Tobber életblogja

Volt a mai napnak egy olyan pillanata az irodában, hogy úgy éreztem, nem bírom tovább, a munkával nem tudok haladni, szétrobban a fejem és álmos vagyok, diszkomfortos a torna utáni cicamosdástól és izzadt hajtól, a főnököm bezárkózott és ő is hülyét kap, a költözését lerendeztem, kicsit előredolgoztam, úgyhogy elővettem szépen egy papírt és ceruzát és a teraszom elrendezését, a 38 cserép kinti növényem, padom, napozószékeim helyét rajzolgatom, amíg nem esik be másik munka.

A pad csodaszép, az lesz a teraszajtóval szemben, kvázi a lakásbelső dísze is.

A napozóágy, nyáron esetleg tényleg ágy mellette, mert ott nem lehet belátni kintről, nem szép, ám párnákkal feldobható. A terasz kilátásosabb vége a két nagy széké, ott törökülésben, jegeskávézgatva képzelem az estéket.

Korláton és földön a cserepek.

A terasz zugos végén talán egy kis izzósor jól mutatna, de messze van a konnektor, még kitalálom.

Mécsestartók, akasztós cserepek, színes és terrakotta egyveleg, élénk párnaszínek, falon sárgállik az óriásvirágú kaktusz, a földön a színes tarka-barka, rendet kell ott tennem!

(Nem az enyém, de hasonló.)

Na jó, valójában szeretem, ha sokminden történik.

A kollégáim 80%-a, a főnökeim 100%-a jó arc, a hiányzók nagy része meg jóindulatú figyelmetlen fajta. Ennyi ember között előfordul.

Hazarohanás, fél óra pihi, mert mindenem fájt, vissza TCsV exkollegináért, világvégi színház, ahol mindegyik színészt láttunk meztelenül, pisi, vér, erőszak, szex, prostitúció, gyilkosságok, és Freud bizonyára örömmel boncolná az agyamat, de nagyon élveztem.

Hazadobtam a csajt, addig kibeszéltük a világot, igaz, TCsV-ről beadtam, hogy felnőttfilmet fog forgatni. Azt lehet, hogy nem hitte el, de TCsV majd elárulja a titkait, ha akarja.

És idén először bugyi-trikóban kiültem a napozószékre a teraszomon és néztem a sötét dombokra felfutó pislákoló lámpasorokat, tippelgettem, melyik ház fénye merrefelé lehet, élveztem a friss esti szellőt, a nyugalmat, megunhatatlan.

Óra 5:40-re beállítva, zuhany, fogmosás, sminklevakarás, alvás.

Nem lehet méltósággal megöregedni.

Egyik nagybátyámat nem láttam 30 éve. Egy igazán sportos, magas, inas, nagydumás pasi volt, nagyhangú, energikus, úgy futott fel a hegyre, hogy csak ámultam.

Anyu kölcsönkérte Nagyitól egy fotóját, hogy megmutassa.

Sokkolt.

Egy töpörödött, magábaroskadt, kifejezéstelen tekintetű öregember lett, nagyon.

Apu sem szépen öregszik, az egykori művelt, olvasott, szakmájában széleskörű tudással rendelkező, középosztálybeli műértő és műélvező még nyomokban megvan, de az egészség, a méltóság erősen megkopóban.

Én nem akarok megöregedni.

Kaptam azóta bókot, Cs.k-tól és mástól kávémeghívást, figyelmet többektől, egy érzelmi hullámvasút a munkahelyem. Vagy csak nyűgös vagyok, hajnalban aludtam el, túlpörögtem táncon, ma éjjelig lesz színház világvégén, utána még sofőr vagyok, reggel 5:40-kor kelek, munka előtt torna, egy hete mensizek. Tegnap tánc első tíz percében lapockától lábujjig az összes izmom begörcsölt, arra meg a mozgást javasolják, maradtam két órát, de majd' be..., úgy fájt, fáradt vagyok.

Szülinapi ajándékot kéne kitalálnom, ötletem sincsen! :(

Ez is lehetne új rovat, "ma 11-ig".

Bunkó kollégáim elvitték a fémvázas, buzinehéz, szőnyegen tolhatatlanul tapadó tárgyalószékeket messzire, egyenként kértem, hogy hozzák már vissza, mind "nem én vittem el" felszólítással elvonult.

A főnökeimnek nem akartam szólni, azonnal ugrottak volna, inkább visszatologattam én. Két doboz tejet nem cipelek, merthogy tilos gerincműtét óta. Meghúztam a hátamat, kurvára fáj és kétöklömnyire bedagadt. Szokás szerint a pöffeszkedő középvezetés, sosem a plebsz vagy az igazgatóim ekkora bunkók.

