Ma a barátságaimat is takarékon kezelem. Munka után pl. láttam Bét a villamosmegállóban pár méterre, integettünk egymásnak, aztán intettünk, hogy felszállunk egy-egy ajtónál, majd amikor leszálltam, felpisszegtem a másik ajtón, hogy búcsút intsek neki.
Remélem, jól van.
Aztán leráztam a zöldségeslányt, aki egy(!) darab nyári alma vásárlása alatt elért egy ismerőse zsírembóliájáig. Irtó jó vagyok a nem is figyelek small talkban, de tényleg nem értem, hogyan sikerült idejutnunk 20 mp alatt.
Hazaérve megünnepeltem a szeptembert, megspóroltam a sminklemosást, mert tojtam reggel sminkelni, begyújtottam a sütőt, hisz csak 36 fok volt kint, összedobtam egy étcsokis sütit (beígértem Bének, hátha elég neki a süti is a barátkozáshoz), egy sajtos sütit Anyu eredeti receptje alapján, vajjal, kibontottam egy üveg Bacardi breezert, leültem az erkélyre, hogy addig a légkondi lehűtse a lakást, hallgattam a tücsköket, bekajáltam a sütiket, majd kiteregettem egy mosást, meglocsoltam a virágokat és senkinek semmire nem válaszolok holnapig.
