Tobber életblogja

Sofőrködve, egy troll nagymama kiváló morbid humorral (100 lesz, kicsit unatkozik), két szülő (apám sztem 20 éve nem látta anyósát), egy nagynéni, két nagybácsi (egyik az ajtó mögül, mert a család pszichés problémás vonulatát erősíti), három unokatesó (mert a negyedik csak ötévente hagyja el a lakást, lásd még fenti vonulat), egy gyereke, két kutya rámkattanva, a négy macska nem.

Apám szerint nem fogok beférni parkolóhely (de), ami segített parkolási önbizalomhiányomnak, Anyu, aki segített kitolatni a nagyon forgalmas útra, és csak a kulcspillanatban lépett be a takarásba. Apám (mérnök) szerint nagyon erős a kocsim motorja, mert húz. Magyaráztam neki a fordulatszámról, meg hogy 40-ig hármasban kell menni, városban minek a négyes is, úgyis fék, piros, de szte 50-nél már ötösbe kell váltani. Kb. 10 évvel fiatalabb az ő Corollája, nem azért döcög, no comment.

(Itt Béká már hangosan röhöghet...)

Nem ettem semmit, eddig a gyomrom bírja.

Mindjárt második kör, remélhetőleg ott hal, amit egyedül eszem karácsony körül. Ma pattogatott kukoricát ettem eddig, adok a gasztronak ilyenkor. Hogy a fenébe lehet ennyi xar kaját egybezsúfolni egy ünnepbe, mint töltött káposzta, kacsa, francia saláta, mézeskrémes, zserbó, hókifli, beigli, pozsonyi kifli, mind ehetetlen borzalom.

Ja, Anyu nagy drámakirálynő, egyik nap is pánikban hív apu, hogy egy órát dühöngött a fürdőben kiabálva, majd mindenkit (engem is) a fenébe kívánva elrohant, hogy eldobja a telefonját és majd egy hajléktalanszállón ellesz, ne menjen utána.

Apu hív, hogy nagy baj van, mit tegyen. Ruha fel, próbálom hívni, csak felveszi. Hogy mindenki menjen a francba.

Megnyugtatom, átjöhet.

Szerintetek ez az a környezet, ahol felgyógyulhatok?

Így tök hiába terápia, gyógyszerek. A saját életemre nem tudok figyelni.

Én kezdem feladni.

Én vagyok a lelki és anyagi támasz. Nekem ők soha.

A pszichológus totál ledöbbent, hogy míg én végigkérdezek húsz rokont a koszorúérműtéttől a kutya diétájáig, addig ők azt nem tudják rólam, mit dolgozom! 11 éve ugyanazt.

Ja, hát így vagyok én fontos.

Megírtam Anyunak, hogy a hitelkeretemet nem merítem ki még egyszer idén, elég volt a Judós3 miatti életmód miatt, vagy intézze el a papírokat és adok a magánnyugdíjpénztári megtakarításomból egy milliót, vagy majd az örökségemből fedezheti...

(Megj.: apámnak sokmilliója van állampapírban. Igen, házasok 46 éve.)

Megvan a szokásos karácsonyi hangulat, már szinte hiányoltam!

Azért díszítettem fát előbb, mert 24-e reggeltől családi fuvaros leszek, napokig nem látom majd. Még jó, hogy mindenki a fővárosban él.

Nagyika délelőtt, utána szülők. 25-e valamiért kimaradt, ezért Anyu azt szeretné, ha náluk ülnék egész nap, apám meg templomba akar ráncigálni. Amikkel az a gondom, hogy két manipulatív energiavámpír szülőm van, az egyik nem bír apu megtakarításaiból kurvasok pénzt kapni egy ügyletéhez, ezért most az én hitelkeretemet kérte el (3 hete kaptam céges hitelt, hogy rendezzem a saját dolgaimat fél év alatt! Hát így hogyan?), a másik egy kdnp-politizáló, istentiszteleten Orbánért hálát adó lelkészhez akar vinni, úgyhogy behazudtam, hogy dolgom van.

És akkor kijátszanak engem egymás ellen. Meg manipulálnak. Meg igazságot kell tennem köztük minden szarért, és a FASZOM KIVAN egyébként is a céges dolgok miatt, az anyagi gondok miatt, a szakítás miatt, már gyógyszereznek a lelki betegségemmel, és akkor még a család többi tagja is jön a játszmáival!

