Tobber életblogja

A mentettet posztolta, bocs, mindegy.

Béká szerint nem ettem és csak az a bajom, más 25 g CH-t sem eszik naponta, de ettem sajtot.

Kivagyok, na. Tudom, idő, blabla. Dehát ez egy fantasztikus kapcsolat, tizedilyen szarokat látok működni. És van pofájuk beleszólni. (Kollégák, mielőbb bki magára veszi!)

Egyre mélyebben vagyok.

Közben lemondtam a tegnap esti táncot, bőgtem nagyon. Ma csak két órát úszni, szaunázni mentem I-vel, G-vel. Bőgve érkeztem, biztos örültek nekem.

A Fotóssal beszéltük le a délutánt: eltűnt. Menjen a fenébe, ez hiányzott!

Rosszfiú 3 hete mondta, hogy vmi barátnő miatt eltűnik. Nem láttam fél éve, oké. Erre ma rámír, hogy bocsássak meg neki, napok óta csak rám gondol. Hívjam fel, írjak rá.

Pontosan tudja, hogy a kedvencem volt, ha volt valami két éve köztünk, hát az több, mint barátság. De nem fogok ugrani.

És ilyen üzenetet mástól várok.

Előkerült Judós2, mondom KETTŐ, tavalyi liezonom véletlenül a legjobbkor, még szebb az exnél is. Ma már randit akart. Nincs kedvem semmihez, megy külföldi versenyre, talán utána.

Inkább sírok ma is.

Nem volt okos csütörtökön, pénteken egyedül maradni este.

Tegnap már sírva kiabáltam Anyuval telefonon, amiért kiröhögött a feledékenységem miatt. Igen, nem vagyok jó passzban.

Ma elmentünk Békával kondizni, átrohantam a szülőkhöz egy felsőért, aztán egy félspanyol srác netes beszélgetésen felmérte, mit tudok, dumáltunk egy órát. Aranyos népség, ő is. Hetente két netes órát veszek majd tőle.

Aztán rámzuhant a magány, ami Judós3 előtt nem volt.

Egy napot volt offline, gondolom, a mai új ismerőse miatt. Helyes, szimpi lány, az ilyet szereti.

Ettől annyira megzuhantam, hogy azóta bőgök hangosanem látom, hogy az idő begyógyítaná, 

Elég nagy változás az elmúlt hetekhez (mandarin-virsli-abonett-fehérjaturmix) képest.

Kimentem a lacipecsenyéshez rántott csirkéért. A fele is megülte a gyomromat.

Volt nekem egy textilbőr sztreccsnacim, kifogytam. Eggyel kisebb csak paliszander padlizsánszínben volt.

A kolléganőim le akarják szedni rólam, akkora a sikere.

Nem sok kedvem van szépítgetni a lakást, minek, úgyis egyedül vagyok.

Ma azért a szükséges DM (óvszer, igen) után elugrom egy KIK-Pepco körre, valami világítósért.

Van nekem egy festményem, ahhoz igazítanám télire a lakás színeit. Mármint én festettem, de egy híres képről másolva.

Kék-zöld-barna, kevés okker, bordó és pink. És fehér. :O Izgalmas.

Hazamentem és hatkor befeküdtem az ágyba, megnéztem pár Terápia részt és elaludtam. Rekord, ötig nem riadtam fel. Akkor sem a rettegésre, hanem hogy leszakad a fél arcom, belobbant az állkapcsom pár napja a fogcsikorgatástól.

Bedolgozom a kapott visszajelzéseket.

Meg lettem dicsérve, hogy erős baráti hálóm van, ha gondom van, elkapnak. Sok energiámba került anno, ők is számíthatnak rám.

Kontrollálni akarok mindent. Nyilván, ki nem?

Szeret, mindent megtett. De ennyit tudott és ez kevés.

És hogy sok téren vagyok mazochista. Ezt nem tudtam. Egy téren biztosan nem, a többit pedig nem élem meg így. Fura visszajelzés, morzsolgatom.

