszkodás, csillogó szemek, láthatóan imádott, istenített, ki is mondta/mutatta. Ő körbeugrált, mosott, főzött-sütött, leste minden kívánságomat, ölelgetett, kényeztetett, nekem "csak" a munkával kellett törődnöm, mert azzal ő valahogyan mindig hadilábon állt.

Nem egy okos srác, elintéztem helyette, hogy befejezze a jogsiját. Aztán felkészítettem egy vizsgájára a szerinte feladott könyvből, az ment is neki. Csak nem abból a könyvből kérezték. Ráfeküdtem a témára, az edzőm segítségével találtunk másik sulit, ahol levizsgázhatott. Lekértem a 600 oldal tankönyvet, a tételeket, és egy hónapot arra szántunk, hogy minden este ráhasalunk a tételekre, akár vezetés közben is bele-belkérdeztem. Én már simán letenném az edzői vizsgát ezalapján. Végre sikerült, el is kezdte a szakmát, én meg a marketinget nyomtam erősen. Mióta nem vagyok, nullára csökkent az oldala látogatottsága.

A kapcsolati tőkémet is használta, Műegyetemista, régi szeretőm volt az első bérletes nála, TCsV a második.

Közben jött a nyár, jöttünk-mentünk állandóan, kerti partik az ő nyaralójukban, evezgetések, balatoni romantikus napok Füreden, majd Bé és Vé felvetették, hogy irány egy horvát sziget, nem kellett kétszer mondaniuk. Minden perce felüdülés volt, a hely, a tenger, a kis falvak, az ételek, a nyugalom, a tiszta levegő. Azok a báránysültek, rákok!!! :O Judós3 itt evett először rákot, nagyon menő fiúnak érezte magát.

Kaptam tőle romantikus ajnádékokat, szivecskéseket, meg you are my love feliratú gyűrűt. <3

Még tavasszal bemutattuk egymást a szüleinknek is, bejárók voltunk egymás családi eseményeire, vasárnapi ebédekre, tesója eljegyzésére, bulijaira, apja többnapos biciklitúrájára (mondjuk a felében csak wellnesseztünk), Keresztfiamékhoz grillezgetni. Keresztfiam istenítette, mindenki másnak is nagy kedvence volt. Nagyon megnyerő fiú!

Strandolni, szalonnát sütni együtt mentünk, vegyítve a barátainkat.

Volt, hogy kóborcicát fogadtunk majdnem örökbe, sírva hagytuk ott végül, nem lett volna értelme.

Póker-, dárc-, és meccsnéző bulik voltak nálunk, a cuki haverjaik átjártak csak úgy iszogatni, ő is jött velem minden társasozásra. Szeretett érett felnőttekkel lenni, sokat fejlődött.

Jártunk kint többször a lovin, pecázni, hokimeccsen, judó VB-n. Lógtunk ezer kávézóban, a fél éves együttlakásunkat a pilisi céges üdülőben tartottuk, csak mi voltunk, vörös rózsa, szivecskés lánc, reggeli kávé, teljes körbeugrálás. Esküvőn buliztunk végig. Majd rá pár napra novemberben otthagyott. Csúnyán. Valószínűleg a munka nem volt kedvére (már tényleg sokat jeleztem, hogy nem tudunk egy pénzből megélni!), meg hogy nem mehet bármikor a barátaival.

Mindkettő megbeszélhető lett volna.

Sírt 3 órát, hogy mennyire szeret és hogyan fogok neki hiányozni, de nem bírja a kötöttséget már.

Hát menjen.

Életemben nem volt ilyen békés, vidám kapcsolatom. Őt mindenki imádta, rendkívül megnyerő személyiség.

Azt mondta, kiéli magát, és visszajön.

A telefonja a nevemen van, fontos cuccai nálam, a facebookról azóta sem veszi le a közös cukizós fényképeinket. Képzelem, az hogyan eshet az új nőcskéknek.

Nem tudom, mikor, de én már nem szeretném. Nagyon sok erőmet felemésztette, hogy munka után még neki keresek munkát, edzetteket, tételeket, mindig volt valami feladat, amit egyedül nem tudott/akart megoldani. Feladtam az edzéseket és a spanyolt, nem bírtam azt is.

A cégnél volt 2 nagy válság, a Nagyfőnök el is ment másik poziba, a fúrás sikerült, kiborított.

És a tetejébe nagyon váratlan volt ez a szakítás, előtte nap még együtt szelfiztünk a díszkivilágított Operaház előtt, teázóban sutyorogtunk, elémrohant örömködve a lépcsőházban, aznap reggel sütött reggelit és ágybahozta.

Sokkolt!

Ez így mind egyben novemberben annyira rámomlott, hogy összerogytam. Először csak a szakítás gyászfeldolgozása miatt mentem terápiára, de aztán a szakember rájött, hogy itt sokkal nagyobb a baj, gyógyszer kell és nem sok választ el valami végzetestől.

Ennek már köze nem volt Judós3-hoz, munkához.

Nem először voltam depressziós, de eddig ügyes technikákkal lassan jobban lettem, most sem sport, sem hobbik, semmi meg sem mozdított, pánikolva ébredtem minden éjjel (én, az Alvás Világbajnoka), hangosan bőgtem úton-útfélen, semmi nem okozott örömet, amivel régen kirángattam magamat.

Nagyon mélyen voltam.

A gyógyszerek most kezdenek hatni kb. 4 hét után, már nevetek nagyokat, 1-2 naponta jön csak egy kisebb sírás, végigalszom minden éjszakát (ha a pasik hagyják), és pont nem érdekel, hogy miért vagyok már életem legkedvesebb párja nélkül. Ha nem kellek neki, majd kellek másnak, de egyedül is jól elvagyok.

Elég most Anyu, és néha apu mizériáival foglalkoznom.

Hezitáltam, hogy menhelyről elhozok egy kutyát, de egyedül nehéz rá figyelni, nem vagyok otthonülős, hülyét kapna egy minilakásban. Pedig de jó lenne!!!

Újra lejárok kondizni, hála Békának, színházba is elmerészkedtem és nem is volt csalódás, hála Bének, jövő héten befizetem a következő spanyoltanfolyamot. Hívott a régi tanárom is kiscsoportba a CEU-ra, de az heti két este munka után, plusz egy este tanulni rá közben, plusz hétvégén, ami újabb stresszforrás, így a szombati egyszer négy órás mellett döntöttem, szépen autóval, nem cipekedve bkv-n, igaz, sokkal többen leszünk. Nem gond, ezen a szinten intelligens, érdekes emberek járnak csak, szeretek ismerkedni. Talán egy középfokút is leteszek végre, csak hogy valami ösztönözzön.

Ez az évem a tervekhez képest nem a spórolás, hanem a herdálás jegyében telt, úgyhogy az anyagi helyzetemet is rendbe kell hoznom. Tervek vannak.

---

Röviden: életemben talán először kölcsönösen szerelmes voltam valakivel, aki nem bántott meg, nem játszmázott, teljes szívével önmagát adta 0-24-ben és ehhez hasonlót én a környezetemben sem láttam soha.

Örülök, hogy jött, hogy ragaszkodott, szerettem Judós3-t.

A szülei nevelését meg csókoltatom, otthon a 10 nm--es kisszobájában biztosan jobb neki, csak dolgozni ne kelljen két buli közt.

Új év, régi kihívások, több magamrafigyelés, nemet mondás jó programokra is, ha úgy érzem (na ez lesz a legnehezebb).

komment

süti beállítások módosítása