Holnap délután kezdődik vidéken a tréning, amit évente szervezek a cégünk asszisztenseinek, akik alám tartoznak, vagy hogy.
A középvezetőink nem engedtek el egy évek óta velünk járó nőt, egyik kedves kolleginámat. Én tucatszor lobbiztam a főnökénél, az igazgatómnál, két másik kolléganő is kampányolt, semmi siker.
Erre MA felvetettük, hogy legalább a hiányzó kolléga helyett jöhessen. Délután megkaptuk az engedélyt! Egyedülálló anyuka, így még a gyereket el kell helyezze, meg le kell vezessen többszáz km-t, de megoldjuk, amit lehet. Gyorsan elintéztem a céges jogsimat a cuki gépjárműves fiúkkal, hogy átvehessem a kormányt, ha elfárad, cserébe felkap minket Pestnél. Igaz, eredetileg vonattal terveztünk menni pestiek, forralt bor, chips, csacsogás, de így sem rossz.
Örülök neki, szeretem.
Még a szakmai résszel nem teljesen állok készen, de úgy látom, hogy az informális tapasztalatcsere ott helyben alakul az aktuális panaszok alapján, így teret (2,5 órát) hagytam ezek megbeszélésére.
Jó lesz kimozdulni velük, itthon a sírás kerülget. Látom, Judós3 menedzselgeti a három igénytelen nőt, nem foglalkozik a munkával, az edzős oldalával, hát hogy lehet ilyen ingyenélő valaki?
Mindegy, ma legalább ettem valamennyit, már csak a vasárnap elmaradt keksz hiányzik, az nagyon, valszeg csütörtökig.