Közeleg a hó vége. Elsején szakított, ezt a hónapot adtam megsiratni a kapcsolatunkat. Azt beszéltük, visszajön, de addig sem akarok erre gondolni, nincs ráhatásom. Veszek egy üveg tömény italt, rendelek egy zsíros pizzát, megnézek valami undorító romantikus filmet és kibőgöm magamat. Másnaptól nem agyalok, nem nézem, mikor online (nagyjából mindig), kik az új ismerősei közösségin és a nálam is frissülő telefonkönyvben (senki egy hete), ki lájkolgatja az edzői oldalának posztjait (3-4 családi barát kb.). A mostani terve úgysem fog összejönni, dolgoznia kell...

Zsúfolt napok jönnek, úgyhogy rápihenek ma, holnap.

Tegnap munka után udvaroltattam a szépszeművel, aztán Anyuval vásárolgattunk, mondjuk még kéne -3-4 kg, hogy csinos legyen rám egy csipkés felső. Facsart narancsoztunk most, hogy a cég kb. 2/3-a szenved valamelyik vírustól, aztán elugrottam a segítőhöz, majd vitáztam a kedvenc taxitársaságommal, mert 21 perc alatt kiérni egy félreértett címnél is bosszantó a forgalom nélküli belvárosban, ha ötöt ígérnek, majd egyszerre estünk be hozzám a Fotóssal.

Hozott egy üveg bort, azt szépen meg is ittuk hajnalig, addig filóztunk az Élet Nagy Dolgairól, érdekes a szemléletmódja. Alig aludtunk, már mennie is kellett. De megérte, okos, kedves, illatos kis gondolkodó.

Utána eszembe sem jut sírni vagy gyógyszert bevenni Judós3 miatt, kezd a múlt részévé válni. Persze mocsokul hiányzik. Vagy nem jön vissza, mert túl nagy elvárásaim voltak felé és ő csak egy ideig tudott erején felül megfelelni, most meg a saját "szintjén" vegetál, vagy a családjánál is ugyanez lesz, és akkor jobb neki nálam. Na de csak ezért ne jöjjön.

Lesz a következő egy hétben tánc, koncert, spanyol próbaóra, kondik, uszoda, Fotóssal randi, Békával vidéki randi, két napos (másik) vidéki tréning, nem sok időm lesz körömlakkozni agyalni.

Egy fél éve érkezett kollégám udvarolgat, amint egyedül vagyok. Szoktak mások is, ő komolyan zavarbahoz, mert gyönyörű.

A f.szomba rinyálok, egy nálam 19 évvel fiatalabb csudaszép fiúval volt 8 szép hónapunk, bő fél év együttélésünk, ahogy kell, családoknak bemutatva, baráti kör vegyítve, csodás élmények, mit akarok még? Egészség, pénz, család, barátok vannak, tartalmas programok, érdekes időtöltések szintén. Mi tarthat vissza a továbblépéstől?

A környezetemben annyi gond, tragédia van, kollégám apukája halt meg, Kollegina nagymamája nagybeteg, másiknak a gyereke, embereket rúgnak ki, párjuk csalja, bántja. Anyagi gondok mindenfelé, aggódás, félelmek.

Első világbeli problémákkal küzdök. De nem akarom feladni!

Kíváncsi vagyok, a 3 hét alatt leadott 4 cv-ből a legutóbbit miért így küldte el. Hármas számú javasolta, hogy a hálózatuk másik helyeire is jelentkezzen, ő kizárólag a kerületemben lévőbe továbbította. Miért csak oda, tőle nagyon távol, a közelembe?

Tegnap estére tört el a mécses. Utolsó kondi az edzőmmel, mától nem ott dolgozik. Búcsú a többiektől, akikkel együtt sportoltunk, mennek utána a másik terembe.

Már Judós3-ról beszélgetve is elpityeredtem, szerinte annyira éretlen, hogy évek múlva fogja csak fel, mennyit kapott tőlem. Mindent megadtam neki.