Bár a pénzt valszeg oda kell adnom. :((((

26-27-én nagycsaládi kajálások. Még mindig utálom a karácsonyi ételeket, marad a hal.

Meg zenélnem kell.

Meg hozni-vinni, ami egyesek széklettartási gondjai miatt is hangulatosak.

Kurvára elegem van, legszívesebben bevenném az összes gyógyszert! Bár valszeg az csak egy nagy alvást eredményezne.

Ugye nem véletlen, hogy két éve 24-e reggeltől 26-a estig voltam irtó lázas, csak úgy?

Ismét a kreativitásommal kompenzáltam a lustaságomat.

Van egy üvegtálban négy gyertya szaténmasnival összekötve, körülötte világító gömb fénysor, koszorú pipa.

Tavaly hajtogattam pár 40 cm-s kartoncsillagot, azt belógattam az ablakokra, üvegajtókra.

A fenyő legózási folyamata ésszerű, csak időigényes. Viszont baromi szép, nem az az üvegtisztítókefecsokor, hanem finoman kidolgozott, formás, valósághű darab, imádás.

Szerintem sosem volt még nálam magasabb fám!

Rá egy halom arany dísz, végül lehagytam minden csicsát, boát, aranyhajat, masnit, organzaszalagot, meg a szokásos pink üveg delfint, rózsaszín fürdőkacsát, volt néhány vadabb évem! :D

Szépen elnejlonoztam mindent színek szerint átlátszó IKEÁ-s zárós zacsiba (egyetlen előnye, hogy mellette lakom, ja meg a delikáteszük).

Az ablakpárkányon világít egy poénos csillag a madártollfarkú arany csillámporos mini madárdíszem mellett, de az nyáron is.

A teraszon letoltam a havat, a nagy padot a nappali franciaablaka elé húztam, fölé kihúztam egy füzért, ami mivel napelemes, ha felhúzom a redőnyt, a lakás fényétől érzékel nappalt, ezért csak akkor ég, ha leengedem, de akkor nem látom! :D

Kb. három órát szántam mindenre, főleg a 611 ágra. Szét nem szedem pár évig! :)

Baromi szép a lakásom, mindig mindenki imádja, de most elégedett vagyok teljesen.

Ott kellett volna elgondolkodnom, hogy:

tartalmaz 1 talpat, 3 törzset, 611 ágat.

...meg nem tett utam, ahová elindultam, de hazamentem inkább.

Aztán volt, hogy rájöttem, egy méterrel magasabb az új műfenyőm, mint eddigi bármelyik fám, ami többszörös mennyiségű díszt kíván, így délben bemerészkedtem megint a tecsóba. Akkor a nyugdíjasék és a cukrosok otthon ebédelnek, így gyorsan van díszem, meg csirkemellem.

Aztán be bírtam menni a kondiba az új edzéstervemmel. Csak elfeledtük, hogy hetek óta egyszer járok le, így sem pulzussal, sem a délutánig elfogyasztott 100 kcal-val nem bírtam és bő egy óra múlva végtelenül szédülve-remegve feladtam.

Fasza.

Tegnap a régi spanyolos bandával ittunk, dumáltunk, hihetetlen arcok! Lecserélem a régi tanáromra a mostanit, a kezdődő tanfolyamok egyikére meg becsatlakozom.

Újra felépítem a magánéletemet.

Ma reggel beugrott még az egyik új és okos, majd két spanyolóra és főzés óta nem bírom rávenni magamat a fenyőállításra.

Az a gondolatom, hogy lefotózom a kecóval, átküldöm karácsonyi üdvözlőlapként Judós3-nak, és akkor két hónap után életjelet adtam.

És ki akarom ugrasztani a nyulat a bokorból, hogy reagál-e (sztem nem) és hogy vagy zárjuk le rendesen, írjuk át a telefont a nevére, vigye el a dolgait, vagy jöjjön vissza heti egyszeri szeretőnek, de ennek a várakozásnak, hogy ő MAJD visszajön velem élni, na ennek nincs értelme.

-Te tudod, ki az a Caramel?

-Hülye vagyok a popzenéhez, de persze.

-Képzeld, a Borika tud ezerért jegyet szerezni rá az Arénába, menjek?

-Menjél.

Végülis Prokofjevre is simán beül aligtudással, élvezni fogja.

