...véleményezzétek, előnyös-e.
Elkezdődött a visszafejlődés, apámnak, nagyapámnak is olyan szembetegsége van, hogy az erős szemüvegüket öregkorukra nagyjából teljesen elhagyták.
Ma fél-fél dioptriával kevesebbet mértek, mint az elmúlt kb. 15 évben és tökéletesen látok az újjal is, sőt, még mindig túl éles szerintem. -5,25, -4,25 lett, mint eddig a kontaktlencsém, örömködöm.
Ralph Lauren 7018 541
Nos, azt írtam reggel, hogy a tegnapi kemény nap után, ahol támogatásra lett volna szükségem, apám, aki ugye A Keresztény Család feje, aki elvárja a tiszteletet, hisztizik, ha nem körülötte forog a világ, vesz egy mellényt és balhé van, hogy azonnal zsinórozzam ki, mert ő sújtásos ruhát akar, hiába dolgozom, nincs ennyi időm azonnal, és hosszan papol, hogy szégyellhetem magamat, amiért csak kéthetente nézek rá (Anyuval hetente összefutok), bár ő a születésnapom után 4-5 nappal hívott fel és akkor is lecseszni, hogy nélküle mertem ünnepelni, nos ő tegnap idejött, megnézte a komoly kárt, itthagyta Anyut, amíg nem érek haza a munkából és hazament.
Mert unta, ezt meg megoldjuk egyedül.
Úgyhogy rendőrség, helyszíni szemle, szembesítés a sutyerákkal, biztosító, szerviz, szomszédok, autó felmérése mind kettőnkre maradt Anyuval.
Mert apám otthon akart olvasgatni.
Azóta, másfél napja nem hívott fel, hogy mi volt, hogy hogyan viselem, hogy vagyok, hogy nem kellene segítség, hogy akkor most mi lesz, hogy nincs-e szükségem fuvarra.
Este felhívta Anyut ordítva, hogy miért nem megy már haza, mit egyen vacsorára (amiből SEMMIT nem hagyott egész nap rohangáló és tök éhes Anyunak) és mosson már ki.
És nem, nem jött érte kocsival, ami neki 5 perc lett volna. Anyu bóklászott a sötétben. Én ugye nem tudtam hazadobni.
Én vagyok a barom, hogy még kedves vagyok vele.
(A témában lásd még paraszt HR középpixa beszólását a facebookon, ma a HR normális fele megdicsért, hogy frappánsan visszaírtam neki, a barátaim kérdezték, hogy ki ez a tahó. Ja, mondom, hogy a HR bérszámfejtős része ennyire segghülye.)
...Anyu is berágott apura, nem ment vissza vele a telekre, miután a vacsorából sem hagyott neki, keresetlen hangnemben b.sztatta, hogy miért segített nekem, és a saját ruháit apu szerint ráér lent kézzel kimosni.
Mosni jöttek fel egyáltalán a telekről.
(Kb. 6-7 feljövetel árából vehetnének a telekre egy mosógépet egyébként.)
Egy fejezetet olvashattak a miért nem vagyok férjnél című könyvemből.
Egy fejezetet kapott T is, de szerinte vicces.
(Félreértés ne essék: nem tartom magamat okosnak. Csak rettenetesen sok buta ember van és a butaság idegesít. És főleg azokkal találkozom. Aki okos, azt kiválogatom magam köré, hogy tanulhassak tőlük és hogy ne butuljak el. Ez az én luxusom.)
Egyébként csak annyit akartam, hogy a DM-ben 649 Ft az Essence Show your feet lábkörömlakkja. Ami nem a dekorkozmetikumok között található, hanem a lábápolásnál. Nem vagyok oda az olcsó körömlakkokért és akkor óvatosan fogalmaztam, de ez szuper, zárt cipő sem koptatja le egy hétig sem és szép árnyalatai vannak.
Résztvettem egy női esélyegyenlőséget boncolgató fókuszcsoport megbeszélésen. Hozhattuk a saját véleményünket, gondoltam, itt az idő az egyenjogúság témájában évek alatt elolvasott sok könyv, blog tudását csillogtatnom, kedvenc hobbitémám.
Tanácsadó cég, akkora sztereotípiákkal, felszínes sémákkal dolgoznak, hogy a csoport nagy része inkább őket győzködte, hogy nem ezen múlik a női egyenjogúság. A fiúk is. Szerintem nem nagyon izgatta őket, dehát min csodálkozom.
Amikor pedig fél mondatban megjegyeztem, hogy nem a vállalati kultúránk, hanem főképp nemzetünk kultúrája elmaradott (lásd még: csak anya jár gyerekekért reggel-este, bevásárolni, rokont ápolni, egyedülmarad a háztartás nagyjával és hálás lehet havi egy mosogatásért - tisztelet a növekvő kivételeknek, persze!) akkor a pasik bólogattak a leghevesebben. Okos pasikkal vagyok körülvéve.
Most gondolkoztam el, hogy mennyire hiányzik a mindennapokból az értelmes beszélgetés. Naponta többtucat emberrel beszélgetek, de a legtöbb dögunalom és buta, és/vagy engem tart butának értelmes témához, de értelemes érvelésekkel 90%-ban neten találkozom. Pörgős, frappáns agyakkal (ahogy Imre anno jellemezte: "közülünk való") még ritkábban.