Kisfőnök megsimogatta a karomat, hogy fel a fejjel, akármi is történt.

De nem panaszkodom, egy kolléganőmet rákkal műtötték, és erős, egy kollégám majdnem teljesen vak és ma is annyira fel tudott dobni egy perc alatt, elképesztő az életszeretete, figyelmessége, kedvessége, mindenki szereti, sokat tanulok tőle.

Két kolléganő lehiggasztott.

Volt még új időpont felajánlás pont ugyanarra az időpontra, amit javasoltam, volt rajtamkeresett náluklévő anyag, volt alaptalan vád, hogy tőlem szivárgott ki titok, ami nem, senkinek nem mondtam, és közülük szivárgott ki, kinyomoztam, hibásan akartak dokumentálni valamit, de megakadályoztam, mosolyogtam x emberre, meghallgattam kolléga munkagondját, cserébe hozott magokat a boltból, egy másikat, hogy mire pályázna itt, és tanácsot kért.

Most fél órája tőlem egy méterre egyeztet három kolléga, de legalább most munkáról. (Nem röhögnek hangosan.)

Idejött egy kolléga, hogy minden oké-e, mondtam, nem, Dunának mennék, de sajnos tudok úszni. Erre keresgél a telefonján, hogy ismerem-e ezt a dalt...

Áll vigyorogva, play, zongorafutam: lejátszotta nekem a Szomorú vasárnapot! Az öngyilkosok dalát.

És akkor ne röhögjek percekig hangosan!

A beharangozott új rovat lényege, hogy kiemelek mindennapi párbeszédeket, amik aprók és nem érdemes lereagálni, csak a rendszerességük bosszantó. :) És ezekre mind asszertívan kell reagálni, senki ne sértődjön meg, de én se hunyászkodjak...

Néha egy lakatlan szigetre vágyom. Vinnék magammal egy tehenet, úgy megvan a salátákhoz/turmixokhoz/körözötthöz a sajt, tej, tejföl, túró és társaságnak is szórakoztatóbb lenne*.

- Képzeljétek, Vecsésen a Fő utcai a Tesco felső szintjén a mozgólépcső mellett van X bolt!

- Hol?

---

- Hú, vele tökre izélnék!

- De hát azt mondtad, hogy eszereted, ha körbeudvarolnak!

(Ettől még szeretem. Lásd még: megkülönböztetés szép+20 éves és nem szép és/vagy nem 20 éves emberek között. Ez van.)

---

- De jó lenne, ha adnának ráadást! (Sóhaj.)

- Most azért ne hergeld bele magadat, hogy nem adnak!

(He?)

Hát ilyenek gyűlnek nálam szép számmal, ha tetszik a rovat, véleményezzetek, ha nem, nem írom tovább...

*Ennek örömére a nagymultitól** átbattyogok kb. száz ember közé estére.

**Ahol ma összeszedtük: az első két munkaórában hosszasan sztorizott egy kismamánk a terhességéről, egy gyakorló anyukánk az ovis kajáról, két apuka a felesége terhességéről, és ki milyen asztalnál akar ülni, mennyi füzetet akar magának, rossz volt a lift, ami időveszteség (és így ma 9 emeletet kell lépcsőzöm, plusz aluljárók és fáj a térdem, de befogom, mert táncolni fogok), ketten vártak nálam valaki másra, egy kollegina idejött, hogy mit is akart tőlem és ezt hosszan, egy felhívott, hogy elmagyarázza kb. 10 percben, hogy miért is kell neki valami, pedig megkapja anélkül is. Ezt csak 11-ig. A maradék időben próbáltam dolgozni.

Bevásárlólistámra sminkek, melltartók és varrós dolgok kerülnek.

---

Egy napig nincs bent net és rossz a yahoo applikációm, addig egy teljes köremailezésről maradtam le és olyan időpontot találtak, amikor négyen épphogy visszaérünk a Balcsiról. Egy nap alatt kiesik a kontroll az ember kezéből.

---

Azt bezzeg azonnal tudom, hol vágtam el az ujjamat, amikor kézzel szűröm ki a magokat a citromfacsaráskor. Avokádókrém. Csak nincs hozzá tacom, nachosom.

---

Kiesek a melltartómból és bő a tornapólóm. Sajna kinyúlt mindkét kedvencem. Nem, nem fogytam. A tegnapi fél üveg Nutella után tuti nem. A zöldségesnél úgy gondoltam, jó ötlet egy fél sárgadinnye és némi málna mellé még egy kis szénhidrátot venni. Nem, bár a tornán előny volt.