Aztán összeölelkeztünk többször, hiányozni fog, kedveltem.

Ő is, meg a Nagyfőnök nélkül is rendkívül fura dolgozni, Judós3 is hiányzik, túl sok a hirtelen változás hónapok, évek, Nagyfőnök esetén 11 év után.

Reggel egy cikkben láttam egy ismerős szót, ahogyan elneveztük a közösen vett sport kabalafiguráját, és azon tört ki belőlem a sírás, fél órát nem tudtam elindulni dolgozni.

Megszakad a szívem, annyira együtt éltünk, lélegeztünk, minden gondunkat megosztottuk, naponta hívott tízszer, bekísért, elémjött, körbeugrált, szerveztünk, terveztünk, betöltötte az estéimet, a napjaimat. És akkor hirtelen semmi.

Üresség mindenhol.

Felugranak az értesítései a telefonomon, napok óta nem irogatnak nők neki, az edzettjeivel, haverjaival csetel csak.

De biztosan nem szekálják még a nemmunkával, a kevés bevétellel. Amikor ott is rázendít a családja, akkor rájön, hogy nálam legalább tettünk is valamit.

Hányingerem van, szédülök, nagyon nem jó.

Ez a fránya gyomorideg csak nem múlik. Eddig az első fél nap, hogy nem bőgtem.

Munka után Békával elmentünk vidékre tájékozottságunkat összemérni (eredmény: neki van, én csak ültem megszeppenve), ettem végre és nála is aludtam (nem vidéken).

Rájöttem, hogy tök praktikus nagy belmagasságú lakásban élni, nem látszanak olyan távolságból a pókhálók.

És ma nem kellett bevennem a nyugtatómat. Na jó, ezen nem a helyszínváltozás segített, hanem Béká, hála neki. :D

Jó kis hétvége lett volna, ha nem enne a bánat.

Pénteken Fotóssal randiztunk. Nem fértünk be a kedvenc éttermébe, kimentünk inkább forralt borozni a vásárba, tömeg, fények, illatok, hangulat, órákig fagyoskodtunk csacsogva. Aztán felmentünk hozzám, rendeltünk ételt, nálam aludt. Csak aludt. Én nem akartam többet, így volt kényelmes, összebújva, sutyorogva.

Értelmes, szorgalmas fiú (Judós3-mal egyidős), izgalmas munkával, tartalmas hobbival, céltudatosan és igényesen él. Rém nagy kontraszt!

Szép szőke, kék szemű, ebben is ellentéte az exnek. Mondjuk neki is szép alakja van! :D

Szombat délben ment haza. Kellemes fiú, élveztem minden percet vele.

Elugrottam bagettért és jöttek a cimborák főzőcskézni. Aki még nem tudott a szakításról, döbbenten nézett: 4 hete az esküvőn még annyi imádattal nézett rám, mi van?

Külön odajött hozzám mindenki, két konklúziót vontak le: vissza fog jönni és hogy a munka volt büdös neki.

Hát, éjjel visszasírom még, de nappal már ott tartok, 40%, hogy visszafogadom, 60%, hogy ha jönne sem. :D

Erősen változik...

Megismételtük a főzőtanfolyam receptjeit, fantasztikus ízek, mind kedvenc lett! Kicsit zombiként lézengtem köztük, de jó, hogy velem voltak. Közben épp ráírt Judós3 TCsV-re, hogy mikor megy edzeni, erre a hülye visszaírta, hogy épp nálam főzünk és hogy teljesen kivagyok, mert realizáltam, hogy ő már nincs. Na itt elküldtem TCsV-t a csudába, még ha így is van, ne sajnáltasson. Épp ezt is írta vissza, hogy sajnálja.

Műegyetemistának mácsóskodik, jót röhögök a két hülyén. :D

Naszóval kicsit örültem, hogy hazamentek, kitakarítottam a lisztfelhőbe burkolózott lakást, levitettem a srácokkal a pinyóba az esetleg még kellő Judós3 cuccokat.