Gyakrabban facebook tematikus csoportokban. Néha azokkal elmélkedve, akikkel IRL unalmas témákat hozunk.
Értitek?
---
Annyira, de annyira gyönyörű cipőt találtam magamnak. Épp vonalban voltam az Anyukámmal. És nem engedte megvenni. Pedig csak 11 cm-es sarka van.
Nem kellene erőltetni, tudom, de úgy szeretek magassarkúban rohangálni. Ha bkv-n, kertvárosi battyogáshoz nem is, az irodában nagyon.
---
Eljött az idő, hogy a cégnél is bolyongok. Pedig sok meló, pánik, Kollegina szabin. Ez nem szokott jó jel lenni, közeleg valami mélypont. :S
---
Netpincér kérdés:
Mit tennél, ha repülő robot szállítaná ki a pizzát?
...és NEM mindenki szavaz az eltenném a robotot is verzióra!!
---
A spéci diétámmal (ja, amitől hízok) egyidőben a harmincsok éve tartó komoly pollenallergiám alig jön elő, 2-3 naponta egy gyógyszerrel és az orrsprayvel simán kibírható a városban.
Látok összefüggést.
Így látok még reményt, hogy macskás vénkisasszony lehessek.
---
Megvan Marvin, a Valódi Egyedi Személyiséggel ellátott prototípus robot a Galaxis útikalauzból*, akit bolygónyi agya ellenére vendégkísérgetésre használnak? Szerény párhuzammal engem tegnap azzal bíztak meg, hogy főnököm hibásan szignózta egy iratunkat, fessem már át, másolgassam addig, amíg nem látszik, hogy ráírja a helyeset. Dicséretet is kaptam érte, meg mindent. Párhavonta megvillantanak ilyen remek feladatokat, hiába bizonyítok értelmes frontokon. :D (Jó, ezen is röhögtünk, kéne egy Mancika nekem, elveszik az időt a remek SAP faszakodásoktól.)
*The Big Bang Theoryben - magyar fordítás: Galaxis útikönyvek. Bammeg! Az Agymenők annyira szar magyarul, a poénok fele elvész, a fordító még a fenti alapművet sem ismeri és egyik szinkronszínésznek sem tűnt fel, mint ahogy a karakterek lényege veszik el Raj tökéletes beszédével, Sheldon érzelemkifejezős magyar hangjával, nem beszélve az amerikai űrhajós (Massimino, tényleg amerikai űrhajós!) néha átváltó orosz akcentusáról. Azt hogyan? Eddig csak a szinkron előtt megnézetteket követtem angolul, de így újrakezdem az egészet!
---
KA, kedvenc esztétám nyúz, miért nem bírom a mozit, ha a színház szórakoztat. Hát most elmentem Őszhalántékkal moziba, lakáson kívüli programunk a kezdeti kalandozások óta nem voltak. És vicces vele mozibamenni, mert okos és humoros. És hazakísért éjjel.
Nos a mozi: kb. tíz perc után volt hányingerem a villogó fényektől, iszonyat hangerőtől, levegőtlenségtől, tömény pattikukiszagtól, a széktámlám rugdosásától, a mellettemülő nyitott szájjal csámcsogásától. Hallottam a lövöldözős sci-fi ellenére is. A film viszont egészen szórakoztató volt a maga egyszerű módján (sci-fitől mindig bonyolultságot várok, az elmúlt 15 év ritka filmnézései is sci-fik voltak), és SPOILER! Cruise megint megmentette a földet, mint a Világok Harcában.
Hát szóval... Az egész nap természetes világítás nélküli, ám vakító neonfényes, állati zajos irodában ülve(!) eltöltött légkondis fagyoskodás után nekem ilyen kikapcsolódás totál nem hiányzik, a napot alig látom, melegben sosem vagyok, csendet akarok és természetet és főképp nem ülni így gerincműtét után még két-három órát szórakozásként. Ezerszer szívesebben jegeskávézom feltett lábbal vagy az ágyra dőlve a tetőteraszomon egy könyvvel, barátokkal, rigókat hallgatva (van egy totál bepörgött rigónk, meséltem már?) lenyugodni, átmelegedni, csillagokat nézni. Eljátszottam a gondolattal, hogy kint hasonfekve nézem a laptopon a sorozatokat fülhallgatóval... Aha. Az összes ízeltlábú odasereglik a környékről a fényére.
Az ember sosem ismerheti ki a másikat. Őszhalánték (kekszpartnerem 6-7 éve) elhívott moziba. Engem. Aki nem járok moziba és ezt irtó komolyan értsétek. Hát, a szokásosnak jobban örülnék.
Megvan az az érzés, amikor nem tudsz magaddal mit kezdeni? Van mit takarítani, elindíthatnád a mosógépet, felmoshatnád az erkélyt, virágot is ideje tápozni, két kiszabott befejezetlenség vár direkt szem előtt hagyva, sorozatot be kéne már fejezni, könyv vár, akár a tűző napra kifekve olvasni, családnak is megígértél ezt-azt, a kötelező telefonokat letudod azért, pár levelet is megválaszolsz, de csak lődörögsz a nappaliban, semmihez nincs kedved, tudod, hogy jót tenne egy séta, talán könnyű kocogás, ha nem fájna ennyire, de csak belesel a hűtőbe, mit lehetne ropogtatni, vagy hogy kezdődjön már a lebeszélt program, mert az ad egy seggberúgást.
