Szombat este, amikor már mindenkiről megkérdezte, hogy hogyan van, mikor szül és mik voltak a kaják, eléggé felrobbantam, hogy és kösz, hogy engem nem kérdez.
"Dehát te már elmondtad tegnap, hogyan vagy. És ne állíts be gonosznak, mert nekem ez és ez és ez a gondom és különben is."
Még a diagnózist sem tudja, meg a gyógyszereket sem és akkor el sem mondom neki.
Azt tudja, hogy életem eddigi legkeményebb mélypontján vagyok, úgyhogy úgy érezte, ez a legjobb pillanat, hogy elmesélje, apám kiskoromban hogyan és kivel lépett félre és valszeg ott van egy féltesóm, aki esélyesen nem tud arról, hogy nem az apja az apja.
Biztos azt gondolta, ezt még könnyedén elbírom, bárki bármit rámterhel, én mindig mondok valami biztatót.
Mára hullafáradt vagyok, szédülök, súg a fülem egész nap, hányingerem van és megy föl a lázam, ez még hiányzott.
A hétvége remek lett volna, ha bármi tudna örömet okozni, pedig tolom a programokat, amiket régen szerettem..
Egy új srác látogatott meg pénteken (egyetemista és olyan dolgokat tanul, hogy fel kell kötnöm a gatyámat, ha érteni akarom és cuki és szépen irogat azóta is), és többet nem akarok nem okos pasikákat.
Szombaton végre a spanyol tartott két spanyolórát, annyira vidám ember, és gondtalan, irigylem. Kiszedtem belőle az Alicante környéki ingatlanbérleti díjakat, a költéseit és számolgatok.
(Jut eszembe, Agyrágóbogár, te anno megkaptad a válaszomat? :O )
Délután családom három 14 év alattijával, meg egyik (egy másik) unokatesómmal, feleségével elmentünk a cégünk puccos Mikulás bulijára, sok játék, kaja, együttes, Miki, nevetés, régi ismerősök. Játék, hogyan hívják a legkisebb lassan érkező kisöccsét.
Közben Gé rámzúdította három percben, miért szemét I vele (tényleg az) és hogy szakítsanak-e. Mittomén, nem értek a kapcsolatokhoz, amiben életemben legtöbbet adtam, az is pofáraejtett legutóbb.
Alig bírtam hazáig önuralommal, végigbőgtem az estét, éjszakát. Reggel Béká elvitt tornázni, mert ő a nemzetközi helyzet miatt éjjel-nappal ébren van, aztán szerváltam egy műfenyőt, mert 1. az igaziból másfél méter 10-11 000 Ft-ba kerül a környékünkön, ami elképesztő pofátlanság, 2. nem bírom el egyedül sem fel, se le, és három emelet lépcsőházat takaríthatok utána, 3. utálok karácsony előtt fenyőt vadászni (apámmal, aki szétalkussza az árakat, majd bepakolja a luxusautójába.), 4. egyik évben büdös volt az igazi fa.
Délután elugrottam a váratlanul meghirdetett kézműves tanfolyamra, ami az említett tulajdonság miatt senkihez nem jutott el, így két tanár foglalkozott kizárólag velem a kertvárosi családi ház mélyén millió csillogó csoda alkatrész közt. Három órát babráltunk, teáztunk, kutyáztunk, béke, csend. Meg úgy 16 fok, ripityára fagytam.
