Akartam írni a depresszióról. A szétbőgött eddigi öt munkanapról. A három nap alatt 2,5 kg fogyásról. A zombin kóválygásról. A lemondott programokról. Arról, mennyire vártam ezt az időt március óta, mégsem bírok örülni. Hogy mennyien akarnak beszélgetni, de én magamban akarok lenni, ülni a kád szélén és órákig ereszteni a melegvizet a lábamra magamelé bámulva.
De nincs erőm írni.