Végigolvastatott velem a segítőm egy rémunalmas könyvet, de vagy 300 oldal, amiből nem csak az derült ki, hogy igazi önálló, saját útját profin egyengető nő vagyok, aki saját lábán megáll a legtöbb helyzetben (a könyv szerint), hanem meglepetés:

A hideg kiráz a domináns férfiaktól.

Hát ezt eddig is tudtam. :D

A tegnap esti szépség is cuki játszópartner, okos, szarkasztikus, egyenrangú fél és nagyon meg tud nevettetni. A dominancia első jelétől nem bírok pasit komolyan venni, csak agyalok, mitől frusztrált szegény, de ezt ne rajtam élje ki.

Volt egy nem kelek fel mélypont hétfőn, a fogmosásig nem jutottam. Tegnap meg feladtam másfél óra shopping után. Na nem ajándékok, hanem melltartók magamnak, ami kb. lehetetlen küldetés, mégis lett 3 sportmelltartóm. Már ronggyáment a régi 1-2.

Egyébként a plázákban nincs döbbenetes tömeg még. Vagy mindenki megvette neten, szeptemberben? Az milyen ingerszegény élet, amikor néhány kolléganő már nyár végén az ajándékon agyal? Nincs adventig más fontos dolguk? És tárgyak helyett vehetnének élményeket, színházjegy, koncert, humorest, helytörténeti séta, wellness, szabadulószoba, szimulátorok, könyvutalvány, dehát mit várok tőlük...

Ma Hokis, segítőcsaj, az egyik évzáró tánc. Ha el tudok mászni odáig.

Írom a kis excelemet, a hokivébé bérlet megdobta a költségeimet, de megéri!

A csütörtöki kollégás iszogatás után átmentünk a monstre céges partira. A gyógyszer miatt nem nagyon iszom, hajnali egyig bírtam így, karaokézva, mindenkivel ölelkezve dumálva.

Egyik távoli kollegina vont félre, vele pont az történt, mint nekem Judós3-mal. Sokat látott minket, szerinte a fiú hót szerelmes volt belém még októberben is.

És ugyanígy borult ki és nem akart élni.

Elmesélte, hogy 3 hónap múlva visszakönyörögte magát a srác, de a lány már csak pár hétig tűrte.

És tök cuki most mással. Úgyhogy hagyjam a pixába.

Még nem tudom, de nincs kedvem annyi gondhoz megint, akármilyen elbűvölő 0-24-ben Judós3.

Annyit hat a gyógyszer, hogy tudok aludni 6 órát is, király.

Ezen kívül a sz.x és a kádfürdő (én!) dob csak fel, de haladok, ha bőgök is sokat.

Szombaton nyitásra megrohamoztuk Anyuval a plázát, ajándékok, kávé pipa, 11:30-ra leléptünk.

Délután segítettem a keresztfiam zsúrján. Nem esik nehezemre tíz hétévessel órákig hülyülni, imádom őket! Oké, a fejem szétrobbant, utána maradtam még a családdal, persze a kalapácsos ajándékot kellett kinyitni! :D

Fotós kért újabb lehetőséget, amire szintén nem jött el, úgyhogy nem sok ilyet tettem életemben: úgy elküldtem a pixába, hogy remélem, azóta nem jut szóhoz!

Vas.reggel két óra netes spanyol után egy vizilabdás szépség szórakoztatott, d.u.elmentem Téékhez adventi forraltborozgatni a cimbikkel.

TCsV szerencsére "elfelejtette", nagyon dühös vagyok rá, amiért Judós3-nak ilyeneket ír, hogy miatta vagyok drámaian, meg most fogom fel, hogy nincsen. Ami nettó seggfejség. Gyűlölöm a xarkeverőket.

Késő este átjött egy új és nagyon okos, hajnalig szórakoztatott, annyira élvezek meztele...őő a tudományról, politikáról beszélgetni értő emberekkel!

Mától pihenés. Kondi, fadíszítés, fodrász, cimbik, spanyol, szeretők, a segítőcsaj, koncert, Nagyi, szülők, nagynénik, unokatesók hada, tánc, színház (a holnaputáni, még Judós3-nak ajándékozott jegyet eladtam, ne legyen agyalás, hívjam-e, de másikra Bével megyek), aztán év végi monstre néptánc, Judós3 szülinapja, amire azért csak írok, sztem átalvós Szilveszter, meló megint.