Másnap Békával helyet cseréltünk a város két végében, mire rájöttünk, hogy nem konkretizáltuk, melyik terembe megyünk. Kompromisszumos megoldásként beültünk a fenszi kávézóba ebédelni. :D

Bejelentkeztem városnézős túrára Bével, szervezzük a következő barátozást, kerestem egy félspanyol tanársrácot, hogy skype-on gyakoroljam a beszédet, mert nem merek megszólalni.

Este kiszanáltam 50(!) pár cipőmet, tizenéves darabokat és egyszerhordott kényelmetleneket. Átnézetem Anyuval, nagynénivel és megy jótékony célra, minőségi, szép darabok.

Rendet rámoltam még egy gócponton, a következő hetekben meg akarom tizedelni az otthon porosodó sosem használt tárgyakat.

Annyira egyedül vagyok. Annyira nem értem, hogy akin ennyire látszott, hogy szeret, az egyszercsak lekapcsolja az érzéseit, mert nélkülem komfortosabb.

Ma irány vidék Békával, aztán befogad éjszakára, holnap munka után egy búcsúkondizás az edzőmmel. Szerdán Fotóssal randi, nagyon várom. Nagyon bírom a fejét. Az ilyen lelkes kissrácok szoktak eltűnni két héten belül, úgyhogy nem élem bele magamat. A hét többi része képlékeny, pedig nem kéne egyedül maradjak.

"Judós3 már csak az edzésre koncentrál". Ergo a szülei tartják el. Na ne már! :O

Gyanús, hogy az eddigi munkáit is szabotálta mellettem.

És hogy igaz, amit mondott, nagyon szeret. Csak én nem fogom eltartani és ezt tudta.

Felelőtlen alak, most mit mondjak?

...ahogyan az ütemtervet gondoltuk a szakítás után.

Judós3 felmond. Kétes csajok tűnnek fel a facebookon. Próbál túllépni és szabad lenni, bulizni. Örül a család, barátok. Nem akar még visszajönni, akármit is mondott szakításkor.

Aztán rájönnek, hogy három hét alatt három eldobott önéletrajz kevés a munkataláláshoz. Az edzői oldalát nem intézi senki, néha megoszt, azt sem lájkolja kutya sem. Realizálják, hogy mennyi energiát fektettem a gyerekbe.

Nagyjából ezt tippeltük, be is jött. Itt tartunk most. (TCsV és Műegyetemista szállítja az infókat.)

A következő pont lesz, amikor elkezd nőni otthon a feszkó, hogy semmit sem csinál, miközben a család másik három tagja meggebed a munkában.

Nincs bevétele néhány edzésen kívül, ám 60 000 Ft csak a kajája, plusz kondi, tápkiegek, ruha, gumi, bulik, alkohol, szivar. Otthonról nem tudják anyagilag ennyire támogatni. Meg nyilván nem is akarják.

Aztán a részegen ordítós hazajövetelek éjjel, a mindent eltörések. Az elbénázott randik. Apjával a napi balhék.

És akkor elkezd majd hiányozni a nyugodt és szépen menedzselt élete, ahol előrejutott és nem voltak ordítások. És szerették.

Erre a tippünk január közepe.

Addig esélyes, hogy nem is gondol a visszatérésre, végre szabad.

Azaz nem lesz az.

Az a nagy kérdés, hogy én akarom-e ezt visszavenni a nyakamba, csak azért, mert nálam nagyobb a nyugi. Hogy akarok-e ekkora terhet, amikor ő megúszásra játszik.

Már halványul a mindennapos cukiskodása, már nem izgat, hogy mennyit ugrált körbe, hozott enni, virágot, szívecskéket. Felriadok és nem alszom éjjelente, beugranak gyönyörű emlékek, tényleg a legszórakoztatóbb pasim volt. Baromi intenzív, sosem volt hasonlóm, lehet, hogy nem is lesz.

De ez sem lesz már olyan.